Az elmúlt hetekben kétszer is attól volt hangos a világsajtó, hogy nagyobb terjedelmű űrszemét zuhant a Földre. Szeptember végén az amerikai légkörkutató UARS műhold, míg október 23-án a német ROSAT röntgenteleszkóp darabjai csapódtak be az óceánba.
Kisebb használaton kívüli műholdak általában hetente lépnek be a sűrű légkörbe, ahol azonban teljesen elégnek, így a Földre nem jut törmelék a hulladékból. A mostani két űreszköz jóval nagyobb volt, ilyen méretűek becsapódásra azonban csak több évente kerül sor. A hat tonnás UARS műhold nagy része a sűrű légkörbe érve elégett, így csak mintegy 500 kg-os törmelék zuhant a Csendes-óceánba, míg a 2,7 tonnás ROSAT teleszkóp mintegy egyharmada égett el, a maradék 1,8 tonna pedig 30 darabra szétesve csapódott be szintén valahol az óceánba.
„A statisztikai adatokat alapul véve legalább egy-két évig nem várható, hogy újabb nagyobb műhold zuhan a Földre, ugyanis a mostani két eset előtt nagyobb űreszközök 2008-ban, illetve 2001-ben csapódtak be, utóbbi esetben éppen a kiszolgált Mir űrállomás” – mondta el lapunknak Horvai Ferenc, a Magyar Űrkutatási Iroda munkatársa.
Elvileg fizethet a biztosító, ha műhold esik a házra
Az űrtevékenység 1957-es kezdete óta (ekkor bocsátották fel a szovjet Szputnyik-1 műholdat) a Földre érkezett űrhulladék még nem okozott emberi sérülést. Bár igen kicsi az esélye annak, hogy egy nagyobb űrszemét éppen egy házra esik, a biztosító elvileg fizethet a károsultnak, ugyanis a legtöbb lakásbiztosításban átvállalt kockázatként szerepel az „idegen jármű ütközése” kitétel, aminek természetesen nem a műholdak becsapódása, hanem egy autó vagy kamion háznak ütközése a tipikus esete.
A világűrben amúgy több százezer 1 cm-nél nagyobb méretű űrszemét (használaton kívüli katonai, távközlési, kutató műholdak, űrállomások levált darabjai, alkatrészei) kering a Föld körül, amelyek közül egyesek súlya elérheti a több tonnát is. A szakértő elmondta: amennyiben mától semmilyen műholdat nem indítanának, akkor is 50-100 évig tarthat, hogy nő az űrszemét mennyisége a törmelékek véletlenszerű összeütközése miatt. Amikor egy nagyobb űrszemét ütközik egy másikkal, akkor ugyanis akár több tízezer darab törmelék keletkezhett.
Csak kezelni lehet a problémát
A világűrben keringő hulladékok nagy veszélyt jelentenek a működő műholdakra vagy az embereket szállító Nemzetközi Űrállomásra. Egy kisebb becsapodó alkatrész is komoly kárt tud okozni, miután a törmelékek 8 km/s-os sebességgel keringenek a Föld körül – mondta a szakértő. Az űrszemét útjának megfigyelésével azonban el lehet érni, hogy az ne okozzon kárt. Az EU, az USA és Oroszország is rendelkezik ilyen megfigyelő hálózattal. A Nemzetközi Űrállomás pályáját például általában félévente módosítani kell, hogy elkerülje az ütközést egy közeledő törmelékkel. Eddig egyszer fordult elő, hogy a megfigyelés ellenére egy nagyobb baleset történt. 2009 februárjában a használaton kívüli orosz Kozmosz-2251 műhold ütközött a még működő amerikai Iridium távközlési műholddal.
Jelenleg gazdasági és technikai értelemben nem lehet megoldani az űrszemét problémáját, csak kezelni. A használaton kívüli műholdak lehozatala ugyanis jóval nagyobb költséggel járna, mint amennyibe maga a szatellit kerül – mondta Horvai Ferenc.
Az űrszemét mennyiségének csökkentése érdekében azonban már törekednek arra az űrhatalmak, hogy úgy állítsák pályára a műholdakat, hogy az utolsó üzemanyagtartalékkal Földhöz közeli pályán keringjenek, ahol már elég nagy a légköri súrlódás, és nagyobb törmelékek hátra hagyása nélkül eléghetnek.
