Nem környezetbarát a tengeri halászat

A Nature című tudományos szaklapban megjelent tanulmány szerint azonban a vonóhálós halászat során nagyjából annyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit a légi közlekedés termel világszerte. A tengeri üledék jelentős mennyiségű szén-dioxidot köt meg, ez pedig kiszabadulhat a tengerfenék közelében végighúzott, súlyos halászhálók okozta örvényben. A kutatást vezető Enric Sala számításai szerint évente csaknem 1 gigatonna szén-dioxid szabadulhat fel így, ez a világ karbonkibocsátásának 2 százaléka. Összehasonlításként a repülés évi kibocsátása 1,04 gigatonna. A fenékvonó háló használata ráadásul a halászoknak is rossz: rengeteg üzemanyag kell hozzá, és alig fognak valamit, állami támogatás nélkül nem is lenne jövedelmező üzlet. Mégis, az ilyen típusú halászat az egyik legelterjedtebb a világon, Nagy-Britanniában például a halak felét ezzel a technikával fogják.

A halászati szakértők vitatják a Sala által közölt adatokat, szerintük a felkavarodott szén-dioxid nem jut el a felszínig. A kutatás vezetője szerint ez nem feltétlenül számít, hiszen az óceánok évente elnyelik a szén-dioxid-kibocsátásunk harmadát vagy negyedét, ám a halászat közben felszabaduló szén-dioxid csökkenti az óceánok karbonmegkötő képességét. A nyílt vizek védelme hozzájárulhat ennek megőrzéséhez, ráadásul számos ország hozott már létre védett tengeri területeket, például az Egyesült Királyság vizeinek negyede ilyen. Azonban a fenékvonó hálós halászat a legtöbb védelem alá vett területen is engedélyezett. Sala szerint a halászat szempontjából az lenne a legkifizetődőbb, ha az óceánok 28 százalékát védetté nyilvánítanák: ezeken a területeken a tengeri állatok háborítatlanul szaporodhatnának, és utánpótlással láthatnák el a halászható vizeket. Jelenleg a Föld tengereinek mindössze 7 százaléka védett, a túlhalászat pedig számos faj létét veszélyezteti.

A brit környezetvédelmi, élelme­zé­si és vidékügyi minisztérium sze­rint, bár a vonóhálós halászat hoz­zájárulhat ahhoz, hogy a szén-dio­xid kiszabaduljon a tengerfenéki üledékből, a folyamat bonyolult, és a végső hatása nem világos. Közölték azt is, hogy sürgetik további védett tengeri területek létesítését, és szeretnék, ha világszinten az óceánok 30 százaléka védetté válna 2030-ra.

A brit halászati szereplők nem értenek egyet ezzel a törekvéssel.Országos érdekvédelmi szervezetük vezetője, Barrie Deas rámutatott, hogy a korlátozással legfeljebb azt érnék el a törvényhozók, hogy a nem védett területeken nőne a halászat intenzitása. Deas szerint más ágazatokhoz hasonlóan a halászatnak is ki kell vennie a részét a klímaváltozás ellen küzdelemből, ugyanakkor biztosítani kell a halászok megélhetését, ebben pedig a vonóhálós halászatnak fontos szerepe van.

A brit halászat lobbiereje kifejezetten erős, gondoljunk csak a Brexit megállapodás kapcsán felmerülő vitákra vagy a Jersey-sziget környékén fellángoló ellentétekre. Egyszóval a halászat szabályozása sem ígérkezik könnyű feladatnak.

A vonóhálós halászat során évente

1

gigatonna szén-dioxid szabadul fel