Abban, gondolom, mindenki egyetért velem, hogy a demokratikus és a diktatórikus politika közti egyik legfőbb vízválasztó ott húzódik, hogy milyen eszközöket használnak föl a politikai ellenfelekkel szembeni küzdelemben. A diktatúra kriminalizálja ellenfeleit: bűnözőknek állítja be, és büntetőjogilag vonja felelősségre őket. Vádat emeltet ellenük, elítélteti, majd börtönbe juttatja azokat, akik az útjában állnak.
Immár sorozatban előforduló esetek jelzik, hogy nálunk máris az utóbbi tendencia látszik érvényesülni. Erősen érzékelhető az erre irányuló (egyáltalán nem titkolt) politikai akarat – már a Fideszes hatalomátvétel előtt. A pártvezér (és bajuszos alvezére) beszédekben és interjúkban futószalagon szállított ilyen irányú fenyegetéseinek citálásától ezúttal eltekintek. Annál is inkább, mert a dolog túlment a verbalitáson, immár konkrét hatósági aktusokban érvényesül – írja a Népszavában Debreczeni József.
Korábban is írtam már azokról az esetekről, amelyek ezt a tendenciát érvényesítették. Ilyen volt például a Romsics Imre MDF-es képviselő-jelöltre nyomást gyakorló kalocsai Fideszes, akit 2006-ban még lemondattak, utóbb viszont kárpótoltak és rehabilitáltak pártjában, s aki ma büntetőperben kívánja letöltendő szabadságvesztésre ítéltetni egykori riválisát. A Fideszes megyei önkormányzat az állásától már megfosztotta az MDF-es múzeumigazgatót, de nem elégszenek meg ennyivel: a szabadságától is meg akarják fosztani – a vele „fölbujtóként” együttműködő Karsai Péter országgyűlési képviselővel együtt. Mi a bűnük? Nyilvánosságra hozták a színfalak mögötti nyomásgyakorlást.
Legújabban már a párt elnökét és volt frakcióvezetőjét vették célba: Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt is börtönbe akarják juttatni. Az ügyészség közvádas eljárásban, gyanúsítottként kérte kiadatásukat „kényszerítés” jogcímén, ami a Btk. 174. § szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető! A Fidesz nyílt politikai nyomást is gyakorolt az Országgyűlésre, hogy a két politikus mentelmi jogát azonnal függessze föl. Mi a bűnük?
Nyilvánosságra hoztak egy hangfölvételt, amelyből arra lehetett következtetni, hogy a párt elnöke ellen titkos adatgyűjtés indult politikai riválisa érdekében, mi több, annak kívánságai szerint. Előtte figyelmeztették őt: ha nem lép vissza, a nyilvánossághoz fordulnak. Naná! Miért, mit kellett volna mondaniuk: hogy csak így tovább, fiú? Dávid Ibolya akkor azonnal az ügyészséghez fordult, de az ő beadványát lesöpörték az asztalról: úgy látszik áldozatként nem volt érdekes, csak gyanúsítottként – fogalmaz a közíró.
