Közel 550 ezren éltek Magyarországon a időszakában olyanok, akik hosszabb ideig külföldön tartózkodtak. Többségük nem is itt, hanem valamelyik szomszédos országban született, de több mint 200 ezren voltak azok is, akik Magyarországon látták meg a napvilágot, és hosszabb külföldi tartózkodás után tértek haza; 211 ezer külföldön született magyar, illetve 133 ezer külföldön született nem magyar állampolgár élt az országban a népszámláláskor. Döntő többségük olyan magyar család lehet, amely a 90-es évek elején kezdett el áttelepülni.
Nem meglepő, hogy a legnagyobb beáramlás a rendszerváltás időszakában volt: 1988 és 1990 között több mint 40 ezren jöttek, főképp határ menti országokból. A magyar betelepülők közel 60 százaléka a mai Romániában született, az Ukrajnában, Szerbiában és Szlovákiában születettek aránya 8-10 százalék körüli.
A hazatérők többsége fiatal, aktív korában döntött úgy, hogy visszajön az országba, és ez a korosztály a csoport egyre magasabb hányadát teszi ki. A rendszerváltozás után hazatérők korösszetétele jelentősen eltér a népességétől, miután az aktív korúak jelentősebb, a gyermek- és az időskorúak csekélyebb súlyt képviselnek közöttük. A 2005–2011 között visszatérőknek közel háromnegyede 40 év alatti.
A legalább egy évig külföldön élők, majd Magyarországra költözők között az ország felnőtt népességéhez viszonyítva sokkal többen rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. Míg a teljes népességben csak 17 százalék a diplomások aránya, addig náluk 45,3 százalékos. Az érettségizettek részesedése megegyezik a népességen belül és a hazatérők között, a szakmai oklevéllel rendelkezők, illetve a legfeljebb általános iskolát végzettek viszont alulreprezentáltak a hazatérők körében. Ugyanakkor, míg a 2005-ben hazatérőknek 47,1, addig a 2011-ben hazatérőknek 37,3 százalékát tették ki a diplomások. Ez azt mutathatja, hogy Magyarország adottságai egyre kevésbé vonzók a diplomások számára a környező országokhoz képest, s nekik már nem éri meg annyira „hazatelepülni”.
Az sem meglepő, hogy a rendszerváltozás után hazatérőkre sokkal jellemzőbb az idegennyelv-ismeret, mint a népesség egészére: túlnyomó többségük, 84 százalékuk a magyar mellett beszél valamilyen idegen nyelven is. A magyarul nem, csak valamely idegen nyelven beszélők hányada elenyésző (0,7 százalék). Ezzel szemben a magyar lakosság közel háromnegyede saját bevallása szerint kizárólag az anyanyelvén képest beszélni. (A csak idegen nyelven beszélők a teljes népességen belül 37 ezren, a rendszerváltozás után hazatérők között 900-an vannak. Arányuk az össznépességben, illetve a hazatérőkön belül is 1 százalék alatti.)
Akik a rendszerváltás után jöttek vissza, azoknak a 60 százaléka volt foglalkoztatott, ami jóval meghaladja a teljes népességen belüli 40-es értéket – ám ez korösszetételükből is adódik. Ugyanakkor a munkanélküliek hányada is valamivel magasabb volt a hazatérők csoportjában. Lényeges különbség, hogy míg a hazatérő eltartottaknak több mint 40, addig a népességen belüli eltartottak 80 százaléka volt húsz év alatti, vagyis a hazatérők között az eltartottak egy jelentős hányada felnőtt.
A fővárosba jönnek vissza
A legtöbb hazatérő Budapest II., XI., XIII. és XIV. kerületében lakott a népszámláláskor. Valamivel kevesebben, de még mindig jelentős számban éltek a főváros III. és XII. kerületében, valamint Szegeden és Debrecenben. A lakóhelyek listáján ezt követően Pécs és Győr mellett Budapest VIII., IX., IV., VII. kerülete áll. Érzékelhető még a hazatérők jelenléte a főváros további kerületeiben, illetve Miskolcon, Székesfehérváron, Kecskeméten, Sopronban, Veszprémben, Érden, Nyíregyházán és Szombathelyen.
