A Nagyházi Galéria tavaszi nagyárverésének tapasztalatai ugyanazt mutatják, mint ami a többi háznál is látható: egyértelműek a piaci élénkülés jelei. A tendenciák változatlanok, nem új műfajok vagy eddig árnyékban lévő tárgytípusok kerültek előtérbe, és még csak nem is az látszik, hogy a pénzügyi világban csalódott befektetők hoznának erre a területrre jelentős pénzeket, hanem élénkebb, jobb hangulatú árveréseken bátrabban vásárolnak a gyűjtők. Nagyobbak a licitemelkedések, nem egy vevő indul egy-egy tételre, hanem két-három vagy akár négy is. Bár még nem tartunk ott, mint az aranykorban, a kétezres évek első felében, de az árszint újra elindult felfelé, indokolt az óvatos optimizmus.
Néhány példa a licitemelekdésekre, különböző tárgytípusokból: Molnár József Vízimalom című festménye 850 ezer forintról indult, végül 1,9 millióig tornázták fel az árát. A legszemléltetőbb példa erre a jelenségre az az Apáti Abt Sándor tervezte Zsolnay váza, amit a szakzsargon „vázábahányónak” nevez, 380 ezer forintról indult. Nagyjából ezen a kezdő áron szokott, többször előforduló darab a hazai árveréseken, s míg egy évvel ezelőtt maximum félmillióig emelkedett az ára, most 800 ezer forinton ütötték le.
Az árverés legnagyobb meglepetését egy szőnyeg okozta, az utolsó tételek között került sorra a nagyméretű kaukázusi „Rózsás-Karabah” szőnyeg, aminek 190 ezres kezdő ára egészen 2,6 millióig emelkedett. Nem a kora miatt, hiszen a19. század elejéről való, inkább a ritka mintázata verte fel az árat. Ez persze valószínűleg az egy fecske esete, a szőnyegeknél nem pótolják a hazai vevők a hiányzó török és New York-i kereskedőket, akik korábban vásároltak a Nagyházi árveréseken, majd 2001 után eltűntek a magyar piacról. A galéria nemcsak őket veszítette el, sok olasz régiségkereskedő ment el a növekvő európai adóterhek miatt, a németek és osztrákok pedig azért vásárolnak kevesebbet, mert csökkent az árkülönbség az itteni és ottani árak közt.
A régi mesterek (a Nagyházi Galéria egyik specialitása) esetében erős kínálat volt, sok védett képpel jó gyűjteményekből, erre a területre azonban a kisszámú gyűjtőkör jellemző. Itt ha eljön az árverésre az az egy szereplő, akinek az érdeklődési körébe vág a mű, akkor elkel a kép, ellenkező esetben megmarad. Most jól mentek az árverés elején a régi térképek és metszetek. Két 18. századi, ismeretlen itáliai mestertől származó krétarajz ára emelkedett jelentősebben, mindkettő 260 ezer forintról indult, a Szakállas férfi fej ára félmillióra, az Artemiszt ábrázoló női portréé másfél millióra nőtt. A magyarok közül visszamaradt Orlai Petrich Soma védett, nagyméretű, történelmi témájú táblaképe, erre itthon 1-2 vevő van, most egyik sem érkezett meg. A Vernet-nek tulajdonított olasz kikötő viszont 2,6 millióért kelt el. Jól dokumentált, többször kiállított festmény Rómában és a Nemzeti Galériában is, gyakorlatilag a teljes múltját lehet ismerni. A nagybányai Nyilasy Sándor főműve, az Esti harangszó 800 ezer forintot ért.
Az ikonokra sokan licitáltak, közülük a legnagyobb emelkedést egy orosz, ezüst okládos istenanya kép érte el, kék zománcfestett dicsfénnyel. 1900 körüli, tehát nem olyan régi, de épp divat, és van egy olyan tehetős orosz réteg, amelynek tagjai bármilyen magas árat megadnak érte, ezért megéri viszonteladóknak is megvenni. 120 ezres ára 900 ezer forintra emelkedett.
Az üvegek és ezüsttárgyak minden szenzáció nélkül szépen elmentek, többnyire használati darabok, eredeti funkciójukban vásárolják őket. Kiemelkedőek voltak viszont a 18-19. századi fajanszok, ez a terület is a Nagyházi galéria sikerágazata, ismerik a terület magyar és nemzetközi gyűjtőit, kapcsolatban állnak velük, értesítik őket, ha felbukkan valami. A 18. századi holicsi papagájos kancsó ára azonban még így is meglepetést keltett, 280 ezerről 2 millióig licitálták fel. A hasonló korú barát alakú tintaporzó ára 140 ezerről 750 ezerre változott.
A Vukán György hagyatékábó származó tárgyak jótékonysági árverésén 2,4 millió forint gyűjt össze, a legtöbbet egy üvegszoborért fizettek, amely Vukán kézlenyomatát formázza. Ára 12 ezerről 190 ezerre emelkedett.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.