Maflás, háziúr és a bakteranyós
A nyár mindig nehéz időszakot jelent az alkalmi hedonistáknak. Egyrészt ilyenkor az ember jobban vágyik a szórakozásra, társasági összejövetelekre, kikapcsolódásra és természetesen az ezekkel járó fogyasztási szokások gyakorlására, mint az év többi részén. Másrészt ez a hőségriadók szezonja is, ezért az óvatosság, a hidratáció a szokásosnál jóval fontosabb ilyenkor. Nem kérdés tehát, hogy eljött a fröccsözés ideje. Mire figyeljünk oda, hogy a szénsavas víz és a bor elegye tényleg azt az élményt nyújtsa, amit várunk tőle?
Aki nyitott szemmel jár-kel a pesti éjszakákban, budai délutánokban, a fesztiválok forgatagában, vagy a balatoni naplementékben, észre kell, hogy vegye:
mintha a fröccsözés valósággal reneszánszát élné,
és ez a régi magyar szokás kezd visszakerülni a saját helyiértékére.
A hőségben kerüljük az alkoholfogyasztást!
Szerdán életbe lépett hőségriasztás. A legmagasabb szintű, harmadfokú intézkedést akkor rendelik el, ha a napi középhőmérséklet legalább három egymást követő napon eléri vagy meghaladja a 27 Celsius-fokot. A Nemzeti Népegészségügyi Központ azt javasolta, hogy a legmelegebb órákban, 11 és 15 óra között lehetőleg senki se tartózkodjon a tűző napon, ügyeljünk a fokozott folyadékfogyasztásra, és kerüljük a kávé, az alkohol, a magas koffein- és cukortartalmú üdítők, valamint a zsíros ételek fogyasztását.
Igaz, a fröccskultúra már sosem fog visszatérni origójához, immáron nem a magányosan üldögélő, egy óbudai kerthelyiségben valamelyik tárcáján dolgozgató Krúdy ugrik be mindenkinek, ha az ital szóba kerül. Viszont úgy tűnik, végre lassan magunk mögött hagyjuk azt a kort, amikor a „fröccsözés” szó említésére olyan karakterek jelentek meg képzeletünkben, mint a Portugál című film alkoholista asszonya, akit Szirtes Ági alakított, és aki remegő kézzel hajtotta le egy szuszra az éppen elé tett tetemes dózist.
A fröccsözés mára nem az alkoholizmus, az igénytelenség szinonimája, még akkor sem, ha heves vérmérsékletű fiatalok néha a kelleténél sűrűbben gyakorolják ezt a tevékenységet egy-egy fesztiválon. Mert a minőségre jó ideje ilyen alkalmakkor is odafigyelnek a vendéglátósok, a fogyasztók pedig ezt meg is hálálják.
Kathona Krisztián, a Borháló borbeszerzésért is felelős alapító tulajdonosa szerint a fröccsben és tisztán is fogyasztható zamatos boroknak mára stabil táboruk van a nyári rendezvényeken. A rozéból készített különböző fröccstípusok a fesztiválozók egyre nagyobb kedvencei – derült ki a Borháló közleményéből. A társaság idén negyedik éve felel a nagy nyári fesztiválok – a Volt, a Balaton Sound, a Sziget, a B.my.Lake és a Strand Fesztivál – alap- és prémiumbor-kínálatáért a vendéglátó egységek kizárólagos beszállítójaként. A cég a fogyási adatokból kiindulva folyamatosan monitorozza a fesztiválozók fogyasztási szokásait. Mint írták:
Az öt Sziget-fesztiválon a Borháló 2018-ban közel 40 ezer liter bort értékesített kimérésre alkalmas nagy kiszerelésben vagy palackban, ennek a felét tették ki a rozék, míg a másik felét 48 százalékban fehér- és mindössze 2 százalékban vörösborok alkották.
Mindezek ellenére még mindig bele lehet futni a fröccsözéssel kapcsolatos rossz élményekbe. Nem csak azért, mert továbbra is vannak olyan „ellátóhelyek”, ahol nem figyelnek oda a minőségre, és a megfelelő állapotban való szervírozásra, de azért is, mert sokan, sokféleképpen szerethetik.
Tévhit, hogy szódával bármi is elmegy
A szintén régi mondás úgy tartja, hogy a vacak bort is el lehet fogyasztani, ha kellő mennyiségű szódát öntünk hozzá. A valóság ezzel szemben az, hogy a vacak bort legjobb nem elfogyasztani, de szódával semmiképpen nem kifizetődő felhígítani, a szénsav ugyanis inkább felerősíti az íze alapján ecettel, vagy a mosogatószerrel rokonságba hozható bor hibáit, semmint gyengítené.
Szintén tévhit, hogy a szódát maga Jedlik Ányos magyar tudós találta fel. Valójában „csupán” egy olyan gépet tervezett, ami alkalmas a szódavíz nagy mennyiségű gyártására. Ahogy Guttenberg érdemeiből sem von le semmit, hogy a betűvetést már jóval előtte ismerték, úgy a derék magyar bencés szerzetes és feltaláló is megérdemli hálánkat erőfeszítéseiért, amikor elénk tesznek egy jéghideg, torokcsiklandozóan szénsavas fröccsöt a nyári melegben.
