BUX 43,797.25
-0.80%
BUMIX 3,805.49
+0.35%
CETOP20 1,883.91
0.00%
OTP 9,378
-1.49%
KPACK 3,100
0.00%
0.00%
0.00%
-0.29%
-0.98%
ZWACK 17,400
+0.58%
0.00%
ANY 1,565
-0.95%
RABA 1,120
+1.82%
0.00%
+0.78%
-2.00%
-0.95%
-0.52%
-5.28%
+1.54%
0.00%
-0.06%
OTT1 149.2
0.00%
0.00%
MOL 2,920
-1.15%
+1.17%
ALTEO 2,970
+4.21%
0.00%
-0.55%
0.00%
-9.32%
+0.80%
MKB 1,972
0.00%
0.00%
+0.17%
0.00%
0.00%
SunDell 45,600
-0.44%
0.00%
+0.43%
-1.21%
+5.71%
-1.16%
+0.92%
GOPD 12,400
0.00%
OXOTH 3,500
0.00%
0.00%
NAP 1,190
0.00%
0.00%
0.00%
Forrás
RND Solutions
Közélet

Kiderült, hogy mekkora a szegénység Magyarországon

Tavaly a magyarországi népesség 16,6 százaléka, 1,6–1,7 millió ember élt olyan háztartásban, melynek nettó jövedelme nem haladta meg a havi 78 ezer forintot, vagyis a jövedelmi szegénységben élők arányában tehát nem történt jelentős változás 2012 és 2014 között – derült ki a Tárki tanulmányából.

A magyarországi népesség 16,6 százaléka él szegénységben; két éve 17 százalékos volt a jövedelmi szegénység. Ezzel a Tárki becslése szerint a hazai szegénységi ráta éppen az EU-átlaggal megegyező volt a tavalyi évben, akárcsak 2012-ben. Miközben a szegénység kiterjedtsége – a megelőző időszakban megfigyelt növekedést követően – változatlan maradt, annak mélysége 26 százalékról 23 százalékra csökkent az elmúlt két év folyamán.

A szegénység valószínűsége 2014-ben a legfeljebb általános iskolát végzett háztartásfővel élők (44 százalék), az egyszülős (31 százalék) és a sokgyermekes (50 százalék) családok tagjai, a romák (69 százalék), az inaktív vagy munkanélküli háztartásfővel élők (62 százalék), valamint az olyan háztartásokban élők körében volt a legmagasabb, amelyekben csak a háztartásfő foglalkoztatott, más nem – olvasható a Tárki tanulmányban.

Száz szegénységben élő személy közül harmincnégy gyermek vagy fiatal, tizenhárom pedig nyugdíjas korú. A szegénységben élők egyharmada olyan háztartásban él, ahol a háztartásfő inaktív vagy munkanélküli, egyharmada viszont olyanban, ahol a háztartásfő foglalkoztatott, de más háztartástag nem. Száz szegény közül mindössze öt fővárosi, a többi nagyjából egyenlően oszlik meg városok és községek között.

A szegényégi ráta változatlansága mellett azonban jelentősebb, bár statisztikailag nem minden esetben igazolható változások is történtek a társadalmi-demográfiai csoportok egymáshoz viszonyított helyzetében. 2012 és 2014 között jelentősen megemelkedett a szegénység valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok, valamint a női háztartásfővel élők körében. Ezzel szemben csökkent az olyan gyermekes háztartásokban, amelyekben a szülők mellett (is) más felnőtt is él és az egygyermekes párok alkotta háztartásokban élők, továbbá a gyermekek és fiatalok, valamint romák szegénysége.

A jövedelmi szegénység változatlansága mellett, 2012 és 2014 között jelentősen csökkent a súlyos anyagi deprivációban (37 százalékról 28 százalékra) és a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban élők aránya (15 százalékról 9 százalékra). Míg azonban a súlyos anyagi depriváció csökkenése elsősorban a legszegényebbeknél jobb, esetenként lényegesen jobb helyzetben lévők kockázatának javulásából fakad, addig munkanélküli háztartásokban élők arányának csökkenése az alacsonyabb státuszú, magas szegénységi kockázatú csoportokban éreztette hatását. A három indikátor (jövedelmi szegénység, súlyos anyagi depriváció, nagyon alacsony munkaintenzitás) által érintett népesség arányaiban történt változások eredményeként jelentősen csökkent a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya: míg 2009-ben és 2012-ben is a népesség nagyjából kétötöde, 42-43 százaléka tartozott ebbe a körbe, addig 2014-ben már csak 35 százalékuk.

