Háttérbe szoruló magánélet

Míg egy évtizede tíz magyarból nyolc érezte úgy, hogy sosem kell kompromisszumot kötnie a család és munka között, mára már tízből csak öten éreznek így – derül ki a Tárki Zrt. részvételével zajló Work-Care Synergies című kutatásból. A kutatás arra is rávilágít, hogy a munka, illetve a család közötti dilemma feltehetően azok körében dől el leggyakrabban a munka javára, akiknek módjában is áll sokat dolgozni, különösen, ha ez a munka a karriert, az önmegvalósítást jelenti. Erre utal, hogy a magas iskolai végzettségűek körében igen magas, míg a kevésbé iskolázottak körében meglepően alacsony azok aránya, akik a munka miatt elhanyagolnák szeretteiket.

A munkaerő-piaci helyzet szemszögéből vizsgálva a kérdést elmondható, hogy a diplomát feltételező munkahelyeken foglalkoztatottak 20 százaléka úgy érzi, hogy gyakran, 33 százaléka, hogy soha nem hanyagolja el a számára fontos embereket a munka miatt. Ugyanezek az értékek a segédmunkások körében 4 és 60 százalék.

A munka- és családi élet öszszeegyeztetésének konfliktusa a magukat a munkaerőpiacon csúcsra járató – gyakran kisgyermeket nevelő – középkorúak körében a legélesebb.

Az elemzés szerint azoknál, akik a munkát részesítik előnyben a családi élettel szemben, leginkább a kényszer, illetve a lehetőségek megragadása áll a döntési háttérben. Erre utal, hogy az átlagosnál többen vannak azok, akik a munkát gyakran a család elé rendelik a munkanélküliség rémétől rettegve (35 százalék), illetve azok között, akik azért, hogy munkájuk legyen, hajlandók lennének napi 10 óránál is többet dolgozni.

Az értékrend eltolódására utal az is, hogy azok, akik úgy vélik, hogy az anya munkája nem árt a családnak és a gyereknek, kevésbé áldozzák be a családi életet a munkáért, mint azok, akik szerint az anya munkáját megsínyli a gyerek s a család. Az előbbi esetben a munkát gyakran a család elé sorolók aránya 6, az utóbbiban 18 százalék. VG