Az Oktatási és Kulturális Minisztérium által kiírt kutatóegyetemi pályázathoz nem kapcsolódik ugyan finanszírozási háttér, de pillanatnyilag egy külön, európai uniós TÁMOP-pályázatban bízhatnak az egyetemek. A bölcsész dékánok ezzel kapcsolatban leszögezték: elismerik és jó irányban tett lépésnek tekintik az Oktatási Kormányzat és az MTA azon törekvéseit, amelyek a kutatóegyetemi státus létrehozására vonatkoznak, és külön üdvözlik azt, hogy ez a kezdeményezés a magyar felsőoktatás minőségének javítása érdekében a TÁMOP program keretében uniós források bevonását is lehetővé teszi.
Különösen lényegesnek tartják, hogy a TÁMOP 4.1.2.B. program a társadalomtudományok, és ezen belül a bölcsészeti terület kutatása számára is – hosszú idő után először – plusz források bevonására nyújt lehetőséget. Ugyanakkor hangsúlyozzák: csak a hosszabb távon finanszírozott kutatóegyetemi, kutatókari rendszer biztosíthatja a magyar felsőoktatás európai lemaradásának megakadályozását. Ez már jelenleg is komoly veszélyt jelent, hiszen például a németországi, ausztriai egyetemek háromszor-négyszer akkora költségvetésből gazdálkodhatnak. Hangsúlyozzák továbbá, hogy a humán tudományok területének hazai és nemzetközi fejlesztése s helyzetbe hozása egy kiegyensúlyozottan és felelősségteljesen gondolkodó felsőoktatás-politikai stratégia integráns része kell, hogy legyen, valamint hogy a tudományterületeket semmiképpen sem egymás rovására kell fejleszteni. A magyar felsőoktatás bölcsészettudományi képzésének túlnyomó részét lefedő hat kar tehát csak egy megbízható és folyamatos, a humán terület magas szakmai értékeit és a mai modern társadalomban betöltött kiemelkedően fontos szerepét következetesen elismerő kutatóegyetemi finanszírozási és oktatási-kutatási koncepcióval látná biztosítottnak a magas színvonalú, európai szintű, modern bölcsészettudományi és társadalomtudományi képzést Magyarországon.
A jelenleg is zajló jelentkezési idény eddigi tapasztalatait összegezve az együttműködő bölcsészkarok dékánjai megállapították: Részben a fentiekkel összefüggésben, továbbra is sajnálatosnak tartják a bölcsész dékánok az oktatási kormányzat azon döntését, amely 2010-ben 350 fővel csökkentette a bölcsészettudományi képzési területen az államilag támogatott hallgatói létszámot. Ez a lépés nem jó megoldás, hiszen csupán azzal jár, hogy a preferált természettudományos és műszaki képzési területeken lévő helyeket növeli úgy a felsőoktatásban, hogy a közoktatásból egyre gyengébb teljesítményű tanulók is bejutnak olyan szakokra, amelyeken azután felzárkóztató oktatásra van szükségük. Néhány héten belül a felvételi jelentkezések adatainak elemzése után a kérdést mindenképpen érdemes volna újragondolni.
Mindenesetre, a természettudományos és mérnöki képzés (továbbá a tanárképzés, s ezen belül különösen a természettudományos tanárképzés) jelenlegi problémáinak jó része a közoktatás és a hazai érettségi rendszer hiányosságaiban, részben a bolognai rendszer által generált nehézségekben, valamint az ott megszerezhető diplomák és tudásanyag társadalmi és anyagi megbecsülésének hiányában keresendő és aligha a társadalomtudományos-természettudományos hallgatói helyek állami finanszírozási kereteinek belső átcsoportosítgatásának segítségével oldható meg. Egyszóval attól, hogy csökkentjük a társadalomtudományok államilag finanszírozott helyeit, automatikusan nem növekszik meg a természettudományos terület iránti érdeklődés, hiszen ott már eddig is jóval több államilag finanszírozott hely volt, mint amennyi jelentkezőt regisztrálni lehetett.
