SMR-ek tarthatják jól a feneketlen gyomrú MI-t
A tech cégek befektetései alapján egyre inkább úgy tűnik, hogy a mesterséges intelligencia (MI) szerverparkjainak energiaellátásért folyó nem túl sok szereplős verseny nyertesei a kis moduláris reaktorok, az úgynevezett SMR-ek lehetnek. Az ebben rejlő piaci lehetőségeket természetesen Magyarország is szeretné meglovagolni, ezért is kerülhetett hangsúlyosan terítékre ez a téma a magyar–amerikai tárgyalásokon – véli Aszódi Attila a Paks II. beruházás korábbi kormánybiztosa. A jelenleg egyetemi tanárként dolgozó szakpolitikus a Debreceni Egyetem mesterséges intelligencia energiakihatásait boncolgató szimpóziumán nyilatkozott a Világgazdaságnak.
Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a világot máris a mesterséges intelligencia mozgatja. De ha ez még nincs is teljesen így, azt mindenképpen jogosan állíthatjuk, hogy a tőkepiacokat alapvetően azok a cégek dominálják, amelyek közeli viszonyt ápolnak az MI-vel. Ezt támasztja alá a Nemzetközi Nukleáris Energia Ügynökség 2022–2024 közötti időszakra vonatkozó jelentése is, amely szerint
az Ml-hez valamilyen módon kötődő cégek kapitalizálója 2024-re háromszor akkora volt, mint az összes többi vállalaté együttesen.
Az S&P 500 index kosarába tartozó részvények 16 ezermilliárd dolláros együttes kapitalizációjából Aszódi Attila szerint az MI-vel kapcsolatban álló cégek 12 ezermilliárddal részesednek. Ez azt jelenti, hogy a befektetések 75 százaléka valamilyen módon az MI-hez köthető fejlesztéseket finanszírozott.
A Meta AI nem rejti véka alá az étvágyát
Az energiaszektor már 2024-ben is azzal számolt, hogy az MI fenntarthatósági igényei minimálisan 10 százalékkal fogják emelni a hozzájuk áramló befektetéseket. A kapacitások szemmel látható bővítésének szükségletét alátámasztja, hogy nemcsak a szerverparkok energiafalók, de egy simai MI-alapú keresés tízszer annyi energiát igényel, mint az egyszerű internetalapú keresés.
A META AI saját bevallása szerint fél óra alatt a felhasználói igényektől függően száz és ezer watt között fogyaszt, egy nagy nyelvi modell betanítása pedig 500-tól 160 ezer kilowattóráig terjedő energiamennyiséget emészt fel, és akkor még a rendszerek működtetésének egyéb szükségleteiről nem is beszéltünk. Ez azonban még nem minden: mivel a nagy nyelvi modellek (LLM-ek) működésükhöz is hatalmas számítási kapacitást és memóriát igényelnek, a kiszolgálásához szükséges energia mennyisége a betanítást követően is igen jelentős.
Robbanthatja az energiapiacot az MI
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy miközben a mesterséges intelligencia térhódítása a világgazdaság minden szegmensében jelentős változásokat generál, hatása az energiaiparban igazán drámai.
- Jelenleg az adatközpontok fogyasztása a világ energiafogyasztásnak 1,5 százalékát teszi ki, 400 terawattórát, ám ez az egyre újabb és újabb MI-termékekkel – köztük kiemelten az újabb és újabb AI-asszisztensek kihozatalát célzó invesztíciókkal, illetve ezek piacra dobásával – nagyon durván növekszik, és
- a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség előrejelzése szerint 2030-ra az 1000 terawattórát is elérheti. (Az EU teljes éves energiafogyasztása nagyjából 2600 terawattóra.)
Nem véletlen tehát, hogy a tech cégek – amellett, hogy óriási összegeket fordítanak a mesterséges intelligencia fejlesztésének, tárolásának és továbbításának alapvető hardverét jelentő szerverparkokra – egyre inkább invesztálnak az ezek energiaellátását biztosítani hivatott eszközök fejlesztésébe is.
A nagy tech cégek befektetései hajtják azokat a fejlesztéseket is, amelyek a mesterséges intelligencia energiaigényeinek kielégítése érdekében számolnak az atomenergiával. A Microsoft, a Google, az Amazon a világ atomerőmű-kapacitásaira már korábban szemet vetett,
egyikük pedig egy rég halott erőműbe is hajlandó új életet lehelni az MI energiaigényeinek kielégítése céljából.
