Kapitány István és Varga Mihály elhűlve figyel, inflációs Mohács a veszély, a lengyelek már a szívükhöz kaptak
Aki látott már inflációs cunamit – és Európa csak a közeljövőben szenvedte meg –, az tapasztalatból izgul az iráni háború miatt. Hétfőn egy olyan egyébként alig figyelt lengyel adat érkezett, ami figyelmeztet: akár fel is borulhatnak a felálló magyar kormányzat gazdaságpolitikai tervei, vagy legalábbis olyan bonyolult helyzet áll elő, amit elmérgesíthet egy tapasztalatlan és kapkodó adminisztráció. Kapitány István leendő gazdasági és energiaügyi miniszternek és a leendő pénzügyi tárcavezető Kármán Andrásnak ugyanúgy résen kell lennie, mint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnökének, Varga Mihálynak.
Emlékeztetőül:
- olyan új háború tört ki, ami a történelem legnagyobb energiaválságával fenyeget,
- az előző európai válságban az ukrajnai háború kitörésének a nyomán Lengyelországban 20, Magyarországon 25 százalék környékére szökött fel az infláció.
- Az Európai Unió keleti szárnyát – hosszan részletezhető okokból – az inflációs hullámok jobban meg szokták ütni, mint a Nyugatot.
Lengyel infláció: máris a magyar szinte duplája, de nincs miért hátradőlnünk
Magyarország kedvező helyzetből lépett az új viharba, az MNB szigorának és a kormányzat háztartásokat védő árintézkedéseinek következtében az iráni háború első hónapjában, márciusban mindössze 1,8 százalékos magyar éves inflációt mértek.
A lengyeleknél már az áprilisi szám is ismert, 3,2 százaléknál tartanak, ez majdnem a duplája a magyarnak (és jóval magasabb egyébként a 2,9 százalékos német infláció is).
Ne dőljünk hátra: az előző inflációs válságban is lassabban futott fel az infláció, mint másutt az Európai Unióban. De aztán a balti országokkal együtt a legmagasabbra emelkedett, és utánuk következtek a régió többi országai: a keleti szárnynak egyértelműen saját inflációs dinamikája van. Azért a Nyugatot se irigyeljük: a németeket az alig 9 százalékos akkori inflációs csúcs is szépen megmarta, a gazdaságuk azóta sem tudott magához térni, a fogyasztás idén hónapról hónapra esik.
Úgy megrettentek a németek, hogy már vásárolni sem mernek – ez még a magyaroknak is fájni fog
A német gazdaság gyötrődése hatalmas sötét árnyat borított a magyarra az elmúlt években, most pedig olyan hírek érkeztek Európa legnagyobb gazdaságából, amelyek szétzúzzák Európa reményeit.
A nagy kérdés: most meddig szaladnak fel az árak Európában, a régióban és Magyarországon, milyen intézkedésekkel kompenzálják őket a kormányzati intézkedések, és képesek-e béremelésekkel fékezni az életszínvonal romlását a cégek.
Mondani sem kell, ha egy új kormányzat jön pont egy ilyen helyzetben, azt csak akkor nézhetik hűvös nyugalommal a háztartások, ha kezében a gazdasági csodafegyver. Mivel ilyen nincs Magyar Péter arzenáljában, inkább félelmeket kelthet, ha a következő hónapokban szétverik a gazdasági szakminisztériumokat.
A politikai előképnek tekintett lengyeleknél eközben már megszólalt a riadócsengő.
Erre az adatra máskor aligha figyeltünk volna: most összeszorulnak tőle a torkok
Varsó, mint Budapest is tett védőintézkedéseket az ellen, hogy az iráni konfliktus miatt elszálló energiaárak megjelenjenek a benzinkutaknál, például durván csökkentették az üzemanyag áfáját és ársapkát is bevezettek.
Az intézkedések különbségeinek részletes elemzésébe most ne menjünk bele: elég azt megjegyezni, hogy természetesen ha nő a külföldről behozott energia, illetve a függő termékek – teszem azt a műtrágya – ára, azt valakinek mindenképp meg kell fizetni, ha első körben nem is a háztartásoknak. Ők a következő körökben jönnek, ha kialakul az árspirál, adott esetben egy energiaválságé.
Elemeztük már, az új magyar kormánynak őrültség lenne a lengyel modellt követnie, ami a költekezést illeti . Sőt mi több, gyakorlatilag szintén legyilkolná a Tisza Párt ígéretét az euró bevezetésére, az emiatt szárnyaló forint összeomlásához és még nagyobb inflációs nyomáshoz vezetve.
Rémisztő lengyel jelentés érkezett: ha Budapest Donald Tusk útját választja, hatalmas bajba kerül a költségvetés
Sokan vontak párhuzamot a lengyel és a magyar politikai fordulat közt, de szerdán olyan jelentés érkezett, ami erősen el kell gondolkodtatnia őket. A költségvetés a lengyelek gyenge pontja, őket követni esztelenség volna: amit ők megúsznak, az nálunk katasztrófához vezetne.
