Viharárny, Skalp, Bika, Mefisztó – az ukránok győztes négyese?

Ukrajnának szűkös a tüzérségi lőszerkészlete, a nyugati tankok bevetése aggályos és kockázatos, így most a kijevi hadvezetés a cirkálórakétákban és a drónokban bízik, hogy azok mentik meg a leülni látszó ukrán ellentámadást. A teória többesélyes, mint a Spiegel írja, látványos drón- és/vagy cirkálórakéta-csapásokkal nem lehet háborút nyerni. 

Az ukránok nyomatékosan kérik, hogy szállítsanak nagy mennyiségben cirkálórakétákat, azokon belül is a NATO-ban az egyik legjobbnak tartott, német gyártmányú Taurusokat, Bikákat, amelyek egyedülálló, az átütött emeleteket, rétegeket „számoló” gyújtásrendszerrel, a kifejezetten a parancsnoki központok, az állami vezetők erősen védett bunkerei elleni támadásra „szakosodott” Mephisto robbanófejjel vannak felszerelve. Eddig a nagyjából hasonló teljesítményű Viharárnyakat, a Storm Shadow-kat (és francia változatukat a Scalp-EG-ket) szállította Párizs és London ismeretlen számban Kijevnek, amely be is vetette őket – elsősorban a Krímben. 

Egy vagy több Viharárny csapódhatott be a Krím félszigetet északnyugaton a szárazfölddel összekötő két útvonal, hídrendszer északibb részén, a Csongar átjárónál június végén a közúti hídba, majd júliusban ugyanitt az út mellett futó vasúti töltés két sínpárja közé. Hajszálpontos találatok, felülmúlták még a fegyverrendszerre nem hivatalosan megadott háromméteres CEP-et is (Circular Error Probability – magyarul körülbelül: körkörös szórás, amikor a lövedékek, rakéták legalább 50 százaléka a megadott érték meghatározta sugarú körön belül csapódik be).

Indítási problémák

Ám a rendszernek több támadható pontja van. Először is az indító harci gép. Ukrajnában jelenleg egyetlen ismert típus szerepel ezen a listán, a szovjet idők viszonylag koros, változtatható szárnyállású taktikai bombázója, a Szu–24-es. Amire az oroszországiak, ismerve a képletet, hajtóvadászatot indítottak. Becslések szerint az ukránoknak legfeljebb kéttucatnyi Szu–24-esük maradt. Nem üzembiztos a Viharárnyak erről a platformról való indítása. Ennek minimum két oka lehet. Egyrészt ezeket a rakétákat a nyugati világban a NATO-szabvány szerinti 14 hüvelyk (35,6 centiméter) hosszú felfüggesztő sínekről indítják. A Szu–24-es hasonló sínjei a szovjet-orosz szabvány metrikus rendszerében készültek, ettől eltérnek. A második probléma: tud-e a rakéta indítás előtt és közben kommunikálni a repülőgép adatfeldolgozó rendszerével? A Viharárnyakat a NATO Mil-Std 1553b/c adatfeldolgozó-közlő-fogadó rendszerére kalibrálták. Ez azért fontos, mert például az indítás pillanatában a cirkálórakéta számítógépének ismerniekell a repülőgép pontos, három dimenziós helyzetét. A harmadik gondot az Ukrajnának ígért és valószínűleg jövőre átadandó amerikai F–16-os vadászgépek okozzák. Ugyanis ezekre nincs adaptálva sem a Taurus KEPD 350E (Bika), sem a Viharárny.

Drága mulatság

Sem a Storm Shadowból, még kevésbé a Taurusból nincs elegendő magának a Nyugatnak sem. Ezek a rakéták nem olcsók, a Viharárny darabja 2,5 millió, a Bikáé 1,2 millió dollár. Az ukrán katonai, hadiipari szakkiadvány (Defense Express) szerint a Bundeswehrnek mindössze 150 darab Taurusa van. Ez lehet az egyik oka, hogy

A másik ok: a német vezető tart tőle, hogy Moszkvát oktalanul felhergelné a Taurusok szállítása, közelebb hozván ezzel a rettegett Apokalipszis-látomást, egy globális nukleáris összecsapás lehetőségét. Továbbá: az MBDA, a gyártó homályban hagyja a Taurusok hatótávolságát, csak annyit ír róla, hogy „több mint ötszáz kilométer”. Ez határeset: Ukrajna északkeleti részéről a Taurus elindítható Moszkva irányába, amely így el is érheti a fővárost, a Kremlt.

Orosz sikerek

Noha látványosak a Viharárny-robbanófejek becsapódásakor keletkező felvillanások, tüzek, de ezekkel háborút nyerni aligha lehet – idéz a Spiegel egy katonai szakértőt. A szevasztopoli fekete-tengeri flottaparancsnokság épületét nagy pontossággal telibe találó Viharárny nyilvánvalóan nagy pusztítást végzett, és legalább ilyen súlyos a fizikai mellett a lélektani hatás. De lehet, hogy Kijevben ismét túloztak, mert a fekete-tengeri orosz flotta parancsnokáról, Viktor Szokolov admirálisról – mintegy cáfolatként – megjelent a Kreml-médiában egy állítólag a támadás után készült videófelvétel. Dmitrij Peszkov oroszországi elnöki szóvivő nem foglalt állást az erre vonatkozó kérdések kapcsán, hanem a védelmi minisztériumhoz küldte az újságírókat. Hasonlóképpen bizonytalan választ kaptak Kijevben, ahol az új ukrán védelmi miniszter, Rusztem Umerov – nem megerősítve, de nem is cáfolva csak annyit mondott: „A mi ideiglenesen elfoglalt területünkön tartózkodott… nem kellett volna ott lennie.”

A másik oldalon viszont váratlanul sikeresnek bizonyult a Jahont/Óniksz P–800-as, szovjet időkből származó, hajók elleni, a Basztyion partvédő rendszerből indított cirkálórakéta, amellyel Moszkva a minap odesszai kikötőberendezéseket, gabonaraktárakat támadott. Oleh Zsdanov ukrán katonai szakértő szerint meglehetősen nehéz ezeket az oroszországi rakétákat lelőni, ugyanis alacsonyan repülnek, és nagy sebességgel érik el a célt.