Gyurcsány "összképén csak az ront, hogy nem tud kormányozni"
A szerzők szerint hiába bizonyult mindmáig nagy túlélőnek, csapdából csapdába menekül, válságból válságba sodródik, képtelen átlátni és irányítani a mélyebb társadalmi és gazdasági folyamatokat. Láttunk már ilyet elégszer. Ettől még lehet valaki elfogadható pártpolitikus a maga szintjén, ettől még formálhatná a közéletet. Csupán akkor van baj, ha az illető miniszterelnök. Ráadásul vészterhes időben.
A miniszterelnök persze nyilván azt gondolja magáról, hogy képes kormányozni. Eddig öt éve volt arra, hogy bebizonyítsa. És? Megvalósította-e hangzatos kormányzati céljait? Gyarapította-e valamelyest a nemzetet, a társadalmat? Növelte-e pártjának támogatottságát? A tények szerint sajnos nem. Személyes népszerűségi indexét tekintve még rosszabb a helyzet. Brechttel szólva a nép mintha teljesen elvesztette volna a kormányfő bizalmát, s ilyenkor merül fel az ominózus kérdés: nem volna-e itt az ideje a tudatlan és roppant hálátlan népet leváltani? – teszi fel a kérdést a Népszabadságban Galló Béla és Gábor Péter.
A szerzők szerint Gyurcsány szűk öt év alatt sem tanulta ki a kormányzás - egyébként nem könnyű - csízióját, noha fáradtságot nem ismerve, szorgosan kommunikál, zajong és zakatol. Nem tudja, de teszi, merthogy merni persze meri - abban hiba nincs.
Galló és Gábor szerint az MSZP kongresszusi küldöttei legalább három lehetőség közül választhatnak: Mindkét pozíciójában támogatják Gyurcsányt, kockáztatva ezzel, hogy esetleg az utca irányítja majd az eseményeket, s az emberek kikövetelik az előrehozott választásokat. A másik lehetőség, hogy a kongresszus legalább a kormányfőváltásra tesz javaslatot, s az új miniszterelnök kármentőként menedzseli a válságot a parlamenti választásokig. Gyurcsány Ferenc pedig marad a várhatóan ellenzékbe szoruló szocialista törpepárt élén. A harmadik megoldás, hogy a kongresszus az ország és az MSZP érdekében mindkét pozíciójából visszahívja a miniszterelnök-pártelnököt, minimalizálva a további veszteségeket és a kockázatokat.