Ha a háztartásokat sikerül is első körben megóvnia az üzemanyagárak elszállásától a költségvetésnek, az árspirál további köreitől már biztosan nem: erről szól egy energiaválság. Ezért vizslatja mindenki – beleértve az Európai Központi Bankot – a következő körök jelentkezésének nyomait.
A lengyeleknél pedig feltűnt az első fecske. Kapaszkodjunk meg: az áprilisi lengyel beszerzésimenedzser-index (BMI) áralindexeiről van szó. Nem értjük? Mindjárt meg fogjuk.
Ilyen gyors romlást még sohasem mértek, ha ez az iram folytatódik, hatalmas lesz a hullám
Külön vizsgálódást érdemelne, hogy az eddig napvilágot látott elemzések szerint a jelenlegi helyzet más, mint a 2022-23-as, ezért akkor inflációs cunami, mint akkor, nem valószínű. Ebbe most ne menjünk bele – egy megjegyzéssel: a fele is pont elég nagy csapás lenne –, inkább ezúttal a lengyel számokat vizsgáljuk meg.
Nem fogunk megnyugodni tőlük.
Amit a megértéséhez tudnunk kell: a BMI-ket a vállalatok körében végzett havi felmérések alapján végzik, több mutatóból – alindexből – állnak, és a képen szereplő úgynevezett előretekintő indiktátornak számítanak.
A lengyel áprilisi feldolgozóipari BMI egésze az Európára – Magyarországra is – jellemző várható ipari visszaesésről tanúskodik, de ami most minket érdekel: mennyivel nőttek a vállalatok beszerzési árai, és a költségekből mennyit hárítottak át az eladási áraikba.
A pénztárcánkban érzett drágulás, az infláció még egy ezt követő újabb körben alakul ki, amikor a kiskereskedők kialakítják áraikat. Ezzel nem kell foglalkoznunk: a tapasztalat szerint szépen át szokták hárítani a fogyasztókra, ránk (sőt), ha drágábban vásárolnak a termelőktől. Nézzük tehát, mit mértek a termelőknél Lengyelországban – mert hasonló folyamat várható régiószerte.
Ekkora sokkot a vállalatok még az ukrajnai háborútól se kaptak, és máris elkezdték továbbadni
A legjobb, ha átadjuk a szót a BMI-felméréseket készítő S&P Globalnak. Közleményük így fogalmaz:
A BMI árindexek áprilisban vészharangokat kongattak meg, mivel a Közel-Keleten zajló háború által kiváltott inflációs megugrás semmilyen enyhülés jelét nem mutatta. A lengyel feldolgozóipari inputárak a leggyorsabb ütemben emelkedtek 2022 májusa óta, vagyis Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának első hónapjai óta.
A szezonálisan kiigazított inputár-index február óta több mint 17 ponttal nőtt, ami messze a legnagyobb kéthavi emelkedés a felmérés 1998-as kezdete óta.
A költségek elszabadulása miatt a gyártóknak alig maradt más választásuk, mint hogy saját áraikat 2022 júniusa óta a leggyorsabb ütemben emeljék. Mindez annak ellenére történt, hogy az új megrendelések tovább csökkentek a hónap során, ami a kibocsátást is visszavetette a márciusi rövid növekedést követően
Élünk a gyanúperrel? Nézzük meg a cseheket
Más szavakkal: az iráni háború költségsokkja példátlan, a lengyel vállalatok pedig máris továbbadtak belőle annyit, mint az ukrajnai háború kirobbanásakor.
A kiskereskedelmi adatokban ez még nem látszott: szép, 8,6 százalékos éves növekedést mértek – mérget lehet venni rá, hogy ez nem marad így, hacsak a kormány nem szórja rá a világ összes pénzét a lengyelekre. A megszorításokra kényszerülő románoknál – akiket már lehagy deficitben és adósságban Lengyelország – visszaesik a fogyasztás.
Ha tamáskodnánk, nem valamilyen speciális lengyel körülmények okozták-e a BMI-árkomponensek romlását, van módunk az ellenőrzésre, szintén most adta ki az S&P Global a cseh felmérését. Ezt is szó szerint idézzük:
Az áprilisi adatok azt jelezték, hogy a közel-keleti háború hatása az ellátási láncokra és az árakra a cseh gyártóknál tovább erősödött. A költségnyomás és a beszállítói késedelmek 2022 óta a legjelentősebbek voltak, a hiányok és a megugró költségterhek közepette. Bár az eladási árak 2023 januárja óta a leggyorsabb ütemben emelkedtek, a növekedés üteme jóval elmaradt a költségekétől, mivel a vállalatok a haszonkulcsuk terhére igyekeztek ezt ellensúlyozni.
„Biztató ugyanakkor, hogy a cseh ipari termelők láthatóan profitálnak a nearshoring hatásából, mivel az európai vállalatok igyekeznek ellátási láncaikat közelebb hozni. Ez további növekedést ösztönzött a kibocsátásban, az új megrendelések teljes volumenében és az új exportmegrendelésekben.
Ugyanakkor ennek a hatásnak a tartóssága még kérdéses, mivel a vállalatok lefelé módosították a következő évre vonatkozó kibocsátási várakozásaikat a globális piaci bizonytalanság miatti aggodalmak következtében.”
