Mintegy nyolc-tíz év a magyar futball nemzetközi presztízsének helyreállítása, ami előfeltétele annak, hogy labdarúgóink újra piacképesek legyenek – mondta a Világgazdaságnak Szabados Gábor sportközgazdász arra reagálva, hogy a környező országok legértékesebb játékosait 40-45 millió euróra taksálják, miközben honfitársaink közül a 4,25 millióra becsült Dzsudzsák Balázs ér a legtöbbet, aki az arab al-Vahda alkalmazásában áll.
Eközben a horvát Ivan Rakitic alapember a Barcelonában, a szlovák Marek Hamsik a Napoli vezére, a szlovén Jan Oblak pedig az Atlético Madridban véd, de a sort még hosszasan lehetne folytatni. A szakértő felelevenítette: 2011 januárjában Dzsudzsák játékjogáért 19 millió eurót adott a Dinamo Moszkva, s ezzel az összeggel akkor a legnagyobb átigazolás volt télen a globális piacon, de ma már az is nehezen képzelhető el, hogy egy magyar labdarúgóért 4-5 milliót fizessen bárki.
Ha a magyar válogatott sikeres franciaországi Európa-bajnoki szereplése nem hozott igazi áttörést a játékospiacon, Szabados Gábor szerint nehéz megítélni, miben lehetne bízni.
Mint mondta, üdítő kivétel volt, hogy az Eb után Nagy Ádámot a Ferencvárosból elvitte az olasz élvonalbeli Bologna, az viszont vészjósló, hogy ezt 1,8 millió euróért tehette meg. A sportközgazdász szerint ha van egy azonos képességű magyar és mondjuk szerb játékos, az utóbbi biztosan két-háromszor annyit ér. Ezen a trenden csak az változtathat, ha minden évben lesz egy főtáblás magyar klub legalább az Európa-ligában, de még inkább a Bajnokok Ligájában, az új rendszerű, 24 csapatos Európa-bajnokságra a válogatott rendszeresen kijut, a világbajnoki selejtezőkön pedig odaér a pótselejtezőre.
Fotós: Földi D. Attila
Amíg ez nem következik be, csak annak a 20-23 éves játékosnak van esélye a kitörésre a szakértő szerint, aki magasan jegyzett ellenféllel szemben is kitűnik teljesítményével egy válogatott meccsen, vagy valamelyik honfitársa utat tör neki az adott bajnokságban; ilyen lehet a már említett Nagy az olasz Serie A-ban vagy Szalai Ádám a Bundesligában. A szakértő úgy látja, a játékoseladás nem különbözik bármilyen más termék értékesítésétől: jó minőség és jó marketing kell hozzá.
Szabados Gábor ugyanakkor pozitívumként említette, hogy mióta 2010 nyarán kinevezték Egervári Sándort szövetségi kapitánynak, a válogatott a korábbi negyedik helyek után rendre befutott harmadiknak az aktuális világ- vagy Európa-bajnoki selejtezőcsoportban, s ez a trend folytatódott Dárdai Pál, illetve Bernd Storck vezetésével is. Az viszont szembetűnő, hogy az elmúlt öt-hat évben ugyanazok a játékosok voltak a kulcsemberek a nemzeti csapatban, csak épp időközben neves külföldi klubjaikat (elsősorban életkoruk miatt) NB I.-es együttesekre cserélték; erre jó példa Király Gábor, Juhász Roland vagy Gera Zoltán esete is. A sportközgazdász szerint annyiban változott a helyzet, hogy míg korábban Nyugat-Európa volt a szakmai és anyagi előrelépés terén az egyetlen út, addig ma már a tőkeerős magyar klubok is magas jövedelmeket kínálnak, a rangos európai ligák alternatívájaként pedig az ázsiai klubok szintén csábítók. Dél-Korea és Japán mellett ma már nemcsak Kína, hanem Kazahsztán és Azerbajdzsán is labdába rúghat.
Egy 20-23 éves magyar labdarúgó számára még mindig ideális pályaív lehet, ha legalább ötven-hatvan NB I.-es mérkőzéssel a lábában próbál szerencsét külföldön, célravezető lehet Ausztriában, Belgiumban vagy Svájcban kezdeni Szabados szerint. Ha valaki egyből topligába vágyik, annak jó eséllyel komoly gondjai lesznek az első hónapokban, ha egyáltalán eljut egy ilyen szerződésig, az új közegre, a gyorsabb ritmusú játékra pedig jobb esetben a Championshipben, a Bundesliga 2-ben, a Segunda Divisiónban vagy a Serie B-ben készülhet fel.
