Az elmúlt napok tophíre volt a hazai és a nemzetközi sajtóban Angela Merkel német kancellár bejelentése, hogy
a mostani parlamenti ciklus lejárta után, 2021-től semmiféle politikai tisztséget nem vállal, még parlamenti képviselőként sem indul újra.
A német kancellár azt is kijelentette: ha esetleg előrehozott választásokat kell tartani Németországban, már akkor sem indul újra a tisztségért.
Szóvivő helyettesből pártelnök
Angela Merkel politikai pályafutása igen jelentős: karrierjét a német rendszerváltás évében, 1989-ben kezdte, amikor belépett a Demokratikus Ébredés (Demokratischer Aufbruch) nevű ellenzéki mozgalomba. Ennek később a szóvivője lett, majd a 1990-ben tartott NDK-s választás után Lothar de Maizière kereszténydemokrata miniszterelnök kormányának szóvivő-helyettese lett. Miután a Demokratischer Aufbruch még ebben az évben egyesült a CDU-val, Merkel automatikusan a kereszténydemokrata párt tagja lett.
Fotó: MTI/AP/Markus Schreiber
Több vezető pozícióban is kipróbálhatta magát, először a Helmut Kohl vezette német szövetségi kormány ifjúsági és nőügyi minisztere volt, majd környezet-, természetvédelmi és a reaktorok biztonságáért felelős miniszterként dolgozott.
Mindeközben arra is ügyelt, hogy minél nagyobb befolyást szerezzen a CDU irányításában. Ennek köszönhetően betöltötte a párt elnökhelyettesi posztját (1991-1998), és 1993-tól egészen 2000-ig a párt mecklenburg-elő-pomerániai elnökeként tevékenykedett. Karrierje ezután valósággal kilőtt:
1998-ban a CDU főtitkárává nevezték ki, majd az 1999. novemberében kirobbant pártfinanszírozási botrányt felhasználva kiszorította Helmut Kohlt (akit egyébként sokan Merkel felfedezőjének tartanak) a párt irányításából. Ezután már nem volt megállás, 2000 áprilisában a szintén érintett Wolfgang Schäuble lemondása után a párt elnökévé választották 96 százalékos többséggel, amely tisztséget mindmáig birtokolja is.
Több ponton írta be magát a történelembe
Angela Merkelre nem csupán politikai ambíciói és felívelő pályafutása miatt érdemes figyelni. Ő ugyanis az első nő, aki 2005-ben a CDU/CSU szövetség kancellárjelöltjeként először kihívta Gerhard Schröder szociáldemokrata (SPD) kancellárt, majd pár hónap múlva, igaz, szoros versenyben, de le is mosta a választásokon. Merkel egyébként nem csak ezt az elismerést zsebelhette be akkor,
Ráadásul munkája jelentős eredményt is hozott, miután először 2009-ben, majd 2013-ban, de 2017-ben is újraválasztották Németország kancellárjává.
Sorra jöttek a pofonok
Angela Merkel tehát összesen majd 30 éves politikai pályafutást tudhat maga mögött, amiből 13 évet töltött eddig Németország legmagasabb pozíciójában. Ebből kiindulva a visszavonulása érthető lenne, de ez nem ennyire egyszerű. A legutolsó tavaly októberi kancellárrá választása után csupán hat hónappal állt fel Németországban az új kormány.
A kormányalakítás még soha nem tartott ennyi ideig Németországban,
a tárgyalások körüli huzavona pedig jelentősen gyengítették a kancellárt is.
Olyannyira, hogy a múlt vasárnapi választáson érkezett meg az újabb pofon, miután a CDU több mint ötven éve a leggyengébb eredményt érte el, de továbbra is messze a legnagyobb politikai erőnek mondható Hessenben. E mellé az sem volt jó hír Merkel számára, hogy a tartományban ugyan ellenzékben lévő, de szövetségi szinten pártjával együtt kormányzó Német Szociáldemokratra Párt (SPD) is súlyos veszteségeket szenvedett el, támogatottsága történelmi mélypontra süllyedt.
A választások utáni napon Angela Merkel egy sajtótájékoztatón kijelentette, hogy őt terheli a végső felelősség negyedik kormányának gyenge indulásáért, és változtatásokra van szükség. Eljött az ideje, hogy új fejezetet nyissunk – mondta. Merkel egyébként úgy véli, hogy a pártja irányításának átadásában „sokkal több a lehetőség, mint a veszély”, a célja a lépéssel az, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) kormányon maradva újulhasson meg.
