Bár közvetlenül és kizárólag környezeti okokból eredő migráció ritkán fordul elő, az Energiaklub és a Frierdich Ebert Stiftung minapi konferenciájának előadói egyetértettek abban, hogy a környezetrombolás és a klímaváltozás miatt szűkülő erőforrások felerősítik a meglévő társadalmi, politikai és gazdasági konfliktusokat. Vagyis a környezeti változások súlyosan csökkentik az országok megtartóképességét, áll az Energiaklub összefoglalójában.
„Klímamenekültek léteznek, és a Hősök terén emlékművük is van” – kezdte előadását Tamás Pál, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, utalva ezzel arra, hogy Árpád és a honfoglaló magyarok is a belső-ázsiai területek szárazabbá válása miatt vándoroltak nyugatabbra. Napjainkban is főleg az aszály, elsivatagosodás és vízhiány miatt kényszerülnek otthonuk tartós elhagyására az emberek.
Ez jelenleg legerősebben a Közel-Keleten jelentkezik, mondta az MTA szakértője. Szigetvári Tamás, MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutató Intézet munkatársa bemutatta, hogy a világ tíz leginkább vízhiány által sújtott országa a Közel-Keleten található. A régió sok országa a gabona-szükségletének akár 80-100 százalékát is importálni kényszerül. A Világbank néhány éve kimutatta, hogy Szíriában a termés 85 százaléka, Jemenben és Algériában 60 százaléka esett ki a környezeti változások miatt. Közben a régió népessége tovább nő, mert a hagyományos paraszti, többgyermekes demográfiai modell még nem tudta lekövetni a gazdaságban, társadalomban zajló változásokat. Az élelmiszer és olajárak növekedése, a vidéki lakosság elszegényedése jelentősen hozzájárult az arab tavasz, és a szíriai háború kitöréséhez. A közel-keleti térségből az elvándorlás elsődleges és leginkább magától értetődő célpontja Európa, és várhatóan a jövőben is ezzel kell számolnunk.
Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutató Központjának igazgatója szerint az egyes országok egyedül nem tudják megoldani a helyzetet, a kerítésépítés csak áthárítja a problémát másokra. Álláspontja szerint az Európai Uniónak nagyobb szerepet kell vállalnia a krízis-országok stabilizációjában, és részt kell vállalnia a környező országok menekültügyi rendszerének fenntartásában, megtartó-képességük növelésében. Hosszabb távon is hozzá kell szoknunk a migrációs jelenség létezéséhez, és helyet találnunk a környezetpusztulás elől menekülő embereknek társadalmainkban. Tálas Péter úgy véli, nincs választásunk: Európának részt kell vennie a menekült-helyzet megoldásában, és ez pénzbe fog kerülni.
Tamás Pál részint erre reagálva elmondta, hogy csak a politikusok körében népszerű az a mondás, miszerint a konfliktusokat helyben, az adott országban kell megoldani. Álláspontja szerint éppen a környezeti eredetű migráció az ellenpéldája ennek a megközelítésnek, hiszen ahol nem lesz víz, ott nem lehet megoldani a problémákat, és senkitől nem lehet elvárni, hogy ott éljen. A közel-keleti térség ebből a szempontból igen nagy bajban van.
A nemzetközi jog egyelőre nem ismeri a klímamenekült fogalmát, de már elkezdődtek az erről szóló viták. A Nemzetközi Migrációs Szervezet külön kategóriákra osztja a környezeti migrációt: vannak, akik csak átmenetileg kényszerülnek elhagyni az otthonukat különböző környezeti katasztrófák miatt (pl. hurrikánok), de vannak olyanok, akik a jelen illetve a jövőben várható környezeti válságok miatt hagyják el élőhelyüket. A jövőben várhatóan minden kategória érintettjeinek száma nőni fog.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.