Tetten érhető korlátok

A versenyjogi rendelkezéseknek számos esetben korlátai vannak, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatalnak (GVH) mind a magyar, mind a közösségi versenyszabályok alkalmazása során figyelembe kell vennie. Ezek a korlátok a mezőgazdasági termékek piacán különösen tetten érhetők, ugyanis a torzulásmentes verseny alapelve mellett ott a közös agrárpolitika célkitűzései képviselik a fő rendezőelvet.

Ezen, az EK-szerződés (EKSZ) 33. cikkében megtalálható célkitűzések magukban foglalják a mezőgazdasági termelékenység növelését, valamint a termelési tényezők lehető legjobb hasznosítását. Emellett ugyanolyan hangsúllyal szerepel az elérendő célok között a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának, a fogyasztók elfogadható ár ellenében történő ellátásának, valamint az ellátás hozzáférhetőségének a biztosítása, illetve a piacok stabilizálása.

Az EKSZ megalkotói, észlelvén, hogy ezek a célok könnyedén a közösségi versenyszabályokba ütközhetnek, kimondták: a versenyszabályok a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére csak olyan mértékben vonatkoznak, ahogyan az Európai Tanács meghatározza.

A Tanács e célból alkotta meg az egyes versenyszabályoknak a mezőgazdasági termékek termelésére és kereskedelmére történő alkalmazásáról szóló 1184/2006/EK rendeletet, melynek 2. cikk (1) bekezdése bizonyos esetekben mentesíti az agrártermékekre vonatkozó megállapodásokat az EKSZ kartelltilalomra vonatkozó szabálya alól, ha azok

a) a nemzeti piaci rendtartás lényeges részét képezik;

b) szükségesek a közös agrárpolitika fentebb említett célkitűzéseinek eléréséhez;

c) olyan termelők, termelői szervezetek által megkötöttek, amelyek érintettek a termelésben, az értékesítésben vagy a mezőgazdasági termékek tárolása, kezelése vagy feldolgozása célját szolgáló közös létesítmények használatában. Nem köthetik azonban ki azonos árak alkalmazását, és nem zárhatják ki a versenyt.

A fentiek alapján feltehetnénk a kérdést: kívül esik az Élelmiszer Termékpálya Kódex a közösségi versenyjog hatályán?

Erre a következő válasz adható:

Az 1184/2006/EK rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint csak a nemzeti piaci rendtartás részét képező mezőgazdasági termékekre vonatkozó megállapodásokra nem kell alkalmazni az EKSZ 81. cikkét, így az csak olyan mezőgazdasági termékekre vonatkozik, amelyek még nem részei a közös piaci szervezetnek, vagy olyan területekre, ahol a közös szervezet lehetővé teszi a nemzeti piaci rendtartás további működését.

A rendelet szerint a kartelltilalmat akkor sem kell alkalmazni, ha a megállapodás szükséges az EKSZ 33. cikkében foglalt fenti célkitűzések eléréséhez. Tekintettel arra, hogy a hazai termelők, felvásárlók, feldolgozók és kereskedők a Kódex aláírásával olyan szabályokat is foganatosítottak, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy hátrányosan megkülönböztessék más tagállamok termelőit a magyar termelőktől, ezért ez a feltétel biztosan nem teljesül, más szóval alkalmazhatóvá válnak a versenyjogi rendelkezések. Ezt támasztja alá az EKSZ 34. cikkének (2) bekezdése is, amely kimondja, hogy a közös piacszervezés a 33. cikkben meghatározott célkitűzések megvalósítására korlátozódik, és a termelők vagy a fogyasztók közötti minden megkülönböztetést kizár a közösségen belül.

A fentieken túl a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása, valamint a piacok stabilizálása is jelentősen sérülhet. Fontos itt hangsúlyozni: amikor a közösségi szabályozás mezőgazdasági népességről beszél, ezalatt nem egy-egy tagállam mezőgazdaságból élő lakosságát érti, hanem az EU teljes területén élőket, államhatárokra való tekintet nélkül. Ebből következően egy állam termelői életszínvonalának javulása a többi kárára nem lehet összhangban sem az EKSZ, sem a rendelet céljaival. Ugyanez igaz a piacok stabilizálására is. Ez sem az egyes nemzeti piacok mások rovására történő megerősítését jelenti, hanem közvetetten – a tagállamok közötti gazdasági kohézió révén – az egyes nemzeti piacok gazdasági tevékenységének fejlődésére épülő közös piac megerősítését kell érteni alatta. A közös piac alapvető célkitűzésének egyébként – számos más közös politika (így a versenypolitika) mellett – a közös agrárpolitika is teljes mértékben alárendelt.

A Kódex versenyjogi hatály alóli mentesülését és kizárólagos agrárszabályozás alá tartozását kizárja az is, hogy a közösségi joggyakorlat alapján az a megállapodás, amelynek akár csak egy kereskedő is a részese, nem eshet kivétel alá. Mindebből következően a Kódexet az általános versenyjogi rendelkezések alapján kell elbírálni. SP