David Cameron volt brit miniszterelnök szerint vannak, akik soha nem fogják megbocsájtani neki a brit EU-tagságról szóló népszavazás kiírását.
A 2016 júniusában tartott referendumon a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége arra szavazott, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból.
Cameron, aki a bennmaradás mellett kampányolt, a népszavazás után lemondott és kivonult a brit politikából, visszaadva képviselői mandátumát.
A volt konzervatív párti miniszterelnök, akivel memoárkötetének közeli megjelenése alkalmából a The Times készített interjút, most szólalt meg először részletesen és nyilvánosan a népszavazás körüli időkről és az azóta eltelt időszakról.
A konzervatív brit napilap online kiadásán péntek este megjelent terjedelmes interjúban Cameron elmondja, hogy „nyomorúságos, mélyen depressziós” érzés volt a miniszterelnöki tisztség feladása a referendum után.
Arra a kérdésre, hogy klinikai depresszióról beszél-e, a volt kormányfő úgy válaszol, hogy nem áll gyógyszeres kezelés alatt.
Az általa rosszul felmért tényezők között említi, hogy a konzervatív szavazókban „sokkal erősebb volt a kilépésre ösztönző gén”, mint ahogy azt ő addig gondolta. Sok olyan ember volt – tanácsi képviselők, konzervatív párti tagok, barátok -, akik tudomása szerint addig soha nem adtak hangot annak a véleményüknek, hogy ki akarnának lépni az EU-ból, aztán „hirtelen úgy döntöttek, hogy igenis, abszolút ki akarnak lépni. Ezt nem láttam előre” – mondja az interjúban David Cameron.
Arra a kérdésre, hogy érez-e bűntudatot a történtek miatt, Cameron kitérően úgy fogalmaz: nem egykönnyen hozta meg a döntést a népszavazás kiírásáról. Hozzáteszi: a döntésnek a sajtóban rendszeresen megjelenő, őt rendkívüli mértékben bosszantó felvetésekkel szemben semmi köze nem volt a 2014-es európai parlamenti választáshoz, amelyen az akkori legradikálisabb brit EU-ellenes politikai erő, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) kiemelkedő eredményt ért el.
Cameron szerint óriási politikai nyomás nehezedett rá a népszavazás kiírása végett, különösen azért, mert az EU-ban egymást érték az új és még újabb szerződések, és ezen a problémán nem lehetett túllépni.
