Török: akár kétharmaddal is verheti a Fideszt az ellenzék

A meglévő adatsorok mindenféle számítás elvégzésére alkalmasak lehetnek. Bűvészkedhetünk azzal, hogy a teljes népességet vagy a biztosan szavazó pártválasztókat figyeljük (két választás között szerintem inkább az előbbinek van értelme, választási szituációban más lesz majd a helyzet), és persze azzal is, hogy pártokat vagy inkább blokkokat vizsgálunk. Egy valamit azonban nem tudunk megtenni: azt, hogy ne vegyük észre a Fidesz jelentős, korábbi támogatóinak közel felét kitevő szavazatvesztését – írja blogján a Vision Politics igazgatója.

Miután az új, egyfordulóssá tett választási rendszer feltehetően valamiféle egységre, közös indulásra (egyéni jelöltek közös támogatására) készteti majd a baloldali ellenzéket, a politikai elemzés számára talán az a legjobb eljárás, ha egyelőre három szereplővel számolunk: Fidesz-KDNP, Jobbik, MSZP-LMP-DK - rögzíti az elemző.

Török szerint tanulságos megnézni, hogy a négy kutatóintézet felméréseiben ezek az erők honnan hová jutottak:

Látható, hogy a Jobbik ma nagyjából ugyanott tart, ahol két évvel ezelőtt, az is érdekes, hogy az MSZP és az LMP közötti arányok alig változtak (ahol van változás, ott is inkább a szocialistáknak kedvez), ugyanakkor a Fidesz és a baloldali ellenzék versenyében jelentős, komoly fordulat állt be. A Mediánnál az 50:15-ből 22:23, az Ipsosnál a 42:16-ból 16:18, a Tárkinál a 45:15-ből 16:22, a Századvégnél pedig a 45:19-ből 24:25 lett. Minden intézet ugyanazt mutatja tehát: a hatalmas Fidesz-fölényből mára fej fej melletti helyzet lett, egy most vasárnapi választáson teljesen kétesélyesnek látszana a küzdelem.

Hiába vezet minden felmérésben a baloldali ellenzék, ezek alapján – ha tényleg így állnának két nappal egy választás előtt - én biztosan nem vennék még mérget a győzelmére – írja Török Gábor. Egyrészt hibahatáron belüli az egy-két százalékpontos előny, másrészt kétséges, hogy egy baloldali összefogás esetén ténylegesen összeadhatók lennének-e az egyes pártok korábbi támogatottsági adatai: lehet, hogy igen, sőt, lehet, hogy még a bizonytalanok közül többletszavazókat is vonzana az egyesített erő, de az is lehet, hogy nem – ezt ma lehetetlenség megmondani.

A helyzetben persze nincs semmi meglepő: a korábbi parlamenti ciklusok során félidőben szinte mindig ugyanezt láttuk, sőt, általában a kormányok még ennél reménytelenebb helyzetben voltak – és gyakran maradtak is. Ami igazán újdonság, az a bizonytalanok, a pártot választani nem tudók elképesztően magas aránya: a kormányzó pártok és a baloldali ellenzék pártjainak támogatása egyik intézetnél sem éri el együttesen a teljes népesség felét – akad, ahol a negyven százalékot sem. Ez olyan erős bizonytalansági tényező, ami miatt a foglalkozásától is eltiltanám azt az elemzőt, aki ezen adatok alapján akár a Fidesz biztos bukásáról, akár most is megismételhető győzelméről beszél

Török Gábor szerint mindez azt jelenti, hogy a korábbiaknál aránytalanabbá tett, a többségi elvet erőteljesebben érvényesítő választási rendszerrel a Fidesz – ma már úgy látszik - tényleg hatalmas kockázatot vállal. Ha 2014-ben lesz egy kis előnye a baloldallal szemben (ehhez azonban a mostani helyzetéhez képest egyértelműen erősödnie kell), sokat nyerhet vele, de ha a baloldal addig még ráver egy kicsit, akár az egyharmados parlamenti mandátumarányát is elbukhatja – ami értelemszerűen kétharmadot jelentene a mostani ellenzékének.