A munkáltatók a januártól belépő dolgozók esetén jóval szélesebb és sokkal inkább az egyes munkakörökre szabott tájékoztatást kötelesek adni. Ez azt jelenti, hogy megmaradnak a korábbi tájékoztatási elemek, viszont ezek kiegészülnek például a munkaidő-beosztással kapcsolatos tájékoztatással, tehát azzal, hogy mely napokra osztható be a munkaidő, azon belül mi lehet a lehetséges kezdő és befejező időpont, milyen időtartamú lehet a túlóra – írja PWC.
Mivel a legtöbb cégnél nincs képzési politika, ezért fejtörést okoz, hogy miről is adjanak tájékoztatást. Az uniós irányelv által megfogalmazott cél alapján az tűnik járható útnak, ha a munkavállaló tájékoztatást kap a munkakörére előírt, és jogszabály vagy szakmai előírás szerint teljesítendő képzésekről. Ezenfelül évről évre értesülnie kell az adott cég által szervezett és opcionálisan igénybe vehető belső tréningekről. A tanulmányi szerződések által biztosított képzések a tájékoztatáson kívül esnek, mivel arról a munkáltató és a munkavállaló egyedi megállapodást köt.
Az új belépők esetén a munkáltatói tájékoztatást az eddigi 15 nap helyett legkésőbb 7 napon belül kell megadni. A meglévő dolgozók esetén a munkáltatóknak akkor van erre vonatkozó kötelezettségük, ha azt a munkavállalók legkésőbb jövő március végéig kérik. Ebben az esetben is csak az új elemekről kell információkat adni, a kérést követő 30 napon belül.
A kiszámítható munkafeltételek másik eleme a 2023 januárjától életbe lépő és egyes munkavállalókat megillető munkaszerződés-módosítási jogosultság. A munkáltatóknak arra érdemes felkészülniük, hogy a cégen belüli nyitott állásokra mostantól a munkaszervezetben bárki jogosult lesz pályázni, aki legalább fél éve dolgozik a társaságnál. Rajtuk kívül pedig – 6 hónap munkaviszony után – a 8 évnél kisebb gyermeket nevelő munkavállalók és a gondozást végző munkavállalók is élhetnek azzal a jogukkal, hogy munkaszerződés-módosítást kezdeményezzenek abból a célból, hogy más munkavégzési helyen, más munkarendben, távmunkavégzésben vagy részmunkaidőben kívánnak dolgozni. A munkáltatóknak 15 nap áll rendelkezésükre, hogy megfontolják, tudják-e biztosítani a munkavállalók által kezdeményezett új munkafeltételeket.
A másik uniós irányelv (2019/1158) részben újfajta szabadságformákat vezet be januártól. A már jól ismert apasági szabadság uniós szinten 10 munkanapra nő. Az első ötre az apák továbbra is teljes bért kapnak, de a második ötre csak a távolléti díjuk 40 százalékát. A munkáltatók természetesen dönthetnek úgy, hogy az apasági szabadságra teljes munkabért fizetnek, vagy akár hosszabb apasági szabadságot is biztosíthatnak dolgozóiknak, de várhatóan csak az első 5 munkanap távolléti díját tudják a költségvetésből visszaigényelni.
Új szabadságtípus lesz a gyermek 3 éves koráig járó, 44 munkanapot kitevő szülői szabadság.
Ez mind a két szülőt megilleti, de a gyermek 3 éves kora után már nem igényelhető és pénzben sem megváltható. A szülői szabadság díjazására vonatkozóan az uniós irányelv azt a követelményt állította, hogy azt úgy kell meghatározni, hogy elősegítse mindkét szülő esetén a szülői szabadság igénybevételét. A magyar jogalkotó ezt úgy implementálta, hogy a díjazás mértékét a távolléti díj 10 százalékában állapította meg, amelyből az igénylő szülőnek járó gyed és gyes összegét is le kell vonni. Nem elképzelhetetlen tehát, hogy egy gyed folyósítása mellett dolgozó anyuka a gyed összegén felül nem kap további juttatást, ha szülői szabadságra megy. A munkáltatóknak pedig azt érdemes figyelembe venni, hogy ha a dolgozó a távolléti díj 10 százalékát kapja, ezáltal a munkabére a minimálbér 30 százaléka alá esik, úgy a járulékfizetést ettől még a minimálbér 30 százalékig kell teljesíteni. Jó hír ugyanakkor, hogy a távolléti díj átmeneti csökkenése a nyugdíjszámítás szempontjából a szolgálati időt nem csökkenti, tehát a szülői szabadság tartamát nem kell arányosítani.
