Föld helyett kiszámíthatóság
Azt azonban még a külföldiek tulajdonszerzését korlátozó, 2011 tavaszán lejáró moratórium meghosszabbítását támogató agrárszervezetek is kiemelik: a további két és fél év leginkább időhúzás, hiszen csak remélni lehet, hogy 2014-re a magyar termelők is képesek lesznek a piaci árak megfizetésére. Az igazi megoldás a földtörvény módosítása lenne – annál is inkább, mivel legalábbis kétséges, hogy az unióval folytatott tárgyalásokon a magyar kormánynak sikerül-e maga mellé állítania mind a 26 tagországot az elvárt egyöntetű támogatáshoz.
Ehhez képest látszólag mindkét politikai oldal ebbe öli az energiáit. Az elmúlt évek kezdeményezései és nyilatkozatai ellenére az agrártárcának sem sikerült eljutnia addig, hogy a spekulációs célú földszerzés korlátozását sikerüljön törvényben szentesíteni. A jogszabály őszi módosítása is csak a magyarországi termelőtevékenységre vonatkozó előírás ellenőrzését igyekezett szigorítani, ennél azonban jóval többre van szükség a külföldi spekulációs célú vásárlók határon kívül tartására. A földhasználati nyilvántartás sem oldotta meg a zsebszerződések felderítését. Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára éppen ezekkel indokolta lapunknak, miért állnak ki ők is a moratórium meghosszabbítása mellett.
A földszerzés ráadásul marginális problémának tűnik, mivel ma a termelők kétharmada bérli az általa használt területet. Raskó György agrárszakértő hangsúlyozza: a tulajdonlás kérdése harmadrangú, hiszen nem szívesen áldoznak földvásárlásra a gazdák, ha ugyanazt a pénzt eszközfejlesztésre is költhetik. Ezért szerinte sürgetőbb lenne a bérleti viszonyok rendezése annak érdekében, hogy a hivatásszerűen termeléssel foglalkozó gazdák hosszabb távon kiszámítható viszonyok között gazdálkodjanak. Mindez elengedhetetlen lenne a hazai versenyképességet javítani hivatott, öntözéssel, talajjavítással kapcsolatos beruházásokhoz is – teszi hozzá.
Ma Magyarországot az elaprózódott tulajdonszerkezet jellemzi: a négymillió hektárnyi termőterület kétmillió tulajdonos kezében van, miközben földalapú támogatást kétszázezer gazda kap, a száz hektár fölötti gazdaságokat pedig 12 ezer vállalkozás üzemelteti. Míg az előkészített, ám soha be nem vezetett egyszerűsített támogatási rendszer, az SPS a nagyobb gazdaságokat, illetve az állattenyésztést hozta volna előnyösebb helyzetbe, a Fidesz a családi gazdaságok erősítésében látja a megoldást a mezőgazdaság problémáira.
Persze a gazdák számára a termelési viszonyok, illetve a támogatási rendszer tisztázása után is csak akkor éri meg a fejlesztés, ha biztos piacot tudhatnak termékeiknek. Ehhez azonban kiszámítható felvásárlási árakra van szükség, ám a piac az elmúlt években nem ebbe az irányba mutatott. Erre magyarázat egyfelől a termények (például a gabonák) árának szélsőséges ingadozása a világpiacon, az élelmiszer-kereskedelem részéről tapasztalható árnyomás azonban már inkább magyar sajátosság. Raskó György szerint égető lenne a versenytörvény módosítása.
Horváth Gábor úgy véli, a legégetőbb feladat éppen a piaci problémák kezelése lenne, különösen, hogy az európai uniós csatlakozás utáni importáradat miatt a termelőknek még a hazai piacukat sem sikerült megtartani. Márpedig a számok sokatmondók: 2004 óta 30 százalékkal esett vissza a magyar élelmiszeripar teljesítménye.
Az unión belüli áramlás korlátozása természetesen nem lehetséges, ám az élelmiszer-ágazat szereplői sokféle lehetőséget vetnek fel a hazai termékek helyzetbe hozására. A közösségi marketing erősítése, a szigorú hazai élelmiszer-biztonsági szabályok számonkérése az importtermékeken is, vagy az unió számára is elfogadható piacvédelmi eszközök – Horváth Gábor szerint például ilyen lenne a regionális sajátságok figyelembevétele – is szóba kerülnek.
Magyarországnak ráadásul minden korábbinál komolyabb lehetősége nyílhat az unión belüli érdekérvényesítésre, hiszen egy év múlva, 2011 első felében hazánk látja el az EU soros elnöki tisztét. Ekkor gőzerővel zajlanak majd a tárgyalások a közös agrárpolitika 2013 utáni kereteiről.
A piacvédelem lehetőségeit illetően a MOSZ főtitkára hozzáteszi: muszáj színt vallani az új kormánynak a mezőgazdasági alapanyagok energiacélú felhasználása ügyében is. A néhány éve nagy lelkesedéssel elindított, majd az ipari kereslet és a fosszilis üzemanyagok árának csökkenése miatt visszaeső bioüzemanyag-program újra erőre kaphat. Ám míg például Németországban hosszú távú szerződésekkel kötik le ehhez a helyi termelők gabonáját, nálunk még az sem elvárás, hogy hazai alapanyagokat használjanak föl.
A – Raskó György szavaival – „magunknak kreált versenyhátrányt” növelő legfontosabb problémaként a hatósági szigort említik a szakértők. A szolgáltatói jelleg erősítése helyett fokozódó ellenőrzések, büntetések és a túlburjánzó adminisztráció visszaszorításának fontosságát emeli ki Horváth Gábor is. Raskó szerint a fő gond az élelmiszerek túl magas áfatartalma. Dániát leszámítva nincs még egy ország az Európai Unióban, ahol a legmagasabb, 25 százalékos kulccsal adóznának ezek a termékek – említi, hozzátéve: ez egyértelműen a feketegazdaságot erősíti hazánkban. Nem ez lenne az első terület, amely bizonyíthatná, az alacsonyabb adótartalom tenné érdekeltté a termelőket és a kereskedőket a legális üzletvitelre.
Megoldandó kérdések
- földbérleti viszonyok rendezése- a hosszú távú szerződéses viszonyok elősegítése
- élelmiszerek áfatartalmának csökkentése
- az adminisztrációs terhek csökkentése
- a piacvédelem EU-konform megoldásai
- felkészülés a 2013 utáni KAP-ról szóló tárgyalásokra
- a hosszú távú szerződéses viszonyok elősegítése
- élelmiszerek áfatartalmának csökkentése
- az adminisztrációs terhek csökkentése
- a piacvédelem EU-konform megoldásai
- felkészülés a 2013 utáni KAP-ról szóló tárgyalásokra-->
