Másképp nézzük ugyanazt
Míg Amerikában a televízió, itthon az online hírportálok a legfontosabb közéleti információforrások a választók számára – írja a Magyar Nemzet a Lounge Group reprezentatív kutatásra hivatkozva, amelyet az Egyesült Államokban és Magyarországon végeztek el az USA elnökválasztása kapcsán. Az adatok alapján itthon jelentősen elkülönül a hírfogyasztás az általános médiafogyasztástól, az Egyesült Államokban még tartja magát a televízió a közéleti információk forrásaként, de az online felületekre is egyre többen támaszkodnak ebben.
A kutatásból az derült ki, hogy
az amerikaiak a televíziót, a magyarok pedig az online híroldalakat tekintik elsődlegesnek.
A szavazati joggal rendelkező magyar lakosság médiafogyasztási szokásaiban szinte azonos az internet és a televízió részaránya. Mégis, ha hírekről, közéleti, politikai tartalmak fogyasztásáról van szó, az online híroldalak vezetnek itthon: a politikailag aktív válaszadók 41 százaléka jelölte meg ezeket fő platformként. Az USA-ban ugyanakkor az emberek közel hatvan százaléka főként a televízióból informálódik közéleti kérdésekben.
A hazai fiatal, 18–34 éveseknél egyértelműen átvette a hatalmat a Facebook, ők a híreket elsősorban ezen a platformon szerzik be.
Itthon a hírfogyasztásban ebben a korcsoportban csak ezután következnek az online híroldalak, majd a televízió. De már a 35–49 évesek körében is nagyot csökken a Facebook hírforrás szerepe, itt gyakorlatilag megegyezik a rádiókéval. Amerikában a 18–34 évesek körében a legmagasabb a facebookos hírolvasás részaránya, ott azonban nem ez számít az elsődleges hírcsatornának a fiatalabbaknál sem. Amerikában – ahogy a teljes politikailag aktív mintában – ebben a korcsoportban is leginkább a televízióból szerzik be a közéleti információkat az emberek.
A kutatás szerint az amerikai választók gyakrabban tájékozódnak a közügyekről, politikai témákról, mint a magyarok. Egészen pontosan több mint nyolcvan százalékuk rendszeresen tájékozódik, követi a belpolitikát, közéletet. A hasonló beállítottságú magyaroknál ugyanakkor ez az arány nem éri el a hatvan százalékot.
Az amerikaiaknak fontos a kívülről érkező vélemény: vallási vezetők, helyi vállalkozások is szerepet játszhatnak döntéseikben, de a politikai elemzők, illetve az influenszerek, sztárok szavára is nagyobb arányban figyelnek a tengerentúlon. Utóbbit például a magyarok kifejezetten nem kedvelik.
Minden második magyar elutasítja, hogy kedvenc színésze, zenésze vagy youtubere nyilvánosan véleményezze a közéletet,
az ismert emberek ezért hazánkban nem is igazán nyilvánulnak meg közéleti témákban.
Mindkét országban igaz, hogy a választópolgárok 25 százaléka él úgynevezett véleménybuborékban. Ez azt jelenti, hogy többségében saját nézeteit erősítő véleményekkel találkozik ismerősi és baráti körében, illetve a közösségi média felületein, valamint médiafogyasztása során is leginkább saját állásfoglalásával egyező tartalmak jönnek vele szembe. A politikai véleményalkotás szempontjából ez nem tekinthető pozitívnak, hiszen ezek a szavazók nem találkoznak mikrokörnyezetükön kívül olyan hatásokkal, amelyek szélesíthetik látókörüket és befolyásolhatják döntéseiket.
