Különös versenyfutás kezdődött Latin-Amerikában az orosz/szovjet eredetű fegyverekért. Ukrajna amerikai segítséggel szeretné megszerezni azokat a fegyverrendszereket (lőszerkészleteket), amelyeket Oroszország az elmúlt években szállított Latin-Amerikába.
A Kreml szóvivője, Dmitríj Peszkov szerint már a kérdés felvetése is veszélyes: kevés esélye van Ukrajnának az oroszországi gyártmányú – azaz zömében az ukrán hadsereg által jól ismert – fegyverek, rendszerek megszerzésére. Peszkov utalt a a nemzetközi fegyverkereskedelemben igen szigorúan vett legális végfelhasználó szabályra, amelyben benne van:
harmadik országnak a végfelhasználó csak az eredeti gyártó ország engedélyével adhat át fegyverrendszereket.
Laura L. Richardson amerikai tábornok, az USA hadserege déli parancsnokságának a feje ez év elején hat dél-amerikai országgal tárgyalt (a többi között Brazíliával, Argentínával, Mexikóval, Peruval és Kolumbiával) az általuk korábban vásárolt orosz gyártmányú fegyverek Ukrajnának való átadásáról. Ezek között nincs Moszkva három szoros szövetségese, Venezuela, Nicaragua és Kuba, amelyek hadseregei felszerelésében szinte dominálnak a szovjet/orosz eredetű, gyártmányú fegyverek.
Amerika ezzel egy csapásra legalább két legyet ütne.
Egyfelől támogatja Ukrajna fegyverekkel, hadieszközökkel való ellátását, másrészt amerikai gyártmányú fegyverekkel pótolhatja azokat az eszközöket, amelyeket a dél-amerikai kontinensrész néhány országa átadna Ukrajnának. Azaz komoly segítséget nyújtana az amerikai hadiipari vállalatoknak potenciális új vásárlók megszerzéséhez, továbbá támogatást nyújtana ama stratégiai cél eléréséhez, hogy Latin-Amerikában visszaszorítsák Oroszország (és Kína) gazdasági-politikai-katonai jelenlétét, befolyását.
Richardson tábornok még egy fontos szempontot említett az Atlanti Tanács (Atlantic Council) videójában. Komoly aggodalmának ad hangot, hogy a kínai és az oroszországi fegyverkereskedők hivatásos bűnözőkkel együtt megjelennek a nyugati féltekén, az Egyesült Államok közelében, és veszélyeztetik az USA biztonságát.
Oroszország fegyverzetkivitelének a fénykora, beleértve a Latin-Amerikába irányulót is, láthatóan leáldozott. Oroszország 2013–2017 között a világ fegyverexportjának a 22 százalékát adta, ez az arány a 2018–2022-es időszakban 16 százalékra esett. Az oroszországi fegyverkivitel hanyatlása a WSJ kommentátora szerint a Krím 2014-es erőszakos elcsatolásával, az azt követő nyugati szankciók bevezetésével, a Moszkvának eladott legújabb technológiák korlátozásával, majd teljes tilalmával kezdődött. Nem használt az oroszországi fegyvereladásoknak ezen fegyverek szereplése sem az ukrajnai háborúban.
Ezzel együtt Moszkva sok milliárd dollárnyi hadieszközt szállított jó néhány latin-amerikai államnak.
Ezek egy részének most hasznát venné Ukrajna. Venezuela az oroszországi fegyverek legnagyobb latin-amerikai felvevője lett 2015-ben, azaz még a múlt évtizedben szereztek be Su–30MK2-es vadászgépeket és Mi–35M csapásmérő helikoptereket. Az ország légterét az Antej–2500-as (Sz–300VM) védi. A prospektus szerint a roppant drága, darabonként 120 millió dollárba kerülő rendszer képes semlegesíteni harci gépeket, rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat, cirkáló repülőgépeket és a nagyobb űrméretű irányítható tüzérségi gránátokat is.
Ám Ukrajna védekező háborúja szempontjából fontosabbak lehetnek a venezuelai hadsereg birtokában lévő, 300 mm átmérőjű rakétákat indító Szmercs nehéz rakéta-sorozatvetők vagy a 152 mm-es önjáró Mszta–Sz nehézlövegek, amelyeket az ukrán katonák jól ismernek és alkalmaznak is.
A probléma, amely az oroszországi fegyverzetet rendszeresítő latin-amerikai államok többségét érinti:
máig elfogadó vagy pozitív semlegességi pozíciót képviselnek Oroszország ukrajnai intervenciójával kapcsolatban. Venezuela mellett a másik két szoros Moszkva-szövetséges, Nicaragua és Kuba esetén a nyugati politikai-gazdasági nyomásgyakorlás eredményessége erősen kétséges.
Brazíliára, Argentínára és Perura a washingtoni – és az utóbbi időben az amerikaiakat ebben egyre határozottabban támogató – európai uniós nyomás kevésbé hat. Az idén január végén, Olaf Scholz német kancellár Buenos Aires-i látogatása kapcsán az argentin elnök, Alberto Fernández kijelentette: országa nem szállít fegyvereket sem Ukrajnának, sem pedig más konfliktusövezetekbe. Az EU rájött, hogy az egymillió tüzérségi gránátot szállító ígérete vélhetően teljesíthetetlen a szervezet tagországai elégtelen gyártási kapacitása folytán. Azaz importból kéne beszerezni a hasonló cipőben járó amerikaiakkal együttműködve az ukrán fegyverzet-, főként a tüzérségigránát-igényt.
Emellett a nyugati vezetők szeretnék Latin-Amerikát bevinni a Putyin (Oroszország)-ellenes táborba. Noha a hirosimai G7 csúcson is próbálkoztak, a brüsszeli mosolyoffenzíva eddig nem sok eredményt hozott – jegyzi meg a Politico, sok szerencsét kívánva az akcióhoz.
