Elhunyt Göncz Árpád

Elhunyt Göncz Árpád. A Magyar Köztársaság volt elnöke életének 94. évében, családja körében hunyt el - tudatta a család nevében Gulyás András titkárságvezető az MTI-vel.

Göncz Árpád 1922-ben született Budapesten. 1944-ben szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi diplomát  - tanulmányaival párhuzamosan 1939-től, 17 éves korától az Országos Földhitelintézetben dolgozott előbb gyakornokként, majd jogászként. 1944-ben csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, a Magyar Diákok Szabadságfrontja tagjaként vett részt fegyveres ellenállásban is. Ezután besorozták, Németországba vezényelték, de megszökött a frontról. Szovjet hadifogságba került, de onnan is meg tudott szökni.

1945-ben belépett a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Pártba, az ifjúsági szervezet budapesti elnöke lett. Miután a pártot feloszlatták, segédmunkásként, hegesztőként, csőlakatosként dolgozott, 1952-től pedig a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre járt - később, amikor a börtönből szabadulása után megpróbálta befejezni az egyetemet, nem engedték meg ezt neki. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben vállalt munkát. A forradalom bukása után lett tagja annak a Bibó István vezette körnek, amely a függetlenség visszaszerzését tűzte ki céljának. 1957 tavaszán a budapesti indiai nagykövet segítségével ő juttatta ki az országból Nagy Imre egy írását. 1957-ben a forradalmi tevékenysége miatt letartóztatták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban szabadult amnesztiával, a jogtól és a politikától azonban eltiltották.

Az ezutáni évtizedekben szakfordítóként, íróként, műfordítóként dolgozott, legismertebb munkája A gyűrűk ura nagy részének lefordítása. 1989-ben a Magyar Írószövetség elnökévé választották.

Az 1980-as években ismét aktívan politizálni kezdett. Az SZDSZ megalapításában is részt vett 1988-ban. 1990 májusában az első szabadon választott parlament képviselőjének választották. Rövid ideig az Országgyűlés elnöke volt, majd a harmadik magyar köztársaság első köztársasági elnöke lett. 1995-ben újraválasztották, így mindmáig ő volt az egyetlen magyar köztársasági elnök, aki három parlamenti ciklusban, összesen négy kormány idején is betöltötte ezt a posztot. Politikailag az első öt éve volt aktívabb, az Antall-kormány döntéseit többször vétózta meg, a taxisblokád idején nyíltan kiállt a tüntetők mellett, és az első médiaháború idején is ő volt a legnagyobb ellensúly a kormánnyal szemben. 1995 után (beleérte az első Orbán-kormány időszakát is) már sokkal inkább csak szimbolikus szerepet töltött be. Szinte egész pályafutása alatt megkérdőjelezhetetlenül az ország legnépszerűbb politikusa volt, a közvélemény-kutatásokban szinte mindvégig 80-90 százalék közti népszerűségen állt. 2000 után közéleti szerepet már nem vállalt, 2005 óta pedig visszavonultan élt. Utoljára 2012-ben állt a nyilvánosság elé, amikor a 90. születésnapján őt ünneplőknek mondott köszönetet.