Mit gondol az műtárgypiaci sikeréről? Galeristaként lát benne lehetőséget?

Digitális művészettel foglalkozom, természetesen figyelemmel kísérem az NFT-piac kiépülését. Amikor tavaly az amerikai Mike Winkelmann, művésznevén Beeple, Everydays – The First 5000 Days című NFT-jét 70 millió dollárért árverezte el a Christie’s, elkezdtem utánaolvasni a témának. A digitális művészet igazából egy műfaj, ezzel a technikával lehet bizonyos témákat a legjobban megjeleníteni. Az NFT -ről meg azt gondolom, hogy valójában egy igazolás, olyan, mint a certifikát, amelyet a galériák adnak ki minden egyes eladás után. Amikor eladok egy digitális műalkotást, legyen az videó vagy fotó, akkor azt odaadom, és mivel a példányszámában a kezdet kezdetén megállapodtunk a művésszel, kiadok egy igazolást arról, hogy az adott mű hanyas példányszámú. Az NFT a digitális megoldás erre az igazolásra, úgyhogy valójában az NFT nem új műfajt teremt, hanem a kriptopiacra nyit meg utakat.

 

A digitális műveket azért gyűjtik kevesen, mert úgyis fent van a neten. Minek adjanak érte sok pénzt?

Ha megmutatom a következő kiállítás anyagát az iPademen – aminek amúgy szép a felbontása –, akkor sem lesz a közelében sem annak az élménynek, amikor gondos színbeállítással és papírválasztással kinyomtatjuk a képet, és választunk hozzá egy megfelelő keretet. A digitális művészet nem csak egy fájl. Nagy eredmény, hogy digitális műalkotásokat aukcionálnak a vezető aukciósházak, még akkor is, ha Beeple rekordját sokan támadják amiatt, hogy egy kriptobefektető bitcoinbányász vásárolta meg. Ha egy átlagos művészetkedvelőé lenne a győztes licit, valószínűleg fel sem merül a spekuláció gyanúja, így viszont sok helyen megírták. De tény, hogy a Christie’snél és a Sotheby’snél egy időben elindult az NFT-piac, és az összes nagy vásár is reagált rá. Persze számos vitás kérdés felmerült, például mit tekintünk digitális művészetnek, mi az értékmérő. Az elmúlt év legizgalmasabb műtárgypiaci kérdése az volt, miként reagál a nemzetközi művészeti piac, befogadja vagy teljesen elhatárolódik az NFT-től. Befogadták, de a vezető galériák (pl. Gagosian, David Zwirner, Hauser & Wirth) sokáig nem voltak hajlandók foglalkozni az NFT-vel. Mostanra körvonalazódik az a megoldás, hogy saját NFT-platformot hoznak létre a galériák, gyakorlatilag kriptowebshopokat.

A művészek mennyire nyitottak az NFT-re?

Szkeptikusak. Elsősorban azért, mert a művészet nem csupán egy fájl. A digitális művészet értékét és megbecsültségét el tudja rontani, hogy a pandaábrázolásokkal kerül egy szintre, amelyekben lehet, hogy sok pénz van, de ez nem valódi, gondolatokkal telített művészet. Galeristaként is gondot okoz, hogy vicces pandák mellé tegyem föl az OpenSea-re a művészeimet, akik hónapokon, éveken keresztül dolgoznak az anyagukkal, hosszasan kutatnak, hogy a végén összeálljon egy sorozat.

Bármiből lehet NFT?

Igen. Van egy digitális változata a műtárgynak, és ahhoz hozzárendelődik egy kód. Ha valaki ezt a kódot megvásárolja, akkor ő az egyedüli tulajdonosa annak a fájlnak, amelyikhez hozzá van kapcsolva ez a kód. De már az is lehetséges, hogy egyidejűleg a fizikális műtárgy is eladásra kerüljön. Fontosnak tartom elmondani, hogy a kezdetek óta sok kétségem van ezzel kapcsolatban. Kérdések, amelyek válaszra várnak, és a piac szépen, fokozatosan válaszolja meg őket. Izgalmas kérdésnek tartom például a műtárgy értékével kapcsolatos felvetést is, ami központi eleme többek közt Damien Hirst The Currency című projektjének, amelynek során több ezer művét égette el.

MyMuseum Galériaként tervezed saját NFT-s platform létesítését?

Abszolút fontolgatom. Az OpenSea-re nem akartam felkerülni, a meghívásos platformokon viszont nincs elegendő elérés. Én is arra jutottam, hogy a saját platform lenne az igazi. Az AR és a VR két olyan technika, amelyekkel új műfaj jelent meg a művészeti piacon, velük ellentétben az NFT nem műfaj, hanem egy tranzakció, viszont ezek a műfajok remekül működhetnek NFT-ként is. Úgyhogy célom egy saját NFT-platformon AR-rel elindulni, jövő tavasszal.