Az uniós választások közeledtével a brüsszeli politikaformálás kezd kezelhetetlenné válni. Az ok a németországi pártharcokban keresendő.
Kívülről nézve a brüsszeli jogalkotás túlságosan bürokratikusnak és intézményesítettnek tűnhet. Az elmúlt hetekben tovább fokozódott a káosz, a tagállamok sorra vétóztak meg több, már eldöntöttnek hitt megállapodást. A háttérben a berlini politikai válság áll.
Németországot hárompárti koalíció irányítja: a balközép szociáldemokraták, a Zöldek és a vállalkozásbarát Szabad Demokraták (FDP). A trió gyakran vitatkozik egymással az Ukrajnának nyújtott katonai segélytől kezdve a gazdaság fellendítésén át az emelkedő energiaárak megfékezéséig.
A belpolitikai harcokba mostanában egyre inkább belesodródik Brüsszel is – írja elemzésében a Politico. A berlini kormánynak gyakran az utolsó pillanatban kell elodáznia vagy meghiúsítania a megállapodásokat, miután nem tud egységes álláspontot képviselni – annak ellenére, hogy korábban részt vett a megtárgyalásukban. A koalíció legkisebb pártja, az FDP a fő ünneprontó; népszerűsége romokban, így kénytelen legalább valamekkora választói bázist megszerezni, ha nem akar teljesen eljelentéktelenedni.
Az FDP ellenállása az EU természetvédelmi jogszabálytervezeteivel szemben viszont megnyitotta az utat más országok előtt is. A párt a vállalati ellátási láncokra vonatkozó követelményekkel kapcsolatban is tartózkodásra kényszerítette Berlint. Az uniós megállapodások megvétózása a jogalkotási folyamat utolsó szakaszában, amikor a miniszterek általában jóváhagyják a megállapodást, rendkívül szokatlan.
A természet helyreállításáról szóló törvény kapcsán kialakult patthelyzet
komoly kérdéseket vet fel az uniós döntéshozatali folyamat következetességével és stabilitásával kapcsolatban
– mondta Virginijus Sinkevicius környezetvédelmi biztos hétfőn, miután a környezetvédelmi miniszterek nem tudták elfogadni a szabályokat.
Most visszalépni, miután a lehető legrugalmasabb megállapodást találtuk meg, és minden aggályukat figyelembe vettük – ezt nagyon nehéz elfogadnom
– panaszkodott a politikus.
Az EU egyik – eddig többé-kevésbé sikeres – működési elve volt, hogy igyekezett konszenzust teremteni a tagállamok, a különböző politikai családok között, majd ehhez ragaszkodott is a későbbiekben. A berlini belpolitikai viták ezt a gyakorlatot tették zárójelbe.
Ebben a parlamentben évekig úgy dolgoztunk együtt, hogy ha kezet fogtunk ... egy politikai megállapodással, akkor a többi már csak formalitás volt
– kesergett Lara Wolters, az Európai Parlament holland tagja, a Szocialisták és Demokraták képviselője, aki a parlamentben az ellátási láncra vonatkozó szabályokkal kapcsolatos munkát vezette. „Az elmúlt hónapokban nyilvánvalóan már nem ez a helyzet” – tette hozzá.
Jöttek a szabaddemokraták, és felrúgtak mindent
Az FDP – amely kormányra kerülése során mindig is az üzleti szférát támogatta – az idei uniós és a német tartományi választások, valamint a jövő évi általános választások előtt igyekszik partiképes maradni, bent maradni a törvényhozásban. A párt a tavalyi német tartományi választásokon 5 százalék körüli vagy annál is alacsonyabb eredményt ért el, a politikai süllyesztő szélén áll, országosan mérve alig éri el a Bundestagba való 5 százalékos bejutási küszöböt. Ezzel messze elmarad koalíciós partnerei támogatottságától, amelyek pedig maguk is jócskán veszítettek népszerűségükből.
Az ellátási láncokra vonatkozó szabályokat például az EU három fő intézménye – a parlament, a tagállamok vezetőit képviselő tanács és a végrehajtó Európai Bizottság – két évig tartó tárgyalások folyamán csiszolták ki, tavaly decemberben már úgy gondolták, hogy megszületett a megállapodás.
Aztán jött az FDP, és felrúgott mindent, engedve az iparági lobbi nyomásának,
amely szerint a jogszabály végrehajtása túl nehéz és költséges lenne. Többhetes kupeckedés, alkudozás kezdődött, a felek végül jelentős engedményeket tettek a szkeptikus országoknak. Németország azonban továbbra is tartózkodott, mivel az FDP-t nem tudta rábírni a megállapodásra. Végül a jogszabály Németország támogatása nélkül ment át. Az FDP korábban azzal hozta zavarba a brüsszeli bürokratákat, hogy sikeresen talált kiskapukat az új, hagyományos autók értékesítésének 2035-ös uniós tilalmában, ezzel védve Németország erős autóiparát.
