Mohamed próféta életéről szól Irán eddigi legnagyobb költségvetésű filmje

A próféta méltóságának védelmében a filmet versenyen kívül vetítik a mustrán.

Irán számos alkalommal bírálta Mohamed nyugati ábrázolását, legutóbb erőteljesen elítélte a párizsi tragikus terrortámadás után megjelent Charlie Hebdo címlaprajzát, amelyen a síró próféta a Je suis Charlie feliratot tartja.

A Mohamed, Isten küldötte (Muhammad, Messenger of God) című életrajzot a fesztivál nyitófilmjeként vetítik le. A produkció rendezője Madzsid Madzsidi több mint öt évig dolgozott az állítólag 30 millió dolláros költségvetéssel készült filmen. A forgatás közben nagyon ügyeltek arra, hogy semmi se szivárogjon ki a produkcióról.

A The Guardian brit napilap szerint az iráni életrajz a második nagy költségvetésű film, amely valaha Mohamedről született. Az elsőt 1976-ban forgatta Musztafa Akkad Anthony Quinnel. Az üzenet című film nagy vitát gerjesztett annak ellenére, hogy a muszlimok vallási érzékenységre tekintettel a próféta nem jelent meg a filmvásznon.

Madzsidi szerint Akkad filmje nem ábrázolta hitelesen Mohamed életét, mert az csupán a dzsihádot és a háborút mutatta be, és mert "az iszlám képe kard képében" jelenik meg a produkcióban.

Az állami finanszírozású új Mohamed-film egy trilógia első darabja. Születésétől 12 éves koráig követheti a közönség a próféta életét. Az alkotás Mohamed első szíriai útjával ér véget, amikor Bahira, egy keresztény szerzetes megjósolja, hogy egy napon próféta válik belőle.

Irán széles körű nemzetközi forgalmazást szeretne a filmnek, főként az angol és arab nyelvű világban.

A film operatőre a háromszoros Oscar-díjas Vittorio Storaro volt. Kamerája nem mutatja Mohamed arcát a filmvásznon. Storaón kívül, aki teljes stábját hozta magával Olaszországból, az Oscar-díjas Sott E. Anderson is dolgozott a film látványeffektusain. Storaro a MovieMaker című amerikai filmes magazinnak felidézte: azért vállalta a munkát, mert Madzsidi meggyőzte arról, ahogy filmjével a különböző vallású emberek egyesítése a célja. "Ez az emberek méltóságáról szóló történet" - mondta.

A rendező a premier előtt tartott sajtótájékoztatón is kifejtette, hogy filmjével helyes képet akart festeni az iszlámról a világ számára. A muszlin világ siíta és szunnita vallástudósaival is egyeztetett, mielőtt nekilátott volna a munkának.

Mohamed életének egy olyan periódusát választották a filmhez, amelyben nincs eltérés a siíta és a szunnita tudósok és csoportok megítélése között - mesélte Madzsidi. "Azzal a céllal készítettük ezt a filmet, hogy egységet hozzon a muzulmán világba" - fűzte hozzá.

A rendező hangsúlyozta: az volt a célja, hogy a világ végre az iszlám  valódi arcát lássa, mivel szerinte "a világ mai felfogása az iszlámról nem egyezik az iszlám szépségével".

Minden elővigyázatosság ellenére a film mégsem kerülte el a vitát: egy egyiptomi egyetem szunnita vallástudósai arra szólították fel Iránt, hogy ne mutassák be a produkciót, Katar pedig bejelentette, hogy válaszul egymilliárd dollárból készít filmet a prófétáról.    

Madzsidi azzal védte filmjét, hogy Jézus Krisztusról 250, Mózesről 120, a többi prófétáról legalább 80, Buddháról pedig 40 film szól, miközben Mohamedről eddig egyedül Az üzenet című produkció készült. "Sajnos elmulasztottuk bemutatni a prófétánkat a nyugati világnak. Így az ellenségek megmaradnak ellenségeknek" - mondta.

 Miközben a film külföldi fogadtatása bizonytalan, az ország vallási és politikai vezetője, Ali Hamenei ajatollah támogatja a produkciót, ami azt jelenti, hogy nyilvánosan kevés tere marad az esetleges kritikának. Az ajatollah 2012 októberében szokatlan módon a film egyik forgatási helyszínére is ellátogatott.

Madzsihi 1997-ben bemutatott A mennyország gyermekei című alkotása az első iráni film volt, amely Oscar-jelölést kapott.