Ellentmondás a szabályok között

Első látásra nem lenne kizárt, hogy ezek a megállapodások a törvényi felhatalmazottság okán – mivel ezáltal állami aktusként értelmezendők, így kívül esnek a versenytörvény tárgyi hatályán – minden további versenyszempontú elemzés nélkül jogszerűek. Ez viszont csak azokban az esetekben lenne így, ha a módosítás egyértelműen kimondaná, hogy a szakmai szervezetek felhatalmazást kapnak a megállapodás tartalmának teljesen szabad – akár versenykorlátozó tartalmú – alakítására vagy a szabályozás eredményeképp a szervezeteknek egyáltalán nem lenne mozgástere autonóm piaci magatartás tanúsítására.

Egyik esetről sincs szó, a törvény esetleges versenykorlátozások értékelésére vonatkozó része ugyanis kizárja a megállapodások eleve megengedett jellegét, a szabályozás emellett hagy elég mozgásteret a szakmai szervezeteknek, hogy a megállapodásokat mind a maguk, mind tagvállalataik üzleti érdekeinek megfelelően kitöltsék.

Ami a versenyhatások értékelésére feljogosított hatóságot illeti, az agrárrendtartási törvény már a módosítás előtt is általános jelleggel rögzítette, hogy ha a törvény alapján megvalósuló szabályozás a versenytörvényben foglalt tilalomba ütközik, akkor az agrárpiaci rendtartás keretén belül a miniszter biztosítja, hogy a korlátozás révén megvalósuló gazdasági előnyök haladják meg a versenyt korlátozó magatartásból adódó hátrányokat.

A törvénymódosításban meghatározott tevékenység megvalósítása a szövetségek részéről azonban nem értékelhető állami szabályozásként, így arra értelemszerűen nem terjed ki a fenti agrárminiszteri feladat. Ezért a magatartás mérlegelése elvileg továbbra is a GVH feladata, mivel hatóságként jelenleg egyedül jogosult a kartellszabályok alkalmazására.

A feljogosítottak számára a rendtartásban biztosított keretek azonban sokkal tágabbak, mint a közösségi szabályozásban meghatározottak. Ott ugyanis csak azok a megállapodások mentesülhetnek az EK-szerződés kartelltilalomra vonatkozó szabálya alól, amelyek a nemzeti piaci rendtartás lényeges részét képezik, szükségesek a közös agrárpolitika összes célkitűzésének eléréséhez, valamint azt termelők, termelői szervezetek kötötték. Még ezek a megállapodások sem köthetik ki ugyanakkor azonos árak alkalmazását, és nem zárhatják ki a versenyt.

Első látásra tehát a rendtartási törvény azon rendelkezései, amelyek mentesítik a versenytörvény versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalma alól azokat a megállapodásokat is, amelyeknek a kereskedők is részesei lehetnek és adott piacon alkalmazásra kerülő árakra is vonatkozhatnak, szembemegy a közösségi szabályozással. SP

Ez azért visszás, mert a szabályok közötti ellentmondást jelzi egy harmonizációs kötelezettség alá eső jogterületen.

Ez azért visszás, mert a szabályok közötti ellentmondást jelzi egy harmonizációs kötelezettség alá eső jogterületen.-->