A „német szavazat”
A berlini tartózkodásnak hagyománya van Brüsszelben. Először Angela Merkel szociáldemokraták (SPD) és a Kereszténydemokrata Unió (CDU) koalíciója alatt vált ismertté „német szavazatként”.
Oliver Treib, a Münsteri Egyetem professzora strukturális problémának nevezte a német gyakorlatot, szerinte
a koalíciós partnerek rosszul koordinálnak, a nézeteltérések gyakran csak az utolsó pillanatban kerülnek felszínre.
Eddig valahogy mindig sikerült a jogalkotási folyamat végén dűlőre jutni, most azonban szinte gyakorlattá vált Berlin obstrukciója. Ennek viszont bizalomvesztés az ára. Thu Nguyen, a berlini Jacques Delors Központ igazgatóhelyettese szerint Németország legutóbbi tartózkodása gyengíti az ország tekintélyét Brüsszelben:
Németországot már nem tekintik megbízható tárgyalópartnernek, mert az utolsó pillanatban megváltoztatják a szavazatukat.
Ez az egész unós döntéshozatalt megnehezíti; nagyon nehéz többséget találni úgy, hogy az EU lakosságának csaknem 19 százalékát képviselő németekben nem lehet megbízni.
A legtöbb uniós jogszabály elfogadásához az EU lakosságának legalább 65 százalékát képviselő országok minősített többségére van szükség.
Brüsszelben attól tartanak, hogy más országok is rászoknak a „német szavazásra”, az utolsó pillanatban történő vétóra.
A német kormánynak néhány hét alatt sikerült elherdálnia a megbízhatóság és kiszámíthatóság évtizedek alatt felépített hírnevét
– mondta a lapnak egy névtelenséget kérő uniós diplomata az ellátási lánc szabályairól folytatott tárgyalásokról. Egy másik uniós diplomata szerint
Németország jelenleg ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint a belpolitikája.
A brüsszeli liberális német törvényhozók számára azonban a már megkötött megállapodások megkérdőjelezése a jelenlegi politikai légkörben teljesen legitimnek számít.
Ezeket a tárgyalásokat anélkül folytatták le, hogy figyelembe vették volna ezt az új politikai valóságot, vagyis az ukrajnai háborút, amely miatt át kell alakítanunk a politikánkat
– mondta Jan-Christoph Oetjen, az FDP európai parlamenti képviselője. Christian Lindner, az FDP vezetője, Németország pénzügyminisztere a média kreálmányának minősítette a kritikát. „Ha nem fogadsz el minden piros-zöld ajánlatot – mondta, utalva az SPD és a Zöldek pártszíneire –, akkor te vagy a blokkoló” – nyilatkozta.
A konzervatívok is a választásokra figyelnek
Az Európai Parlamentben a konzervatív politikusok is elkezdték a szabaddemokratákat utánozni; az utolsó pillanatban kezdenek kampányba a már majdnem megszavazott jogszabályok megtorpedózására. A németek ebben is erősen érintettek. A jobbközép Európai Néppárt (EPP), a Parlament legnagyobb frakciója az utolsó pillanatban indított keresztes hadjáratot a vitatott természetvédelmi szabályok és a nagyobb ipari létesítményekre, köztük az állattartó telepekre vonatkozó szigorúbb szennyezési határértékek módosítása érdekében – sikertelenül.
A képviselőcsoportban erős a német dominancia: vezetője a német Manfred Weber, és bázisát a német konzervatívok nagy része alkotja.
Az FDP-vel ellentétben azonban, amely a nemzeti politikában való helytállásért küzd, az EPP a júniusi uniós választásokra figyel; az elégedetlen gazdákat és a vidéki szavazókat igyekszik megnyerni. Az EPP vezet a közvélemény-kutatásokban, de szemben áll a felemelkedő szélsőjobboldallal, amely szintén megpróbál tőkét kovácsolni a gazdatüntetésekből és a zöldellenes haragból.
A németek visszatáncolása azonban saját politikai blokkjukon belül idéz elő hasadást.
Radan Kanev néppárti képviselő, aki az ipari kibocsátási szabályokkal kapcsolatos parlamenti munkát vezette, bírálta politikai családját, amiért megpróbálta módosítani a nehezen elért megállapodást. Ez politikai hitelesség kérdése – jelentette ki.