Szódavíz vs ásványvíz
A fröccs-témát komoly ízlésviták övezik, ezek közül is talán a legantagonisztikusabb a „szódavizesek” és az „ásványvizesek” közötti ellentét.
Ha „nem szódavizet adnak a borhoz, az nem fröccs, és punktum” – olvasható az ortodox irányzat legfontosabb kinyilatkoztatása a Dubicz borászat és szőlőbirtok honlapján. Akiknek a kellő szénsavasság az egyik legfontosabb szempont, valóban nem érhetik be az ásványvízzel. Ahogy a Dubicz honlapján fogalmaznak: „a szénsavas ásványvizek – a »menteseket« vagy a csapvizet pedig egyszerűen ne is említsük – soha nem tudják azt a »pezsgést« és ízvilágot adni, mint a szikvíz”. Valljuk be: annál valóban kevés kiábrándítóbb élmény van, amikor egy pesti „hivatalban” a ragacsos pult alól előveszik az addigra már tizenötször kinyitott és visszazárt szénsavas üveget, majd az eredményért pontosan annyit kérnek, mint egy fröccsért.
Vannak azonban ellenérvek a szódavízzel szemben. A Tilia, a badacsonyi borvendéglő vezetője, Tóth-Gruber Viktor nemrég arról beszélt a likebalaton.hu-nak, hogy ő a szódák magas klór tartalma miatt szénsavas ásványvizet használ. „A szóda a klórt dobja először az orrba, ez elnyomja a bor illatát, karakterét.”
Persze az se mindegy, milyen ásványvizet szerzünk be, ha már úgy döntünk, magunknak kevernénk a hűsítő italt a diófa árnyékában. Tóth-Gruber Viktor ehhez is hasznos tanácsokkal szolgált: „olyan palackozott ásványvizet választok, amiben kevés az ásványi anyag, 7,7 közeli a pH értéke és apró buborékokat tartalmaz. Én azt szeretem, ha a szóda vagy ásványvíz selymesen, kicsit csípi csak a nyelvünket. Szerintem a fröccshöz a legjobb a Szigetközi friss víz és a Vis Vitalis pannonhalmi víz. A környékünkön levő Kékkúti vizet nem ajánlom fröccshöz. Sajnos a csapvíz is klóros, ezért a házi szódavíz sem a legjobb választás. Válasszunk üveges szódát, ha ragaszkodunk a szikvíz élményhez”.
Milyen borból legyen?
E kérdéssel kapcsolatban talán már kevesebb a vita az alkalmi fogyasztók és a szakértők körében, habár egyesek szerint a vörösbor nem alkalmas fröccsnek, míg mások kifejezetten szeretik így magukhoz venni. A leggyakrabban azonban mégiscsak a rozékat és a fehérborokat tartják megfelelőnek erre a célra. Előbbiből leginkább a kékfrankost, míg utóbbiból az olaszrizlinget ajánlják a szakavatottak. De persze ez nem szentírás, lehet még kísérletezni a rozé cabernet franc cuvée-vel, a fehérek közül pedig a szürkebaráttal, a kéknyelűvel, de jó választás lehet az irsai olivér is.
Fröccsnév kisokos
Végezetül ejtsünk pár szót arról, ami a fröccsözés mellett szintén hungarikum: a változatos fröccsnevekről. Amennyiben valaki a nyári fesztiválozás közepette megvilágosodik és rájön: minden vágya, hogy a kisfröccs–nagyfröccs–hosszúlépés-szentháromságon túl is megismerjen egyéb variációkat, annak álljon itt egy kis táblázat a teljesség igénye nélkül. Ezeken kívül még több száz elnevezés, variáció létezik, amelyekről részletes gyűjtést a nemrég megjelent Borkommunikáció – Aszútól a zenitig című könyvben találhatunk.
Fröccs variációk
Diákfröccs: 1 pohár szódához egy kevéske bor
Kisfröccs: 1 dl bor + 1 dl szódavíz
Hosszúlépés: 1 dl bor + 2 dl szódavíz
Lakófröccs, sportfröccs, kisházmester: 1 dl bor + 4 dl szódavíz
Távolugrás (sóherfröccs): 1 dl bor és 9 dl szódavíz
Nagyfröccs: 2 dl bor + 1 dl szódavíz
Viceházmester: 2 dl bor + 3 dl szódavíz
Bakteranyós: 2,5 dl bor + 2,5 dl szódavíz
Házmester: 3 dl bor + 2 dl szódavíz
Háziúr: 4 dl bor + 1 dl szódavíz
Alpolgármester: 4 dl bor + 6 dl szódavíz
Mafla vagy maflás: 5 dl bor + 5 dl szódavíz
Polgármester: 6 dl bor + 4 dl szódavíz
Magyar-angol, Puskás-fröccs: 6 dl bor + 3 dl szódavíz
Avasi fröccs: 7 dl bor + 3dl szódavíz
Krúdy-fröccs: 9 dl bor + 1 dl szódavíz (ahol a szóda megnevetteti a bort)
Csatos vagy csattos: 10 dl bor + fél liter szódavíz
Lámpás: 15 dl bor + 5 dl szódavíz
Újházi-fröccs: bor és kovászos uborka levének elegye
Forrás: VG, Pannonborbolt.hu