Mindezek mellett tetemes invesztíciókat eszközölnek az SMR-fejlesztésekben is, ez pedig egyértelműen azt jelzi, hogy ők és velük együtt számos más piaci szereplő egyre inkább a kis moduláris reaktorokban látják azt a potenciát, amellyel jól lehet lakatni az energia tekintetében telhetetlen gyomrúnak ígérkező MI-t.
Aki kimarad, lemarad az SMR-versenyben
A szerverkapacitások – és az ezeket kiszolgáló energiatermelő berendezések – fejlesztése körül érzéklehető mozgásokból magától értetődően Magyarország is szeretne profitálni, Aszódi Attila szerint ezért is kerülhetett ennyire hangsúlyosan terítékre ez a téma a magyar–amerikai tárgyalásokon, ezért születhetett olyan megállapodás, amely
a keretek maximális kiaknázása esetén 20 milliárd dollár értékben teszi lehetővé kis moduláris nukleáris erőművek létrehozását Magyarországon,
de ezért kerülhetett gyorsított ütemben a parlament elé az SMR-ek telepítésének jogi kereteit megteremtő előterjesztés is az atomenergia-törvény módosítására.
Kanada már közel jár
Aszódi úgy látja, az SMR-ek minden valószínűség szerint rá fognak szolgálni a befektetői bizalomra még akkor is, ha ezeket a várakozásokat a világ Oroszországon és Kínán kívül eső országaiban még nem támasztja alá gyakorlati tapasztalat. Legközelebb a megvalósuláshoz a kanadai projekt áll. Ettől hosszabb távon a karbonsemlegességben is nagy előrelépést várnak az észak-amerikai kontinensen.
A szakértő szerint az SMR-ek mellett szól, hogy ahogyan a nevük is mutatja, modulokból állnak, ezért skálázhatók, vagyis
tetszőleges számú állítható az alapegységeikből rendszerbe, így tetszőleges nagyságú, konkrét igényekre szabott erőmű hozható létre általuk.
Az is nagyon fontos szempont, hogy ezen tulajdonságai alkalmassá teszik a sorozatgyártásra, ami pedig végső soron az SMR-ekkel előállított energia fajlagos költségét csökkentheti a nagy atomerőműveket jellemző szintre vagy legalábbis annak a közelébe viszonylag rövid időtávon.
A tudomány konyhájára is hozhat a skálázható nukleáris energia
A BME kutatói már korábban felfigyeltek erre az összefüggésre. A kihívásokra adandó válaszként tavasszal Mikro- és Kis Moduláris Reaktor Kompetencia Központot hoztak létre. A központ a SMR-ek magyarországi és régiós megtelepítését hivatott elősegíteni. Ennek érdekében oktatási, kutatási és innovációs tevékenységet folytat, illetve gazdasági és műszaki megvalósíthatósági vizsgálatokat is végez.
A high tech célú K+F+I azonban szellemi kapacitások mellett jelentős fizikai kapacitásbővítést is igényel: ami azt jelenti, hogy a szerverkapacitásokat az egyetemeken és a kutatóintézetekben is bővíteni kell. Ebben az esetben a fejlesztés helyben piacot is generál, hiszen az így kiépülő szerverkapacitások energiaellátásában is főszerepet vihetnek az SMR-ek.
A munkaerő is szűk keresztmetszet lehet
A nukleáris energia felértékelődése a nagy atomreaktorok területén is tetten érhető, még akkor is, ha a néhány éve a világ élvonalához felzárkózott kínai vállalatokat nem számítva jelen pillanatban mindössze négy olyan céget jegyeznek a világon, amely atomerőmű-építésben globálisan szóba jöhet.
Az 56 atomerőművel rendelkező, saját villamosenergia-szükségletnek 70 százalékát ilyen energiával fedező – emellett atomerőműben előállított energiát Németországnak is exportáló franciák a szektor szakemberszükségletének nagyságrendi ugrásával számolnak. Úgy kalkulálnak, hogy
a francia atomenergia-ipar az elkövetkezendő tíz évben százezer új munkahelyet teremt.
Ennek egyharmadára üzemeltetőt, egyharmadára kékgalléros munkaerőt, egyharmadára pedig fejlesztőmérnököket fognak keresni. Ha pedig Paks II. belépésével esetleg arányaiban Magyarországon is hasonló munkaerőigény alakulna ki, akkor arra Aszódi Attila szerint az általános iskolától az egyetemekig nagyon alaposan fel kell készülni.
