Kit kér fel az unió a táncparketten?
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság„A leggyakoribb kérdés, amit manapság kapok: mennyire fontos az energiapolitika az unióban most, az adósságválság kellős közepén. Szerintem már a kérdés is abszurd. A szabályozott energiapolitika iránti igény egyre nagyobb, a válságból való kiút pedig többek közt ezeken keresztül vezet. Nem lehet a válság utánra tolni ezeket a kérdéseket” – mondta Connie Hedegaard, az unió klímaügyi biztosa lapunknak.
Európa nemcsak elkötelezett támogatója és végrehajtója a kiotói egyezményben foglalt vállalásoknak, de túl is teljesítette azokat, önmagában azonban nem tudja a kitűzött klímacélokat elérni. Az Európai Unió ugyanis a világ összes szén-dioxid-kibocsátásának mindössze a 11 százalékáért felel, és ez az arány az évek folyamán fokozatosan csökken. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb, novemberi kimutatása szerint a növekedés leginkább a nagy mennyiségben szenet használó fejlődő országoknak, például Kínának tulajdonítható. A világ legnépesebb országában 1990 és 2010 között az egy főre eső CO2-kibocsátás 2,2 tonnáról 6,8-re nőtt – csak a múlt év folyamán 10,4 százalékkal nőtt a levegőbe juttatott szén-dioxid mennyisége. Az IEA előrejelzése szerint 2035-ig az energiakereslet növekedésének 90 százaléka a nem-OECD-országok számlájára írható majd. Vagyis a világ – többek közt a kiotói egyezmény szerinti – felosztása fejlett és fejlődő országokra a XXI. században már nem érvényes, nem tükrözi az államok szén-dioxid-kibocsátáshoz való „hozzájárulását”.
Az Európai Unió célja ezért egy olyan világos egyezmény létrehozása lenne, mely minden részt vevő tagállamot egyenlőként kezelne, és jogilag is kötelezné a vállalásainak végrehajtására. Hiába áll azonban készen az EU egy második kötelezettségvállalási periódusra, nagyon nehéz lesz „táncpartnereket” találnia. Kanada, Japán és Oroszország már a durbani konferencia előtt világossá tette, még nem akar elköteleződni, és több kisebb ország sem foglalt egyelőre állást a kérdésben.
Connie Hedegaard szerint ezért elhibázott lépés lenne, ha az Európai Unió egyoldalúan vállalásokat tenne, mások csatlakozása nélkül: „Szépen hangzó részeredmény lenne ez, ám én azt hiszen, a szén-dioxid-kibocsátás egyetlen tonnával sem csökkenne. A részt vevő országok elégedetten hátradőlnének és várnák, mi történik, ahelyett, hogy maguk is cselekednének. Mi készen állunk, a világnak nem kell az EU-ra várnia, éppen ezért Durbanben azt szeretnénk hallani, ki milyen vállalásokat és milyen határidővel tesz. Az eredmények szempontjából sokkal hasznosabb lenne, ha a 2015-re az energiapolitikai vállalások felülvizsgálatára készen állnának egy nemzetközi megállapodás részletei, és legkésőbb 2020-ra létrehozhatnánk egy teljesen új alapokra helyezett rendszert.” Az EU tehát készen áll, kérdés, sikerül-e másokat is meggyőznie arról, érdemes vele táncba menni.
Hosszabb távon megéri
Annak érdekében, hogy a hosszú távú terveit világossá tegye a tárgyaló felek számára, az Európai Bizottság egy 2050-ig szóló szén-dioxid-csökkentési programot, egy útitervet mutat be a durbani tárgyalásokon. Ennek célja, hogy 40 éven belül az 1990-es CO2-kibocsátási szinthez képest 80 százalékos csökkenést érjen el. A jelenlegi vállalások mellett 2050-re 40 százalékos lenne a mérséklődés. Ráadásula hagyományos energiahordozók drágulása mellett is indokolt a környezetbarát energiaforrások kiaknázása.
a hagyományos energiahordozók drágulása mellett is indokolt a környezetbarát energiaforrások kiaknázása.-->
