Egy aláírás két helyen?

A korábbi Ptk. egyik elbújtatott szabálya kimondta: nem járhat el egy társaság képviseletében az, aki az adott ügyben szemben álló vagy ellentétesen érdekelt fél, vagy aki ilyen személyt képvisel. A gyakorlat eltérően értelmezte ezt: egyesek szerint az írásbeli képviseletre, cégjegyzésre nem kellett alkalmazni az előírást. Az uralkodó nézet szerint viszont a rendelkezés értelmében tilos volt, hogy ugyanazon szerződést ugyanaz a személy több fél nevében is aláírhassa.

Ez a gyakorlatban számos technikai problémához és furcsa pótmegoldásokhoz vezetett. Többszereplős, nagyobb projektszerződések aláírását sokszor csak meghatalmazások kusza rendszerével lehetett végrehajtani, amely nem könnyítette az ügylet lebonyolítását és nem csökkentette az azzal járó papírmunkát. Az új Ptk. azonban koncepcionális változást vezetett be a helyzet szabályozásában. A régi szabályok szerint az a szerződés, amelyet több helyen ugyanazon személy írt alá, eleve semmis volt, március után kötött szerződések esetében viszont már csak a képviselt személy támadhatja meg a szerződést, kivéve, ha az érdekellentétről tudott vagy arról tudnia kellett volna.

Az új szabályozás tehát feloldja azt az abszolút tilalmat, hogy egy szerződést ugyanazon személy két helyen nem írhat alá. Másrészt, a gyakorlatban szűkre szabja a szerződés megtámadásának lehetőségét is: ha két, egymással szerződő fél nevében ugyanaz a személy jár el, mint mindkét cég ügyvezetője, akkor alaptalan lenne az a felvetés is, hogy a két cég közül bármelyik ne tudott volna az érdekkonfliktusról.

Ezáltal tehát lényegében megszűnt az a korlát, hogy ugyanaz a személy két fél nevében ne írhasson alá egy szerződést. Fontos azonban azt biztosítani, hogy amennyiben az aláíró személy nem törvényes képviselőként (például ügyvezetőként) jár el, hanem meghatalmazottként, úgy az érdekelt cégek tudjanak arról, hogy a szerződést a nevükben ugyanazon személy írja alá.