Túl veszélyes a városiasodás
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Világgazdaság
Miközben az indiai gazdasági növekedés motorjai elsősorban a nagyvárosok, a megoldatlan infrastrukturális problémák és a „vadhajtásszerű” terjeszkedés miatt az ilyen települések mind jobban veszítenek vonzerejükből. Ennek egyik negatív következménye pedig az, hogy a jól képzett szakemberek közül egyre több próbál inkább külföldön szerencsét.
A 2011-es népszámlálás adatai szerint a városban élők száma 400 millióra növekedett, ez körülbelül a lakosság 31 százalékának felel meg. Tíz évvel korábban még 285 millió volt ez a szám, amely akkor az összlakossághoz viszonyítva 28,5 százalékos aránynak felelt meg – írja a Financial Times. Indiában jelenleg 50 településen élnek egymilliónál többen, miközben egy évtizeddel ezelőtt még csak 35 ilyen volt. Az előrejelzések szerint a folyamat még korántsem ért véget: a városi lakosság létszáma várhatóan 600 millió fölé emelkedik az elkövetkező két évtizedben.
Az energia- és vízellátás, illetve a közösségi közlekedés fejlődése képtelen lépést tartani a városok növekedésével. Ráadásul a magas telekárak miatt még a középosztálybeli családok nagy része számára is elérhetetlen cél egy saját ingatlan vásárlása. Emiatt a városba költözők 25 – esetenként akár 50 – százaléka nyomornegyedekben kénytelen lakni.
Az indiai kormány számításai szerint összesen 950 milliárd dollárt kellene a városi infrastruktúra fejlesztésére fordítani az elkövetkező húsz évben ahhoz, hogy a szolgáltatások lépést tudjanak tartani az igényekkel. Azt azonban egyelőre senki nem látja, honnan teremtik elő az ehhez szükséges forrásokat. A nagyvárosok szabályozatlan fejlődése ugyanakkor korántsem indiai sajátosság. A probléma szinte minden nagy ázsiai feltörekvő gazdaságban jelen van – mutat rá Kuroda Haruhiko, az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) elnöke.
Ami azonban kifejezetten indiai sajátosság, az a városokkal szemben a brit gyarmati időkben kialakult ellenséges érzület. Gandhi és az indiai függetlenségi mozgalom vezetői ugyanis a külföldi befolyás szálláscsinálóinak tartották a nagy településéket, és ez a szemlélet még mindig nem veszett ki a döntéshozókból.
Ezt tükrözi a függetlenné vált India 1950-es alkotmánya is, amely szűk mozgásteret enged csak a városi önkormányzatoknak, miközben a vidékről származó politikusok által dominált központi kormány kezébe helyezi a legtöbb hatáskört. Jól megmutatkozik ez abban is, hogy a városok számára egyedül az ingatlanadó jelent kézzelfogható és saját rendelkezésre álló jövedelemforrást.
A központi kormányzat kissé megkésve ugyan, de felismerte az ország városfejlődési válságát. A vidéki lakosság beáramlásának fékezését célozza például az a garanciaprogram, amely száznapnyi fizetett munkát biztosít minden falusi lakosnak a szülőhelyén. Ezenfelül Újdelhi már 2005-ben „városmegújítási missziót” indított tízmilliárd dolláros kerettel, ez azonban a helyzetet ismerők szerint nem több, mint a „felszín karcolgatása”.
Az inflációt is növeli a rossz infrastruktúra
Az alulfejlett infrastruktúra miatt a bővülés a szolgáltató ágazatokban erősebben jelentkezett, miközben az ipar és a mezőgazdaság fejlődése nem tud ezzel lépést tartani. A szolgáltató szektorból élők által gerjesztett keresletnek így nem tud megfelelni a hazai árukínálat, ez pedig óhatatlanul az árak emelkedését vonzza maga után. Az elmúlt két évben az indiai infláció több ízben is meghaladta a 10 százalékot, ami a jegybankot (RBI) szigorú monetáris politikára késztette. Az RBI és más szakértők szerint is azonban a hazai és globális konjunktúra gyengülésének köszönhetően a pénzromlás üteme várhatóan 7 százalék körüli szintre mérséklődik a következő hat hónapban. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) őszi előrejelzése szerint ugyanakkor az infláció üteme még jövőre is megközelíti a 9 százalékot.
Az elmúlt két évben az indiai infláció több ízben is meghaladta a 10 százalékot, ami a jegybankot (RBI) szigorú monetáris politikára késztette. Az RBI és más szakértők szerint is azonban a hazai és globális konjunktúra gyengülésének köszönhetően a pénzromlás üteme várhatóan 7 százalék körüli szintre mérséklődik a következő hat hónapban. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) őszi előrejelzése szerint ugyanakkor az infláció üteme még jövőre is megközelíti a 9 százalékot.-->
