Németország legnagyobb ipari érdekképviseletének vezetője „abszolút mérgezőnek” minősítette a német kormány energiapolitikáját, ami a vállalkozások Olaf Scholz kancellár gazdaságirányításába vetett bizalmának csökkenését jelzi. Siegfried Russwurm, a BDI vezetője a Financial Timesnak nyilatkozva úgy vélte, hogy Németország klímaprogramja „dogmatikusabb, mint bármely más országé, amelyet ismerek”.
A döntés, hogy Németország fokozatosan kivonul az atomenergiából és a szénből, és megújuló energiaforrásokra áll át, hátrányos helyzetbe hozza Európa legnagyobb gazdaságának vállalkozásait más iparosodott országok vállalkozásaival szemben – mondta.
Senki sem tudja ma biztosan megmondani, hogy milyen lesz az energiaellátásunk hét év múlva, és ezért senki sem tudja megmondani, hogy milyen magasak lesznek akkor az energiaárak Németországban
– mondta. „A vállalatok számára, amelyeknek beruházási döntéseket kell hozniuk, ez teljesen mérgező” – tette hozzá.
Drága a és az energia, alacsony a kereslet
Németország az IMF szerint tavaly a világ legrosszabbul teljesítő fejlett gazdasága volt. Az országot a magas kamatlábak, az alacsony exportkereslet és a magas energiaárak sújtják. A GDP tavaly 0,3 százalékkal zsugorodott, az pedig 4,6 százalékkal csökkent decemberben, ami nagyobb visszaesés, mint amire a közgazdászok számítottak. Az OECD hétfőn közölte, hogy Németország gazdasága 2024-ben mindössze 1,1 százalékkal bővül, ami jóval alacsonyabb az OECD 3 százalékos átlagánál.
Az országot sztrájkok bénítják meg, beszüntették a munkát a vasúti dolgozók, a Lufthansa munkavállalói, az utakat a mezőgazdasági támogatások csökkentésén feldühödött gazdák zárják le. Eközben az Olaf Scholz által vezetett, koalíció három pártja – a szociáldemokraták, a zöldek és a szabad demokraták – arról vitatkoznak, hogy miként lehetne beindítani a gazdasági növekedést.
A politikai bizonytalanság Németországban most olyan magas, mint az Egyesült Királyságban a Brexit idején
– mondta Clemens Fuest, az Ifo Intézet, az egyik legnagyobb német gazdaságkutató intézet vezetője.
Szerinte ennek egyik oka a német alkotmánybíróság tavaly novemberi bombaként robbanó döntése volt, amely felborította a kormány kiadási terveit, mivel megtiltotta a költségvetésen kívüli források felhasználását. Az ítélet arra kényszerítette Scholzot és minisztereit, hogy hatalmas megtakarításokat hajtsanak végre a 2024-es költségvetésben, amelynek felülvizsgált változatát csak múlt héten pénteken fogadták el. Az egyik intézkedés az átviteli hálózati díjak erőteljes emelése, amely a félelmek szerint a vállalkozások energiaszámláit fogja megnövelni.
A lázas hangulatnak azonban más, mélyebben gyökerező okai is vannak – tette hozzá Fuest.
Olyan kormányunk van, amelynek nincs igazi gazdasági stratégiája. Teljes nézeteltérés van a gazdasági és a pénzügyminisztérium között, és ez ... kockázatot jelent a gazdaságra nézve, rövid és hosszú távon egyaránt
– mondta a közgazdász.
Mi történik, ha nem fúj a szél és nem süt a nap?
Az ipari vállalatok régóta panaszkodnak a kormány éghajlat-politikájára, mondván, hogy az túl ambiciózus. Németország azt tervezi, hogy 2045-re szén-dioxid-semlegességet ér el, és 2030-ra a villamosenergia-fogyasztás 80 százalékát szél- és napenergiából állítja elő, szemben a 2021-es 41 százalékkal. Russwurm szerint ez „túlságosan dogmatikus”.
A 100 százalékos célt követjük, miközben nyilvánvaló, hogy az utolsó 10 százalék hihetetlenül drága lesz
– mondta.
Russwurm szerint az üzleti élet támogatja a zöldátmenetet, de a miniszterek nem magyarázták el a vállalatoknak, hogy „mi történik, ha nem fúj a szél, és nem süt a nap”. „Még mindig nem tisztázott, hogyan és mikorra tudunk megbízható tartalékkapacitást létrehozni” – mondta.
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP
A kormány tisztviselői viszont elutasítják ezt a kritikát, és arra a hétfőn elfogadott új stratégiára hivatkoznak, amely olyan új gáztüzelésű erőművek építésére és támogatására irányul, amelyek képesek hidrogénre váltani, elegendő tartalékkapacitást biztosítva a szélturbinák vagy a napelemek számára. Ez azonban rövid távon nem oldja meg az energiaproblémát. Russwurm szerint
Franciaországban az ugyanabban az ágazatban működő vállalatok „feleannyit fizetnek az áramért, mint Németországban”.
Az üzleti csoportok szerint azonban az energiapolitika csak egyike azoknak a területeknek, amelyeken a kormány kudarcot vallott. A vállalatok panaszkodnak a növekvő adóterhek, a nehézkes engedélyezési eljárások és a még mindig az analóg korszakban ragadt közigazgatás miatt is.
A bürokráciánk túlságosan maximalista; megrekedt egy hagyományos megközelítésben
– mondta Russwurm.
Más üzleti vezetők is hasonlóan kritikusan nyilatkoztak. Rainer Dulger, a BDA, Németország legnagyobb munkaadói szervezetének vezetője a múlt hónapban jelentette ki, hogy
az üzleti szféra „elvesztette a bizalmát” a kormány iránt.
Újságírók előtt kijelentette, hogy Scholz és miniszterei csak „úgy tesznek, mintha meghallgatnák” a vállalkozásokat, ám nem sikerült „érdemi javulást elérni a gazdasági feltételek terén”.
Nincs könnyítés, nincs kiszámíthatóság, nincs bizalom
– mondta.
Bezzeg Amerikában!
Russwurm szerint ennek eredményeképpen egyre több vállalat nem Németországban, hanem külföldön kíván befektetni. Az Egyesült Államok példáját hozta fel, ahol a Biden-kormányzat mérföldkőnek számító inflációcsökkentő törvénye nagyvonalú támogatásokat nyújt a zöld energiába és tiszta technológiába beruházó vállalatoknak.
Szakértők rámutatnak a Volkswagen tavalyi döntésére, miszerint új akkumulátorgyárat épít az Egyesült Államokban, valamint a BASF 10 milliárd eurós beruházására egy korszerű petrolkémiai üzembe Kínában, amely egybeesik a délnyugat-németországi Ludwigshafenben található központban végrehajtott nagy leépítésekkel.
„A vállalatok azt mondják, hogy egyre nehezebben tudnak hosszú távra tervezni” – mondta Russwurm.
Erős kétségeik vannak afelől, hogy ilyen körülmények között továbbra is Németországban fektetnek-e be. Máshol jobbak a feltételek. És külföldre mennek.
