A politikai kommunikációs csatározások, a nemzetközi biztosítás és a parti őrség tevékenysége sem képes csitítani a jemeni húszik portyázásait és a kereskedelmi hajókat érintő atrocitásokat. Több hajózási társaság a napokban bejelentette, bizonytalan ideig elkerüli a Vörös-tengert, a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonalát.
Egyelőre azonban teljesen nem nullázódott le a hajóforgalom ezen a területen, ami a végletekig feszíti a tengerészek idegszálait. Reakciójuk érthető: a biztos halál szelét érzik.
A Bloombergnek nyilatkozó Artem egyike volt annak a három embernek, ki a támadás délutánján kapitányi hídon tartózkodott. A tengerész szerint a robbanás tíz méterrel a 60 ezer tonnás teherhajó felett történhetett, de a detonáció olyan erős volt, hogy még a hajtómű alatti ebédlőben is hallották a kollégái. Életüket valószínűleg az aznapi erős szélnek köszönhetik, ami eltérítette a robbanószerkezetet.
A hajó kapitánya azonnal az úgynevezett fellegvárba parancsolta a teljes legénységet, egy olyan biztonságos helyiségbe, ahová kalóztámadások esetén menekülhet a személyzet. A hídon tartózkodók, köztük Artem is, azonnal vészjeleket küldtek. Tény, szerencséjük volt, megúszták a támadást, azonban aznap nem ez volt az egyetlen atrocitás. Mindazonáltal Artem csak sírva tudott beszélni a traumáról a WhatsAppon is. Hangsúlyozta, hogy a hívás alatt a körülötte lévő tengerészek is sírva fakadtak, ami „nagyon ijesztő”.
Artem bátornak bizonyult, hogy vállalta a beszélgetést, ugyanis sok tengerész legalább a neve elhallgatását kéri, mert a munkáltatójuk megtorlásától félnek. De az egész hajózási ágazaton eluralkodott a félelem, attól tartanak, hogy ha bármilyen módon felhívják a figyelmet a flottájukra, könnyen célponttá válhatnak.
Kerülő út, te drága!
A Vörös-tengeren áthaladó tengerészek számára a kerülő utak, a Jóreménység-fok megkerülése, hatalmas megkönnyebbülést jelent – a hajózási társaságok számára pedig a költségeik megugrását hozza.
Artemet – aki családjával együtt a Mariupolból menekült el, amikor 2022-ben az orosz légicsapások elkezdődtek – a robbanás az Ukrajnában átéltekre emlékeztette. Félelménél azonban erősebb volt a dühe, amikor kiderült, hogy a Vörös-tengeren át mennek, kerülő út helyett. Most parton van a családjával együtt, de hamarosan ismét útra kel, ha azonban egy újabb vörös-tengeri átkelés vár rá, akkor kijelentkezik, a történtek után abból többet nem vállal – mondta.
„Mindannyian féltünk”
Egy indiai vezető hajózási tiszt szintén elmesélte, hogyan jutottak át a veszélyes területen.
Féltünk. Semmiféle biztonsági eszközünk sem volt egy esetleges helikopteres támadás ellen
– mondta a Bloombergnek a neve elhallgatását kérő tengerész. Hajójával a megszokottnál gyorsabban mentek, 20 csomóval. Fontos volt, hogy ne lassítsanak, és mindenképpen maradjanak mozgásban. Ugyanakkor még így is
nagyjából két napba telt, mire átjutottak a kockázatos vizeken.
A rangidős tiszt közben ragaszkodott nap rutinjához: reggelire tojást evett, szabadidejében pedig lement a hajó edzőtermébe. Közben persze nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy egy esetleges dróntámadás által gyújtott tüzet igen nehéz lenne eloltani a hajón, ugyanis a rakomány is gyúlékony.
Végül átjutottak, de társaival ismét görcsbe rándult a gyomruk, ugyanis amikor éppen csak elhagyták a kockázatos területet, segélyhívást kaptak, a mögöttük jövő konténerszállítót ugyanis megtámadták.
Ahogy a tiszt családja tudomást szerzett a veszélyes helyzetről, azonnal hazahívták, de a tengerész csak a veszélyes munkájából tudja eltartani a családját.
Így megy ez szinte naponta a Vörös-tenger déli részén. És hogy mi várható? A helyzet gyors megoldódásában naivitás lenne bízni. Az izraeli háború keltette szikra lassan kész lángcsóvává nő a Közel-Keleten. Józan ésszel most csak annyit lehet kijelenteni, hogy inkább a térség elkerülésével kellene számolniuk a hajótársaságoknak, ha erre nem hajlandók, akkor minden jel arra mutat, hogy tartósan veszélyeztetik alkalmazottaikat a jövőben.