A rendszerváltás óta szerzett tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy a nagy volumenű, erőteljes kormányzati lépések „visszaköszönnek” az adatokban. Ezt megfigyelhettük például a 2002-2003-as jóléti expanzió és a 2006 és 2009 közötti megszorítások időszakában is. A 2010-es kormányváltás követő 2012-es adatfelvételünkben a pénzügyi és gazdasági válság hatása egyértelműen felülírt minden más folyamatot – írja a Tárki. Az idei eredményekben azonban, úgy tűnik, már jól tetten érhetőek a jelentősebb makrogazdasági folyamatok (példuál gazdasági növekedés megindulása a válságot követően, a foglalkoztatás bővülése, alacsony infláció, a reálkeresetek emelkedése) és társadalompolitikai beavatkozások következményei (például közmunkaprogram kiterjesztése és a szociális és munkanélküli segélyrendszer ezzel összefüggő visszavágása, a családi adókedvezmények rendszerének bővítése, a közműszolgáltatások árainak csökkentése).

A szegénységi ráta, de még inkább a súlyos anyagi depriváció és a nagyon alacsony munkaintenzitás változása valamint a fontosabb társadalmi-demográfiai csoportok szerinti megoszlása jól jelzi a folyamatok irányát, illetve azok nyerteseit és veszteseit.

A súlyos anyagi deprivációban élők arányának 2012 és 2014 közötti csökkenése mindenekelőtt a viszonylag alacsony szegénységi kockázatú csoportokat érintette: az érettségizett vagy diplomás háztartásfővel élőket, a fővárosiakat, az egy- és kétgyermekeseket, valamint a magas munkaintenzitású háztartások tagjait. (Súlyosan depriváltnak számítanak azok a személyek, akik meghatározott kilenc fogyasztási tétel közül legalább négyről anyagi okból lemondani kényszerülnek.)

Ezzel szemben az alacsony iskolázottságúak, a községekben élők, a sokgyermekesek, az alacsony vagy nagyon alacsony munkaintenzitásúak körében az egyébként magas deprivációs ráta nem csökkent. Mindezt összevetve azokkal az eredményekkel, mely szerint a depriváció elemi indikátorai közül – arányait tekintve – legnagyobb mértékben a (hitellel, közműszámlákkal összefüggő) fizetési elmaradás és a lakás nem megfelelő fűtése tételekben történt javulás, megállapíthatjuk, hogy az alsó középosztály és a középosztály helyzete javult, anyagi, pénzügyi kiszolgáltatottsága csökkent.

A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásokban - ahol a munkaképes korú személyek az előző évben a lehetséges munkaidejük kevesebb, mint 20 százalékát töltötték munkával - élők arányának 2012 és 2014 között megfigyelt jelentős csökkenése jellemzően a magas szegénységi kockázatú csoportokban történt: alacsony iskolázottságúak, városokban és községekben élők, sokgyermekes és az olyan gyermekes családokban, amelyekben a szülőkön kívül más felnőtt (is) él. A legjelentősebb, mintegy 20 százalékpontos csökkenést a romák között figyelhettük meg. Ez a folyamat feltehetően összefüggésben van az elmúlt időszak egyik legjelentősebb foglalkoztatás- és/vagy szociálpolitikai átalakításával, a közmunkaprogramok jelentős kiterjesztésével (és egyben a munkanélküli járadék rendszerének visszavágásával). Erre utal az egykeresős háztartások szegénységének növekedése is: amennyiben egy munkanélküli háztartásban valaki közmunkás lesz, javulás történik a munkaintenzitásban, ám a pótlólagos jövedelem nem elegendő a szegénységből való kikerülésre.

A jövedelem negyede törlesztésre megy el

A különböző hitel- és egyéb törlesztésekkel rendelkező háztartások havi jövedelmüknek átlagosan bő egynegyedét költik törlesztésre, viszont az élelmiszerre költött havi teljes összeg 1,7-szeresét fordítják törlesztő részletekre, ami 2014 őszén átlagosan összesen 55 ezer forintot tett ki – derül ki a Tárki adataiból.

Összességében a legjellemzőbb a középgenerációhoz tartozó (30-50-es éveiben járó), közepesen iskolázott, ezen belül is inkább a szakmunkás végzettségű háztartásfők háztartásai között a hitellel való rendelkezés: az ilyen háztartások 22-28 százalékának van valamilyen törleszteni valója.

A háztartás összetétele alapján feltűnő, hogy a gyermekes háztartások mennyivel nagyobb arányban vannak eladósodva a gyermeket nem nevelőkhöz képest.

A magyar háztartások 7 százalékának van legalább egy lejárt tartozása valamely közműszolgáltató felé. Míg a rendszeres törlesztéssel rendelkező háztartások közül minden ötödiknek van lejárt közműtartozása, addig a rendszeres törlesztéssel nem rendelkező háztartásokat vizsgálva ez az arány mindössze 3 százalék. Ráadásul a rendszeres törlesztéssel rendelkező háztartások 9 százalékának legalább kétfajta közüzemi díjhátraléka van. Ez a csoport tehát egyszerre több irányba tartozik és ezek egy részét már nem tudja fizetni, azaz egy olyan adósságspirálba került vagy kerülhet, amelyből önerőből rendkívül nehéz kijutni.

Értesüljön a gazdasági hírekről első kézből! Iratkozzon fel hírlevelünkre!
Kapcsolódó cikkek