Werner Hoyer szerint Magyarország jobban tenné, ha a tárgyalásokat ezekről a kérdésekről, például Fehéroroszországgal vagy Ukrajnával, átengedné az Európai Bizottságnak. Hoyer ezt az új magyar médiatörvénnyel indokolta, amely a médiát szigorú állami ellenőrzésnek veti alá. Ha ez megvalósulna, az a magyar elnökség hatáskörét csökkentő lépésnek minősülne.
"Az Európa nevében való megszólalás joga természetesen tartalmazza azt a kötelességet, hogy belül is tiszteletben tartsák az európai értékeket, hogy azokat kifelé hitelesen képviselhessék" - mondta Hoyer.
A német politikusnak az a véleménye, hogy az Európai Bizottság részéről ne csak a médiaügyekért felelős Neelie Kroes vizsgálja meg, hogy nem sértett-e Magyarország uniós jogot, hanem az alapjogok harcos védelmezőjeként ismert Viviane Reding is.
Az aktuális EU-elnök folytat tárgyalásokat az együttműködésről a keleti partnerországokkal - köztük Moldáviával, Grúziával és Örményországgal. Nem csupán anyagi segítségről, hanem az alapértékeknek a tiszteletben tartásáról is szó van.
"Magyarország nem föltétlenül a leghitelesebb tárgyalópartner, amikor a sajtószabadságról van szó" - véli Hoyer.
A németül rendelkezésére álló 16 oldalas összefoglalóról az államminiszter azt közölte, hogy "az még meg is haladja az aggályokat. Nincs ok a riadó lefújására."
A brüsszeli székhelyű tudósítók is tiltakoznak
"Ebben az időszakban a brüsszeli székhelyű tudósítók folyamatosan érintkezésben lesznek a magyar kormány képviselőivel és tisztségviselőivel. A tudósítók teljesíteni fogják azt a feladatukat, hogy független módon, objektívan és szakszerűen tájékoztassák olvasóikat, hallgatóikat és nézőiket a magyar elnökség fejleményeiről. Ez azt is jelenti, hogy biztosítani fogják a véleménynyilvánítás szabadsága és a szabad média elvének további tiszteletben tartását" - olvasható a Nemzetközi Sajtóegyesület állásfoglalásban.
Az API megítélése szerint a magyar médiatörvény messzemenő politikai ellenőrzést valósít meg a médiatartalom fölött, és lehetővé teszi "a kormány által kinevezett testületek" számára, hogy "általánosan és gyengén meghatározott kritériumok alapján egyoldalúan ítéljen meg" médiatartalmakat. Az ilyen kritériumok közt említi az egyesület a közrend védelme, a kiegyensúlyozottság, a közügyekről való megfelelő tájékozódás szempontját. Szerinte e fogalmak homályossága a média öncenzúrájához vezethet, hogy elkerüljék a bírságolást.
Az API kifogásai közt szerepel az is, hogy a törvény a gyűlöletbeszéd elleni védelmet kiterjeszti csoportok széles körére - idézete szerint "bármely közösségre" -, és hogy vonatkozik a szándékolatlan sértésre vagy gyűlöletkeltésre is.
A Nemzetközi Sajtóegyesület felszólítja a magyar kormányt, hogy olyan törvénnyel helyettesítse az elfogadott jogszabályt, amely eleget tesz a véleménynyilvánítási szabadság nemzetközi normáinak.
Az állásfoglalást Ann Cahill, az API elnöke, az Irish Examiner brüsszeli tudósítója, valamint Michael Stabenow, a Frankfurter Allgemeine Zeitung brüsszeli tudósítója jegyzi.
Török Gábor most megjelent Zsákutca című bejegyzésében amellett érvel, hogy a fiatal fideszes politikusok zömére komoly hatással lesz a médiatörvény nemzetközi visszhangja. Török szerint a többség "egyre kényelmetlenebbül érzi magát, különösen akkor, amikor az itthoni reakciókat olvassa, köztük az ismert egyszerű érveket használó baráti publicisztikákat („Schiff and Cohn”), és látja az elszabadult hajóágyúkat, amelyek a magyar jobboldal legrosszabb hagyományait hozzák vissza, és olyan irányba lökik a Fidesz politikáját, amellyel – meggyőződésem – a legtöbb mostani jobboldali döntéshozó amúgy soha nem azonosulna."
A politológus úgy véli, a kormánypárt megdöbbenése a heves reakciókon őszinte és valós: a Fidesz nem hitte volna, hogy ebből ekkora „baj” lehet, hiszen nem nagyon akart mást, mint kétharmados többségével élve „alkotni”, „rendet tenni” ezen a téren.
A probléma onnantól kezdődött, amikor világossá vált, hogy a homályosan megfogalmazott pontok (elsősorban az, hogy mikor, hogyan és miért lehet büntetést kiszabni) félreérthetők és elvileg politikai célokra is használhatók. Ha ekkor van belátás a Fideszben, komolyabb érdeksérelem nélkül módosítható lett volna a törvényjavaslat, megelőzve ezzel a nemzetközi tiltakozást, az egyre kellemetlenebb politikai klímát.
Török szerint a köztársasági elnök komoly szolgálatot tehetett volna a Fidesznek, ha nem írja a alá törvényt, "ha mer önállóan gondolkozni és dönteni, de éppen a sok éves gyakorlat, az egyszerre lépés rutinja akadályozta meg, hogy a kormány kijöhessen ebből a kényelmetlenül szűk zsákutcából.
Továbbra is állítom, hogy mindez "csak" politikai vakság és önsorsrontó politika, nem pedig a diktatúra építésének fontos állomása – ezért is vallom, hogy a szándékokra vonatkozó külföldi bírálatok egy része valóban túlzás, félreértés vagy pánikkeltés. Ennek ellenére olyan veszteségeket szenvedett és szenved el a kormány az amúgy a fontos ügyekhez képest huszadrangú médiatörvény miatt, amelyeket egyáltalán nem kellett volna, s ezek alapvetően nehezíthetik meg a valóban lényeges célok érvényesülését. Ha a Fidesz engedi, hogy ebben a helyzetben a „szemben a világgal” heroizmusa hassa át és terelje a politikai irracionalizmus irányába a működését, akkor sorsa nem nagyon lehet más, mint a biztos bukás. Lehetetlen, hogy ez megérje."
