Elhunyt Göncz Árpád. A Magyar Köztársaság volt elnöke életének 94. évében, családja körében hunyt el - tudatta a család nevében Gulyás András titkárságvezető az MTI-vel.
Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten. 1944-ben szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát - tanulmányaival párhuzamosan 1939-től, 17 éves korától az Országos Földhitelintézetben dolgozott előbb gyakornokként, majd jogászként. 1944-ben csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, a Magyar Diákok Szabadságfrontja tagjaként vett részt fegyveres ellenállásban is. Ezután besorozták, Németországba vezényelték, de megszökött a frontról. Szovjet hadifogságba került, de onnan is meg tudott szökni.
1945-ben belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, az ifjúsági szervezet budapesti elnöke lett. Miután a pártot feloszlatták, segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott, 1952-től pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt - később, amikor a börtönből szabadulása után megpróbálta befejezni az egyetemet, nem engedték meg ezt neki. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben vállalt munkát. A forradalom bukása után lett tagja annak a Bibó István vezette körnek, amely a függetlenség visszaszerzését tűzte ki céljának. 1957 tavaszán a budapesti indiai nagykövet segítségével ő juttatta ki az országból Nagy Imre egy írását. 1957-ben a forradalmi tevékenysége miatt letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult amnesztiával, a jogtól és a politikától azonban eltiltották.
Az ezutáni évtizedekben szakfordítóként, íróként, műfordítóként dolgozott, legismertebb munkája A gyűrűk ura nagy részének lefordítása. 1989-ben a Magyar Írószövetség elnökévé választották.