Ez alapján nem meglepő, hogy a visszaesést az SPD-nél is a szövetségi kormánnyal szembeni elégedetlenségnek tulajdonították, így a CDU mellett ők is sürgetik, hogy a hesseni bukás tanulságaképpen változtassanak a berlini vezetés tevékenységén, összpontosítsanak a szakmai munkára és zárják le a politikai vitákat.
Német lapok: a kancellár romokat hagy maga után
A kancellári bejelentés után a német médiumok sorban hozták le értékelésüket a kialakult helyzetről. Ezekből az derült ki, hogy ugyan tiszteletreméltónak tartják Merkel lépését, ugyanakkor nincsenek túlzottan elragadtatva tőle, sőt azt sem tartják biztosnak, hogy a kancellár kitölti mandátumának idejét.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) című konzervatív lap Búcsú részletekben című kommentárjában például kiemelte: „szokatlanul okos” döntés Angela Merkeltől, hogy nem ragaszkodik a pártelnöki és a kancellári tisztséghez. Ezzel véghezvihet egy „dupla mutatványt”, lehetőséget biztosít pártjának a megújulásra,
kancellárként pedig nem külső kényszer hatására, hanem a saját maga által meghatározott körülmények között vehet búcsút a politikától.
A Spiegel Online független hírportál Búcsú, első rész című írása szerint Angela Merkel döntése „esélyt” ugyan biztosít, „garanciát” viszont nem jelent arra, hogy „ezentúl minden jobb lesz a nagykoalícióban és a pártban”. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy „terve” beválik, és 2021-ig kancellár tud maradni. A CDU-nál is erősebben megviselt Német Szociáldemokrata Pártnál (SPD) ugyanis egyre inkább kétségessé válhat a kormányzás folytatása, a testvérpárt bajor Keresztényszociális Uniónál (CSU) pedig új lendületet vehet az elnök, Horst Seehofer körüli vita.
A ZDF országos köztelevízió A kancellár nagyságról tesz tanúbizonyságot, és tovább taktikázik című kommentárja szerint Angela Merkel olyan politikai nagyságról tett tanúbizonyságot, amellyel még Helmut Kohl néhai kancellár, a CDU egykori elnöke sem rendelkezett.
A csatorna híradása szerint azonban „valószínűleg túl későn” hozta meg a döntését Merkel, és „romokat hagy maga után”.
Ők lehetnek az utódok
Angela Merkel távozásának hírére sorban érkeztek a bejelentések, hogy ki indulna a CDU elnöki székéért a párt decemberi kongresszusán. A pozícióra eddig hatan jelentkeztek be:
Közülük Friedrich Merz felbukkanása a legérdekesebb, aki 2000-től 2002-ig volt az akkor ellenzékben lévő CDU és a testvérpárt CSU közös Bundestag-frakciójának vezetője, vagyis a parlamenti ellenzék első számú politikusa. A pozíciót Angela Merkel vette át tőle, miután a CDU/CSU pártszövetség és Edmund Stoiber kancellárjelölt vereséget szenvedett a 2002-es Bundestag-választáson. A CDU konzervatív irányzatához sorolt Friedrich Merz frakcióvezető-helyettesként folytatta pályafutását, és egyre inkább alulmaradt a pártot a politikai közép felé terelő elnökkel, Angela Merkellel folytatott küzdelemben.
Tisztségéről 2004-ben lemondott, visszavonult a politika első vonalából és a 2009-es választáson már parlamenti képviselői helyért sem indult.
Mostani döntését hosszú mérlegelés és számos beszélgetés után hozta meg. Kiadott közleményében hangsúlyozta, hogy a CDU elnökeként mindent megtenne a párt „belső összetartásáért” és azért, hogy meg tudjon felelni a jövő kihívásainak.
Elemzők mindenesetre konfliktusosként jellemzik Angela Merkelhez fűződő viszonyát, és azt valószínűsítik, hogy megpróbálja eltávolítani régi vetélytársát a kancellári tisztségből, ha megnyeri az elnökválasztást a CDU december 7-én Hamburgban kezdődő kétnapos tisztújító kongresszusán.
