Minek köszönhető, hogy évek óta a Győri ETO számít az európai női kézilabdázás arcának?
Női vonalon az európai szövetség, az EHF 2014-ben vágott bele az akkor a férfiaknál már öt éve működő négyes döntős formátum megvalósításába a Bajnokok Ligája végjátékában. Kimondottan az volt a cél, hogy a kisebb piacot jelentő női sorozatot is megpróbálják az üzleti szemlélet felé tolni, és egy jól működő, fejleszthető, népszerű brandet húzzanak fel a sorozat mögé. Mindezt úgy, ahogy az a férfiaknál is sikerült azzal, hogy a korábbi oda-visszavágós döntős párharc helyett a négy legjobb csapat egy nagy, egész hétvégés tornán mérkőzik meg egymással Kölnben. Az EHF tehát nem bízta a véletlenre az üzleti modellt: a siker garantált volt. Bár azt érdemes megjegyezni, hogy kézilabdában a pénzügyi sikerek volumene nemhogy a futball-BL-ét nem közelíti meg, de egyelőre a kosárlabda-Euroliga eredményeitől is elmarad.
Ezek alapján kijelenthető, hogy női vonalon Magyarországa potenciális sikerforrás?
Igen, ami a férfiaknál Németország, az a nőknél egyértelműen mi, magyarok vagyunk. Miénk a legerősebb bajnokság, a legerősebb gazdasági háttér és a legnagyobb költségvetéssel gazdálkodó klub, a Győri ETO. Nem véletlen, hogy 2014-ben az EHF Budapestre hozta az első négyes döntőt, ami minden szempontból hatalmas siker lett – nem utolsósorban a Győr végső győzelme miatt is. A mobil lelátókkal 12 ezer fő befogadóképességűre bővített Papp László Sportaréna lelátói simán megteltek, az esemény így nagyjából 300 millió forintos jegybevételt generált, és tulajdonképpen nullszaldóval, csekély nyereség mellett valósult meg – az EHF és a magyar szövetség, az MKSZ közös szervezésében, mintegy 50 milliós állami támogatással.
Az izzadságmentes rendezésnek és közönségsikernek a hozadéka, hogy azóta is nálunk rendezik az eseményt?
Így van. Miután a Győr 2016-ban ismét bejutott a legjobb négybe, és a rendezvény megint sikerrel futott, az EHF meghosszabbította az MKSZ-szel kötött szerződését: 2019-ig bezárólag biztosan Budapesten marad a női BL négyes döntője. Igaz, a rendezésért nem tolongtak a jelentkezők, egyedül Bukarest jelezte, hogy adott esetben átgondolná a szervezést, de ebből sem lett hivatalos jelentkezés.
Forrás: MTI/Krizsán Csaba
Sokat profitálhat a Győr a négyes döntőből?
A Győri Audi ETO gazdasági eredményei terén a 2016-os üzleti beszámolóból érdemes kiindulni. Ennek alapján a csapat költségvetése 4,4 millió euró volt, azaz nagyjából 1,3 milliárd forint. Összehasonlításképp: ez a magyar labdarúgó-bajnokságot tavaly megnyerő Honvéd anyagi forrásaival vetekszik, ami női kézilabdában nemzetközi összevetésben is kiemelkedő. Egyedül a macedón Vardar Szkopjénak az orosz tulajdonos által biztosított költségvetése vetekedhet ezzel a mezőnyben. A Bajnokok Ligája-szereplésből származó bevételek 2016-ban (a Győr ebben az évadban döntőt játszott a sorozatban – a szerk.) a klub összes bevételének csak 4,5 százalékát tették ki, egész pontosan 61 millió forintot. Mindez jól mutatja, hogy a Győr BL-szereplése közvetlenül anyagilag – a klub egyéb bevételi forrásaival összehasonlítva – nem hoz sokat a konyhára. A kézilabda-BL egy még mindig épülő brand, főleg a nőknél, ahol nemritkán még a tizenhatos főtáblás mezőnyt is lasszóval szedi össze az EHF, így inkább presztízsszempontból van jelentősége. Ne tagadjuk: az, hogy a Győr évről évre ott van Európa négy legjobb csapata között, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy szponzori és egyéb támogatásokból származó bevételei mind itthon, mint nemzetközileg kiemelkedő anyagi lehetőségeket biztosítsanak a klubnak.
Ráadásul épp a múlt héten kötöttek újabb, hároméves szerződést az Audival. Milyen más szponzorációs bevételek révén emelkedik ki a mezőnyből az ETO?
A Győr főszponzora, az Audia négyes döntőnek is kiemelt szponzora, de az is sokat számít, hogy az MKSZ társrendezőként „beszáll a buliba” az EHF mellé a női Final Four esetében. A Győr BL-sikereinek köszönhető az is, hogy 2016-ban a klub mintegy 300 millió forintot, azaz 1 millió eurót kapott az MKSZ és a Szerencsejáték Zrt. azon megállapodásából, amely az NB I.-es profi kézilabdaklubok, valamint a szövetség szabadon maradt reklám- és marketingjogait értékesítette az állami vállalatnak, szezononként több mint 3 milliárd forintért cserébe.
Azért ez a magyar női kézilabdasport viszonylatában felfoghatatlan összegnek tűnik.
Az biztos, viszont a Győr hazai és nemzetközi szinten is a leginkább versenyképes, piaci szempontból is értelmezhető profillal rendelkező klubok között van – ezzel együtt bajos lenne azt feltételezni, hogy tisztán a klub által termelt bevételekből képes lenne finanszírozni önmagát. Ha a Győr bevételei közül kivesszük az úgynevezett egyéb tételeket – úgymint támogatások, tulajdonosi befizetés, TAO-hozzájárulás, állami dotáció, önkormányzati forrás –, és csak tisztán piaci megállapodásokból építjük fel az árbevételi struktúrát (tévés jogdíjak, reklámszerződések, jegybevételek), akkor azt kapjuk, hogy a Győr kiadási oldalon majdnem kétszeresét költi el (188 százalék) annak, amit a piacon megkeres. Ez hosszú távon nyilván fenntarthatatlan modellt képez, még úgy is, hogy tudjuk, ez az arány a magyar mezőnyben, a nemzetközi kupákban szereplő csapatokat tekintve még a legjobbak között van.
Vagyis az ETO-nak tulajdonképpen kötelező a Final Four-szereplés ahhoz, hogy gazdaságilag tartani tudja a szintet?
A klubnak elsősorban presztízsszempontból, de anyagilag is lényeges a jó BL-szereplés. A budapesti Final Four végeredménye abból a szempontból, hogy hol végez pontosan a Győr, anyagilag nem sokat számít, de a klub részvétele a tornán elengedhetetlen ahhoz, hogy egyáltalán üzletileg rentábilis lehessen az esemény. A Győr BL-dominanciája az EHF-nek is fontos tényező: ez ágyaz meg annak, hogy a magyar piacra alapozva el lehessen adni a sportágat.
A teljes cikket a Világgazdaság keddi számában olvashatja
