Magyarországon az egy héten nagyon sokat, több mint 50 órát dolgozók aránya az elmúlt években folyamatosan csökkent – derült ki a statisztikai hivatal nemrég megjelent, Jóllét című kiadványából, amely a társadalom elégedettségét vizsgálja. A 2005-ös 10 százalék közeli szintről 2013-ra 6 százalék alá mérséklődött az átlagosnál jóval többet dolgozók aránya, ami részben a válság következménye is lehet. A férfiak körében háromszor annyian dolgoztak heti 50 óránál többet, mint a nők közül: 2005-ben a férfi foglalkoztatottak 13,8, a nők 4,5 százaléka dolgozott nagyon sokat. Közép-Magyarországon a legmagasabb, közel 8 százalékos a nagyon sokat dolgozók aránya, ezzel szemben Észak-Magyarországon csupán 3,1, Közép-Dunántúlon 3,4 százalék ez az arány.
Egyre többen dolgoznak viszont éjjel. A rendszeresen éjszaka dolgozók aránya a válság előtti 4 százalékhoz közeli mélypontról mostanra 7 százalékig emelkedett, ami már magasabb, mint az európai uniós átlag. Az unióban az utóbbi években lassan mérséklődött az éjjeli munkavégzés aránya – vagyis pontosan ellentétes folyamat alakult ki, mint hazánkban –, tavaly 6 százaléknak kellett ilyenkor dolgoznia. Horvátországban 1,5, Lengyelországban és Portugáliában 3 százalék az éjjel dolgozók aránya, ami a legalacsonyabb az EU-ban, ezzel szemben Szlovákiában (közel 16 százalék) és Máltán (közel 10 százalék) dolgoznak a legnagyobb arányban nem szokványos munkarendben. Magyarországon 2013-ban körülbelül kétszer annyi férfi dolgozott éjszakai műszakban, mint nő.
Ezzel együtt sem mondhatjuk, hogy ez emberek elégedetlenek lennének a munkájukkal. A munkával való elégedettség országos átlagértéke 7,09 pont a 0-tól 10-ig terjedő skálán, ahol a nulla az egyáltalán nem elégedett, a 10 a teljesen elégedett választ jelöli. Iskolai végzettség szerint jelentősek a különbségek: a felsőfokú végzettségűek a leginkább, az alapfokú végzettségűek a legkevésbé elégedettek jelenlegi munkájukkal.
A sok éjszakai munka és a túlzott munkavégzés miatt a szabadidő mennyiségével nem túl elégedettek a munkavállalók. Leginkább a szegényebbek érzik úgy, hogy kevés idejük van azzal foglalkozni, amivel szeretnének. A legalsó jövedelmi tizedben csupán 17 százalék elégedett a szabadidejének mennyiségével, a legfelső jövedelmi tizedből pedig 47 százalék gondolja azt, hogy elég ideje van azzal foglalkozni, amivel szeretne.
A 16 éves vagy idősebbek körében a szabadidő mennyiségének átlagértéke egy 0-tól 10-ig terjedő skálán 6,33 pont. A lakosság 33,5 százaléka mondta azt, hogy nagyon elégedett a szabadidejének mennyiségével és 5,2 százalék volt a nagyon elégedetlenek aránya. A legfelső jövedelmi tizedben a nagyon elégedetlenek aránya mindössze 2,3, ezzel szemben a legalsó jövedelmi tizedben 8,6 százalék volt. A tanulók és a nyugdíjasok vannak a legjobb helyzetben, és minél sűrűbben lakott területen él valaki, annál elégedettebb szabadidejének mennyiségével.
A nagyon alacsony munkaintenzitású háztarások (ide tartoznak azok, ahol a lehetséges munkaidő kevesebb, mint 20 százalékát töltik munkával) aránya 2009 óta folyamatosan emelkedett, tavaly azonban a 12 százalékos csúcsról csökkeni kezdett, ami nem lehet független a felpörgésétől sem, de a 11,4 százalékos arány még magasabb, mint a négy évvel ezelőtti szint. Magyarországon a legalsó jövedelmi ötödbe tartozó népesség 40 százaléka élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. A jövedelmi csoportok között a gazdagabbak felé haladva az alacsony munkaintenzitás kockázata folyamatosan csökken, a legfelső jövedelmi ötödbe tartozók közül csupán minden századik személy élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. Nem szabad elfelejteni, lehetséges, hogy valaki meglévő vagyonból, befektetésből magas szintű anyagi körülmények között, munkavégzés nélkül él.
Ráadásul a lakosság leggazdagabb felső 20 százaléka több mint négyszer annyi jövedelemmel rendelkezik, mint a népesség legszegényebb ötöde. A válság óta évről évre növekszik a szakadék a társadalom rétegei között: a legfelső jövedelmi ötöd egyre többet szerez meg az összes jövedelemből, míg a társadalom legszegényebb 20 százaléka egyre kevesebbet.
A felnőtt lakosság 56 százaléka számol be arról, hogy általában (többnyire vagy mindig) boldognak érezte magát. Emellett minden ötödik felnőtt él úgy, hogy önbevallása szerint vagy ritkán, vagy soha sem érzi magát boldognak, ami a pszichés egészség szempontjából már jelentős rizikófaktort jelent. A legszegényebb jövedelmi ötödbe esők 46 százaléka számolt be arról, hogy általában boldog, míg a leggazdagabb jövedelmi ötöd esetén ez az arány lényegesen nagyobb, 64 százalék.
Még Bulgária is előz minket
Hazánkban igen magas, 76 százalék a lakosságon belül azok aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol nem tudnák fedezni egy nagyobb összeg, vagyis 66 ezer forint kifizetését. A gyermeket nevelő háztartások az átlagosnál még kevésbé érzik a jövőre vonatkozó anyagi biztonságban magukat. Legkevésbé a gyermekét vagy gyermekeit egyedül nevelő szülők vélik úgy, hogy váratlan, nagyobb kiadást fedezni tudnának. A 76 százalékos arány nem csak európai uniós, hanem régiós összevetésben is katasztrofális. Az EU-átlag 40 százalék körüli, Romániában és Lengyelországban 50 százalék körül áll azoknak az aránya, akik nem tudnának egy egyszeri, nagyobb összegű kiadást fedezni. Még Bulgáriában (64,1) és Horvátországban (65,1) kevesebben vannak, akiknek ez a kiadás problémát jelentene, mint nálunk.
