A csokikirály és a keresztapa

Porosenkónak távolról sem volt egyenes útja szülővárosából, a moldáv határ mellett taláható Bolhrádból a hatalomba. Apja egy agrárüzemben volt mérnök, később pedig két évet töltött börtönben a közvagyon elsikkasztása miatt. Petro már gyerekkorában kitűnt társai közül – igaz, nem annyira üzleti érzékével vagy eszével, mint mozgékonyságával és rossz magaviseletével. A küzdősportokkal nem csak az edzőteremben foglalkozott: miután négy kadéttal összeverekedett, Kazahsztánba küldték katonai szolgálatra.

Kazahsztánból Kijevbe vezetett az útja, ahol nemzetközi kapcsolatokat és nemzetközi jogot tanult. A kollégiumban ismerkedett meg későbbi feleségével, Marinával, aki négy gyermeket szült neki. Mire 1989-ben megkapta a diplomáját, már egy kisfiú apjaként próbálta fenntartani a családját. Kakaóbabbal kezdett kereskedni, és az üzlet bejött neki: a kilencvenes években már csokoládégyárak privatizációjánál mozgolódott. A kisebb cégekből alakult a Rosen – amelynek neve Porosenko nevének a közepe –, amely mára nem csak Ukrajnában piacvezető, de Magyarországon is aktív, a budapesti Bonbonetti tartozik a csoporthoz. A Rosen a jó minőségű csokoládék szinonímája Ukrajnában, még Porosenko riválisa, Julija Timosenko is elismerte az elnökválasztási kampányban, hogy családjának az ő édességeit vásárolja. A termékek korábban igen kelendőek voltak Oroszországban is, a Rosen bevételének 40 százaléka származott az országból, most azonban ottani gyárait lefoglalta Moszkva.

Az üzletembert azonban nem kell félteni: időközben a járműgyártásban is komoly érdekeltségeket szerzett, sőt, szert tett egy tévécsatornára is. Érdekeltségeit az Ukrprominveszt kötötte össze, az 1993-ban alapított holdingot korábban apja vezette.

Kézenfekfő volt, hogy a szép lassan oligarchaként számon tartott Porosenko, akinek vagyonát most 1,3 milliárd dollárra becsüli a Forbes magazin, beszáll a politikába is. Miután két évet eltöltött az akkori elnököt, Leonyid Kucsmát támogató szociáldemokratáknál, 2000-ben saját pártot alapított. A Szolidaritásból lett később a Régiók Pártja. 2001 végén Viktor Juscsenko – ikerlányai keresztapja – Mi Ukrajnánk szövetségéhez csatlakozott, amelynek a képviseletében 2002-től a parlament költségvetési bizottságának elnökévé választották. Ekkor pártja ellenzékből politizált, a 2004 végén kirobbant narancsos forradalom után azonban Juscsenko, frissen kinevezett államfőként már a nemzetbiztonsági tanács titkárának nevezte ki. 2005 végén korrupciós vádakkal illették Porosenkót, amelyek alól tisztázni tudta magát, ám egy időre háttérbe húzódott.

sak hogy 2007-ben az Ukrán Nemzeti Bank igazgatótanácsának elnökeként térjen vissza a porondra. A jegybankból 2009 októberében Julija Timosenko kormányának külügyminiszteri posztjára távozott. A 2010-es hatalomváltás sem akasztotta meg politikai karrierjét: a nagy ellenlábas Régiók Pártja választási győzelme után Mikola Azarov kormányában 2012-ben a gazdaságfejlesztési és kereskedelmi tárcát vezette, később pedig a parlament európai integrációs bizottságát.

Miután világossá vált, hogy Viktor Janukovics nem akarja aláírni az EU-val azt a társulási szerződést, amelynek előkészítésében Porosenko is szerepet vállalt, az üzletember aktívan kezdte támogatni a nyugatbarát kijevi tüntetőket. Tévécsatornája pedig élőben közvetített a Függetlenség térről, ő maga azonban ritkán tűnt fel – egészen addig, amíg nem változott meg a széljárás. Ez pedig március végén következett be, amikor az ellenzék egyik vezéreként kitűnt egykori bokszbajnok, Vitalij Klicsko megérezte, aligha tudja megnyerni a május 25-re kiírt elnökválasztást. Ekkor adta át helyét Porosenkónak – igaz, az egyezség körülményei máig tisztázatlanok. Azt mindenesetre feltételezni lehet, hogy több oligarcha is támogathatta, tartva attól, Timosenko megválasztása esetén harcot indít ellenük.
Hogy mi lesz Porosenko vagyonával, egyelőre kérdés. A kampányban mindenesetre úgy nyilatkozott, megválasztása esetén megválik gazdasági érdekeltségeitől.

Vasököl Kijev élén
Korábban még a legesélyesebb elnökjelöltnek tartották, végül korábbi álma teljesült Vitalij Klicskónak: a korábbi bokszbajnokot egy hete az ukrán főváros első emberének választották meg pártja, az Ütés (UDAR) képviseletében.

A 42 éves, Vasökölnek becézett Klicsko a profi ökölvívás mellett már fiatalon fogorvosi képesítést szerzett. Az aktív politizálást 2004 végén kezdte el: a narancsos forradalom idején öccsével, Vlagyimirrel együtt támogatták Viktor Juscsenko jelölését. 2005-ös visszavonulása után politikai pártot alapított, ennek színeiben 2006-tól többször próbálta megszerezni a kijevi főpolgármesteri címet. A választáson többször alulmaradt, 2012-ben – Ukrán Demokrata Reformpárti Szövetség (UDAR) névre keresztelt pártja színeiben azonban képviselőként bejutott a parlamentbe. A 2013 végén kitört tiltakozás egyik kulcsfigurájává vált a Majdanon, ám már ezt megelőzően bejelentette, hogy indulni kíván az akkor még 2015-re tervezett elnökválasztáson.