Az energia új térképe: így mozog az áram Európában
Az energiaellátás biztonsága és ára újra az európai politikai és gazdasági viták középpontjába került az orosz–ukrán háború 2022-es fokozódása óta. Az Euronews elemzése az Eurostat és a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) adatai alapján részletesen bemutatja, hogyan áramlik az elektromos energia Európában, mely országok számítanak nettó importőrnek, és melyek exportálnak többet, mint amennyit felhasználnak.
Az energiaáramlás gazdasági, környezetvédelmi és politikai jelentőségű is. A határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelem lehetővé teszi, hogy az országok kiegyenlítsék az időjárásból fakadó ingadozásokat. Például amikor Németországban lemegy a nap, Dániában megindul a szélerőművek termelése. Az Európai Bizottság szerint csak egy összehangolt, közös piac képes garantálni, hogy az energiaellátás stabil maradjon, és közben csökkenjen a szén-dioxid-kibocsátás.
Az IEA adatai azt mutatják, hogy az elmúlt húsz évben jelentősen nőtt az áramkereskedelem volumene az európai OECD-országok között.
A 2024-es adatok szerint a 35 vizsgált európai ország közül 13 volt nettó exportőr, vagyis több áramot adott el, mint amennyit vásárolt; míg 21 ország nettó importőrnek számított. Egyedül Ciprus nem importált villamos energiát.
Összességében az uniós országok több áramot exportálnak, mint amennyit behoznak.
A legnagyobb áramexportőrök
- Svédország (mínusz 27 százalék),
- Franciaország (mínusz 22 százalék),
- Szlovénia (mínusz 19 százalék),
- Norvégia (mínusz 14 százalék),
- Szlovákia (mínusz 13 százalék),
- Csehország (mínusz 12 százalék),
- Ausztria (mínusz 10 százalék).
Ezek az országok jellemzően erős víz- vagy atomerőművi kapacitással rendelkeznek. Franciaországban és Svédországban például az atomenergia, míg Norvégiában és Szlovéniában a vízenergia biztosítja az exportfelesleget.
Ezzel szemben az importőrök között találjuk Németországot (6 százalék) és Olaszországot (18 százalék), amelyek jelentős mértékben támaszkodnak a földgázalapú termelésre és az időjárásfüggő megújulókra.
Spanyolország és Franciaország viszont a négy legnagyobb uniós gazdaság közül nettó exportőrnek számít.
Az adatok évente változhatnak, amit az energiamix és az időjárási viszonyok is befolyásolnak. Görögország például 2023-ban még nettó importőr volt (10 százalék), 2024-re viszont exportőrré vált (mínusz 0,6 százalék). Ezzel szemben Horvátország importaránya 10 százalékról 26 százalékra ugrott. A változások mögött nemcsak a megújulók aránya és az áramárak állnak, hanem az adott ország gazdasági szerkezete és infrastruktúrája is meghatározó.
John Springford, a Centre for European Reform kutatója szerint azok az országok, ahol a földgáz az áramár meghatározó eleme, jellemzően nagyobb importőrök. Mivel a gáz ára magas, ezek az országok inkább olcsóbb, külföldön termelt áramot vásárolnak. Németország például két évtizeden keresztül exportőr volt, de 2023-ban importőrré vált, miután leállította a nukleáris reaktorjait, és a szén is megdrágult. Emellett a szomszédos országokban felgyorsult megújulóenergia-fejlesztések is olcsóbb kínálatot teremtettek, ami fokozta a behozatalt.
Az áramkereskedelem volumenét tekintve Olaszország a legnagyobb nettó importőr évi 51 ezer gigawattórával, míg Németország 26 ezer gigawattórát importál többletben.
Franciaország ezzel szemben 89 851 gigawattórával Európa legnagyobb exportőre, Svédország követi 33 435 gigawattórával. A francia exportrekord mögött az atomenergia-termelés újraerősödése és a megújuló kapacitások bővülése áll: 2024-ben Franciaország a világ legnagyobb villamosenergia-exportőrévé vált nettó 90 terawattóra exporttal, ami meghaladta Belgium teljes éves fogyasztását. Ezt elsősorban a nukleáris termelés helyreállása és a megújulók 10 százalékos növekedése hajtotta.
„A határokon átnyúló villamosenergia-kereskedelem az európai energiarendszer kulcseleme. Az ilyen cserekapcsolatok olcsóbbá teszik az áramot a háztartások és az ipar számára, miközben a legköltséghatékonyabb módját jelentik az ellátásbiztonság garantálásának” – támasztotta alá a bizottság érvelését Rina Bohle Zeller, az Agora Energiewende uniós energiapolitikai programvezetője a lapnak.
