Késnek a személyi döntések

Az EU soros elnökségét betöltő Svédország miniszterelnöke, Fredrik Reinfeldt a korábbi várakozásokhoz képest csak egy héttel későbbre, jövő csütörtökre hívta össze kollégáit azért, hogy döntsenek a lisszaboni szerződés értelmében létrejövő uniós csúcsposztok betöltéséről. A késés oka, hogy még mindig nem körvonalazódik egyértelműen a megállapodás a két új tisztségről.

Az Európai Tanács (ET) állandó elnöki tisztére változatlanul Herman van Rompuy belga kormányfőt tartják a legesélyesebbnek, bár itt is új helyzetet teremthet, hogy David Miliband brit külügyminiszter visszautasította a közös külügyminiszteri posztot. A két tisztség betöltése ugyanis egyazon alkufolyamat részét képezi, amelyben kicsi és nagy, újabb és régi, északi és déli tagállamok, illetve politikai irányvonalak között kell egyensúlyt találni.

Biztosnak egyelőre csak az látszik, hogy a majdani elnök a jelenlegi vagy korábbi európai kormányfők közül kerül majd ki. Nagy-Britannia abban bízik, hogy egy alternatív jelölt melletti konszenzus híján végül mégiscsak a sokáig legfőbb esélyesként nyilvántartott, majd leírtnak tekintett Tony Blair lehet a befutó.

Gordon Brown brit miniszterelnök mindenesetre jelezte: országának egyedüli jelöltje Blair az uniós csúcsposztokat illetően. Az International Herald Tribune ennek ellenére úgy véli, hogy a külügyminiszteri tisztségre Miliband visszavonulása után két brit jelölt is szóba jöhet: Peter Mandelson korábbi, illetve Catherine Ashton jelenlegi uniós biztos.

Az EurActiv ezzel szemben úgy tudja, hogy a külügyminiszteri posztnak már csak két komoly esélyese van, Adrian Severin korábbi román és Massimo D’Alema korábbi olasz külügyminiszter. A szocialista Severin esélyeit az rontja, hogy – a román szocialista párt vezetője, Mircea Geoana szerint – sem a bukaresti kormány, sem az államfő nem állt jelöltsége mögé. A szintén szocialista D’Alema jelöltségét Olaszországban ugyan támogatja a jobboldali kormány, őt viszont prominens kommunista múltja miatt nem tudná elfogadni a kelet-európai tagállamok némelyike, élükön Lengyelországgal.

Az elnöki tisztet illetően Van Rompuy és Blair mellett változatlanul a jelöltek között emlegetik Jean-Claude Juncker luxemburgi és Jan Peter Balkenende holland miniszterelnököt, illetve Vaira Vika-Freiberga korábbi lett államfőt. A választás átláthatóvá tétele és a kisebb tagállamok beleszólásának növelése érdekében Varsó a napokban azt javasolta, hogy a jelölteket az állam- és kormányfők közösen hallgassák meg. Az elképzelést Finn-, Cseh-, Lett-, Észtország, Szlovákia és Litvánia is támogatja, ám Franciaország és Nagy-Britannia tartózkodóan nyilatkozott. Stephen Wall korábbi brit EU-nagykövet az EUobserver szerint azzal érvelt a javaslat ellen, hogy a döntés úgyis a nemzeti és politikai érdekek kiegyensúlyozása, nem pedig az egyéni érdemek alapján születik meg.

Ez viszont könnyen azt is jelentheti, hogy az EU-nak továbbra sem lesz olyan erős és karizmatikus vezetője, aki személyében az integráció egészét képviselheti majd a globális porondon. Igaz, sokak szerint jelenleg nem is erre, hanem egy konszenzusteremtő személyiségre van szükség. Erre pedig Van Rompuy alkalmasnak tűnik. VG

Hazánk azt szeretné, ha az állandó elnök egyfajta folyamatosságot jelenítene meg az Európai Tanács munkájában, míg a soros elnök továbbra is a tagállami dinamizmust képviselhetné. Ezért Budapest szerint az ET-elnök és a soros elnök között nagyon szoros együttműködést kell kialakítani.

Hazánk azt szeretné, ha az állandó elnök egyfajta folyamatosságot jelenítene meg az Európai Tanács munkájában, míg a soros elnök továbbra is a tagállami dinamizmust képviselhetné. Ezért Budapest szerint az ET-elnök és a soros elnök között nagyon szoros együttműködést kell kialakítani.-->