Oroszország több mint 400 többszörös rakétaindító rendszert veszített az orosz-ukrán háború kitörése óta, és hiába reaktivált több, már használaton kívüli régi eszközt a Kreml, ez nem volt elegendő a veszteségek pótlására. A Forbes elemzője, David Axe szerint ez az egyik fő oka annak, hogy Moszkvának szüksége van az Észak-Koreából származó MLRS rakétarendszerekre – írta az Unian ukrán hírügynökség.
Az ukrán hadsereg információi szerint Phenjan eddig 100 tüzérségi rendszert adott át Oroszországnak, köztük M1989-es önjáró haubikokat és M1991-es rakétavetőket, valamint több millió tüzérségi lövedéket és több tucat 7500 kilós KN-23-as ballisztikus rakétát. Az M1989-es ágyúk 170 milliméteres, egyenként 45 kilogrammos lövedékeket lőnek ki legalább 40 kilométeres távolságra. Ezzel szemben a 85 kilogrammos, 240 milliméteres rakétákat kilövő M1991 akár 60 kilométer távolságra is képes eljuttatni, és ezzel szinte minden Ukrajnában szolgálatban lévő tüzérségi rendszert felülmúl.
Ezek azok az eszközök, amelyeket Észak-Korea a dél-koreai határ mentén szokott telepíteni, mivel szükség esetén képesek lennének Szöult is lőni.
Hasonlóan jó szolgálatot tehetnek Oroszországnak is, mivel orosz területről képesek lennének lőni vele több fontos frontvárost, többek között az orosz-ukrán határtól 40 kilométerre fekvő Harkivot.
Az már korábban is ismert volt, hogy Észak-Korea 50 önjáró tüzérségi egységet és 20 modernizált MLRS-t küldött Oroszországba. A 170 milliméteres 1989 Koksan önjáró lövegeket viszont csak Észak-Koreában gyártják. Ugyanis a legtöbb kalibert az orosz hadiipar is elő tudja állítani, az M1989 esetében ez egyelőre nem megoldható. Emiatt az, hogy Moszkva tudja-e azt rendszeresen használni a harcokban, Ohenjantól is függ.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.