Új intézmény lesz a januártól járó és évi legfeljebb 5 munkanapot jelentő gondozói munkaidő-kedvezmény. Ez az új típusú munkavégzés alóli mentesülés azt a célt szolgálja, hogy a munkavállaló a beteg hozzátartozóját vagy a vele együtt élő társát gondozza, ha ezt a beteg kezelőorvosa igazolja. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a gondozói munkaidő-kedvezmény nem szabadság, és erre az évi legfeljebb 5 munkanapra nem jár díjazás. A gondozói munkaidő-kedvezmény időszaka tehát igazolt távollét, de munkabér hiányában erre a kieső időre a munkavállaló köteles lesz egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetni. Ezt a munkáltatók természetesen átvállalhatják a dolgozóiktól.
Az újfajta szabadságformák januártól felmondási védelmi időt is jelentenek, ami azt jelenti, hogy a munkavállalóval szemben ezen időszakok alatt sem közölhető felmondás.
A munkáltatók januártól jogot kapnak arra, hogy kivételes gazdasági érdek vagy jelentős működési ok esetén a már jóváhagyott szabadság kiadását megtagadják, vagy azt legfeljebb 60 nappal későbbre halasszák. Ezt azonban minden egyes esetben indokolniuk és igazolniuk kell, továbbá a módosítással kapcsolatos kárt és költséget is meg kell téríteniük. Fontos tudni, hogy az apasági szabadságot nem lehet elhalasztani, és a munkáltatókat megillető szabadságmegszakítási jogot januártól az apasági és a szülői szabadságon lévő dolgozókkal szemben nem lehet alkalmazni.
Az új munkajogi szabályok előírják a munkáltatóknak, hogy olyan esetben is indokolják a munkaviszony megszüntetését, ha erre egyébként nem lennének kötelesek. Amennyiben ugyanis a dolgozó a megszüntetést követő 15 napon belül arra hivatkozik, hogy munkaviszonyát a cég azért szüntette meg, mert élni kívánt a fentiek szerint részletezett munkaszerződés-módosítás kezdeményezés jogával, vagy mert az újfajta szabadságokat igénybe vette, úgy belép a munkáltató indokolási kötelezettsége, amelyre 15 napja van. Ha az indoklással a munkavállaló nem ért egyet, munkaügyi pert kezdeményezhet, és kérheti, hogy a munkáltató fizesse meg a kárát. A határidő rövidsége és a lehetséges kockázatok miatt érdemes tehát a cégeknek tudatosan felkészülni az indoklás nélküli kiléptetések kezelésre.
A próbaidőszabályokat két jelentősebb módosítás is érinti. Ha a munkáltató 12 hónapnál rövidebb időre tesz ajánlatot a dolgozónak, akkor köteles lesz a próbaidőt is megfelelően arányosítani, tehát például 6 hónapos határozott idő esetén a maximális próbaidő másfél hónap lehet, amelyet kollektív szerződés további maximum másfél hónapra növelhet. A próbaidővel kapcsolatos másik új szabály, hogy januártól a munkáltatók az azonnali hatályú felmondást a próbaidő utolsó napjáig postára adhatják, és az sem lesz probléma, ha a munkavállaló a próbaidő után veszi át a dokumentumot.
Az állásidő szabályai ahogy eddig, a jövőben is biztosítják, hogy ha a munkáltató nem tud munkát adni a dolgozónak, akkor az állásidőnek minősül, és ha ez nem elháríthatatlan külső okból történik, akkor a munkavállalót alapbér, illetve bérpótlék illetheti meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.