Ha nem használjuk, elvész

A védjegy fontos versenyeszköz, meghatározható vagyoni értékkel, gazdasági előnnyel bír. A védjegyek teszik lehetővé az áruk és a szolgáltatások legkézenfekvőbb megkülönböztetését, és ezen a megkülönböztető erőn alapul a fogyasztók választása is. Az uniós piacon azonban több fontos részletet is érdemes szem előtt tartania a védjegyoltalom jogosultjának, hogy biztonsággal folytathassa üzleti tevékenységét.

A védjegyoltalom megszerzése érdekében lehetőség van nemzeti vagy közösségi védjegybejelentést tenni. Míg az előbbi csupán a bejelentésben megjelölt tagállam területén biztosít oltalmat, az utóbbi révén egy eljárás lefolytatásával az Európai Unió egész területére egységes védjegyoltalom szerezhető, megközelítőleg a nemzeti védjegybejelentés díjának háromszorosáért. A közösségi védjegyek nagy előnye, hogy az egész unióra kiterjedő oltalom akár abban az esetben is fennmaradhat, ha a védjegyet csak egy tagállamban használják. Ezzel szemben nemzeti védjegyoltalom esetén a használatra vonatkozó követelmények teljesülését valamennyi megjelölt tagállam vonatkozásában vizsgálni kell. A védjegyoltalom mindkét esetben a bejelentés napjától számított tíz évig tart, ezt követően meg kell újítani. Többek között a kedvező díjszabásoknak köszönhetően megfigyelhető az Unión belül a közösségi védjegy bizonyos mértékű kiszorító hatása a tagállami védjegyek rovására.

A védjegyoltalmat korlátozza az a követelmény, amely az Európai Tanács közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK rendeletében, valamint a hatályos magyar védjegytörvényben is megjelenik. Ennek értelmében a védjegy törlésére kerülhet sor, amennyiben a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztja. Az oltalom fenntartásához tehát nem elegendő a védjegy lajstromozása, illetve tízévenkénti megújítása, azt használni is kell.

A védjegy alapvető funkciója az áru vagy szolgáltatás származásának garantálása a fogyasztó számára, és ennek megfelelően kell használni. A szimbolikus használat, amely csak a védjegy által fenntartott jogok biztosítására irányul, az Európai Bíróság gyakorlata szerint a védjegyoltalom fenntartásához a legtöbb esetben nem elegendő. Ugyanakkor előfordulhat olyan eset, amikor mennyiségileg nem jelentős, de valós kereskedelmi célt szolgáló használat is eleget tesz a tényleges használat követelményének. Az áru vagy szolgáltatás fajtájától és a piac szerkezetétől függően előfordulhat, hogy a védjeggyel ellátott terméket vagy szolgáltatást nem feltétlenül kell nagy mennyiségben értékesíteni ahhoz, hogy a tényleges használat megvalósuljon.

Jóhírű közösségi védjegyek: erős védelem

A közelmúltban a Pago-ügyben merült fel a kérdés, hogy azt a közösségi védjegyet, amely csupán egy tagállamban élvez ténylegesen jó hírnevet, megilleti-e az Európai Unió egész területén a jóhírű védjegyeknek járó védelem. A gyümölcsleveket forgalmazó osztrák Pago cég közösségi védjegyként jegyeztette be a PAGO szó- és ábrás védjegyet. Egy másik osztrák cég a Pago ábrás védjegyén feltüntetett palackkal azonos formájú, színű és címkéjű üvegekben hozott forgalomba tejalapú gyümölcslevet. A Pago saját közösségi védjegyének ausztriai jóhírére hivatkozva kért intézkedést. Az Európai Bíróság a Pagónak adott igazat megállapítva, hogy jelen esetben egyetlen tagállam (Ausztria) területe az unió jelentős részét képező területnek tekinthető.