Egyre gyakrabban kerülnek összetűzésbe utcaművészek divatcégekkel vagy más vállalkozásokkal. Legutóbb a BoohooMAN divatmárka húzta ki a gyufát a művészeknél, amikor kampányában graffitik előtt fotózta legújabb reklámarcát, Dele Alli angol válogatott focistát, aki egyúttal a Tottenham Hotspur középpályása is. A reklámot kezdetben jól fogadta a nagyközönség, az Instagramon több mint százezren kedvelték, ami nem meglepő, hiszen Dele Alli hatalmas sztár nemcsak a futballpályán, hanem a közösségi médiában is. A BBC beszámolója szerint a piaci értékét mintegy 90 millió fontra taksálják.
A rajongói kommentárok mellett azonban hamarosan megjelentek azok a hozzászólások is a közösségi médiában, amelyek támadni kezdték a BoohooMAN-t, hogy megsértette a reklámokban szereplő falfestmények alkotóinak szerzői jogait.
Dele Allit több graffiti előtt is lefényképezték a kampányhoz, ezek közül többet a Lost Souls csoport tagjai készítettek. Az egyik reklámplakáton, amellyel telepakolták a londoni metrót, a focista egy olyan graffiti előtt pózol, amelyet SPZero76 készített, de készült reklámfotó a magát Skeleton Cardboardnak nevező művész, a szintén művésznéven ismert Kid Crayon és Jane Mutiny falfestményei előtt is. A Lost Souls csoport tizennégy művésze érintett az ügyben – írja a BBC. Mindannyian fel vannak háborodva, hiszen a divatcég az engedélyük és tudtuk nélkül használta a műveiket a ruhák népszerűsítésére, és persze jogdíjat sem fizetett nekik.
Fotó: BOOHOOMAN
Márpedig az járna – állítja az utcaművészek ügyvédje, Joshua Schuermann. „A graffitik magánkézben lévő ingatlanokon vannak, az alkotók pedig sosem járultak hozzá ezek felhasználásához, a szerzői jog a birtokukban maradt” – mondja Schuermann. A Boohoonak jelezték az aggályaikat, a cég azonban csak a napokban tüntette el a kifogásolt hirdetéseket. A BBC Artsnak a divatcég úgy nyilatkozott: saját kreatív csapattal dolgoznak, és tiszteletben tartják a művészek jogait, támogatják a feltörekvő tehetségeket, és örömmel dolgoznak együtt különböző művészekkel különféle helyszíneken. „Miután több művész is arról tájékoztatott bennünket, hogy nem a megfelelő helyszíneket használtuk, most keressük a megoldást, amely mindegyik fél érdekeit figyelembe veszi” – írták.
Nem a Boohoo az első cég, amely belefutott hasonló ügybe. A látványos falfestmények népszerűek, a nagy cégek pedig igyekeznek ebből profitálni, és menő helyszíneken készíteni a reklámjaikat. Tavaly a British Airways egyik óriásplakátján tűntek fel négy utcaművész, a német MadC, az argentin Elian Chali, a Puerto Ricó-i Alexis Diaz és a brit Kayleigh Doughty alkotásai. A légitársaság azzal védekezett, hogy jóhiszeműen járt el, a fotót egy jó nevű képszolgáltatótól vásárolta, maguk is meglepődtek, hogy az alkotásokról készült fotók a művészek beleegyezése nélkül kerültek be az adatbázisba.
Az idei év másik botrányos esetét szintén a divatipar szállította. A svéd H&M sportruházati cikkeinek reklámkampányában a Los Angeles-i művész, Revok képei láthatók a háttérben. A ruházati cég eleinte igyekezett védeni a mundér becsületét, és arra hivatkozott, illegálisan készült falfestményeknek nem lehetnek szerzői jogaik, a közösségi média azonban a művész mellé állt, úgyhogy a H&M végül meghunyászkodott, és eltüntette a kifogásolt hirdetéseket. Arra is volt már példa, hogy street artosok azért perelték be a ruhamárkákat, mert azok ellopták a motívumaikat. Rime például azzal vádolta meg a Moschinót, hogy az a ruha, amelybe a tervezőjük, Jeremy Scott beöltöztette Katy Perry énekesnőt a Met-gálára, az ő falfestményét koppintotta le, és az American Eagle-nek is a bíróságon kell bizonyítania, hogy nem lopott motívumokat az egyik miami utcaművésztől.
Wolkoff nem akar fizetni
Fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen Gerald Wolkoff ingatlanmágnás, akit februárban 6,75 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezett a bíróság, miután lerombolta a graffitijeiről híres 5Pointz raktárépületet. Az ingatlanfejlesztő a romos raktár helyére lakóparkot tervezett építeni, korábban azonban megengedte művészeknek, hogy fessenek a falakra. Frederick Block bíró, aki a februári ítéletet hozta, a magas művészettel egyenrangúnak ítélte meg a graffitiket, ezért megsemmisített művenként 150 ezer dolláros kártérítést ítélt meg. Wolkoff most azzal érvel, hogy ezek a képek nem tartoznak a vizuális művészetekről szóló törvény hatálya alá, amire az elsőfokú ítéletben hivatkoztak – írja az ArtnetNews. | VG
A cikk a Világgazdaság október 4-i számában jelent meg
