„Blue chipek” kerülnek kalapács alá a Kieselbach galéria aukcióján
Az, hogy Vaszary János mára „blue chipnek” számít a magyar műtárgypiacon, több tényező kombinációja miatt történt. A fő okok közé tartozik természetesen az állandóan megújulásra képes művészi kvalitása. Vaszary rendkívül sokoldalú művész volt: pályafutása során dolgozott szecessziós, impresszionista, expresszionista, art deco stílusban, vagyis nem ragadt le egy stílusnál, egyszerre divatos és kanonizált festő. A sokszínűség azért érték, mert a gyűjtőknek és a művészettörténészeknek is lehet választék, a korai modernista vonalra, majd az érettebb, színesebb, látványosabb művekre egyaránt van igény, műélvező és befektetői oldalról is. Vaszary fontos szereplője volt a 20. századi magyar művészet fejlődésének, tanár volt az akadémián, és az egyik alapítója volt a Képzőművészek Új Társaságának (KÚT).
Az árveréseken rendre nagy összegekért kelnek el képei, az 1928-ban keletkezett „Strandon (Olasz tengerpart, Strand Portorose-ban)” című festmény 2023-ban 180 millió forintért kelt el. Egy 1938-as tengerparti festmény 165 millió forintot ért el egy korábbi aukción.
A piaci eredmények ismétlődése önmagában is önbeteljesítővé válik: ha valaki tudja, hogy Vaszary neve stabil értéket jelent, akkor bátrabban és drágábban licitál rá. A Vaszary-képek nemzetközi gyűjteményekben is megtalálhatók, külföldi gyűjtők, emigránsok, később visszatelepülők révén, ami tovább növeli az értékét. Jó példa erre, hogy az egyik csendéletét a világhírű amerikai író, Irwin Shaw vásárolta meg, és több évtizeden át családi tulajdonban maradt.
Mivel Vaszary neve stabil, és a kereslet évtizedek óta fennáll, a vásárlók viszonylag magabiztosan tekinthetnek rá úgy, mint műtárgyi befektetésre, és a piaci árai visszamenőleg is konszolidáltak.
A téli Kieselbach-aukción a többféle címen ismert Siesta 120 millió forintról indul, és az előzetes várakozás szerint a leütési ára a 200 milliót is meghaladhatja. A művész első nagy, impresszionisztikus korszakában született, sokszor kiállított és reprodukált, védett mű.
Az árverés másik sztártétele a 18. századi velencei festő, Bernardo Bellotto (Canaletto unokaöccse) védett Velencei részlete, 100 millió forintos kikiáltási áron, 120–180 millió forintos becsérték mellett. A kép több mint száz éve Magyarországon tartózkodik, és védett mű, ami miatt hazai árverésen lehet csak értékesíteni. Először 1979-ben a BÁV árverezte, majd 1999-ben a Polgár Galériában 40 millió forintért ütötték le, ami valójában 46 millió forintos kifizetési árat jelentett akkor, ma pedig ez 155 millió forint körüli érték. A régi mesterek piaca ma lemarad a kortársak mögött, de Velence és Belotto két olyan garancia, ami miatt ez a kép biztos értéknek számít. A gyűjtő, aki hazahozta ezt a képet 1907-ben, Back Bernát, Szeged város képviselője a felsőházban, földbirtokos, gabonakereskedő, malomtulajdonos. Back Bernát a harmincas években a zsidótörvények miatt fokozatosan ellehetetlenült, de 1953-ig élt, bár gyűjteményéből sok darabot eladni kényszerült. Ő még Canalettóként vásárolta egy müncheni galériában, de később a szakértők azt állapították meg, hogy az 1745 körülire datálható, a Rialto környékét ábrázoló veduta alkotója Belotto, aki korai éveiben nagybátyja, Canaletto modorában festett.
Tavaly a Kieselbach galéria árverésén született meg Czóbel Béla új, 340 milliós életműrekordja. Most is indítanak több festményt tőle. A húszas évek elején keletkezett Német kisváros 75 millió forintról (becsértéke 90–130 millió forint), a nagybányai évekből származó 1903–1904-ben festett Fiú a domboldalon 65 millió forintról indul.
Szintén egy értékes nagybányai festmény, Boromissza Tibor Nagybányai patak című képe, melynek a hátoldalán most került elő a tisztítás után egy téli tájkép. A mindkét oldalán megfestett vászon 22 millió forintról indul, becsértéke 30–40 millió forint. Boromisszától az árverés végén még egy 1906-os, modernista törekvéseket, Gaugain hatását tükröző fürdő aktot is árvereznek 3,2–5,5 millió forintos becsértékkel.
Szobotka Imre 1912–1913-as védett Kubista csendéletének kikiáltási ára 36 millió forint, becsértéke pedig 55–75 millió forint, tekintve, hogy a hazai kubizmus egyik főműve.
Kontuly Béla Csendélet narancsokkal című 1933-as festménye az eddigi életműrekordot tartja 60 millió forinttal. Most 55 millió forintnál kezdődik érte a licit. Lehel Mária Gyermek labdával című festménye a Nyolcak 2010-es pécsi kiállításán volt látható, kikiáltási ára 36 millió forint, becsértéke – ritkasága miatt is – 48–70 millió forint.
Batthány Gyula harmincas évekbeli Jazzmulatója 40–65 milliós becsértéksáv mellett 34 millió forintról indul.
A kortársak anyagában a szokásos a névsor: Hencze Tamás, Keserü Ilona, Fehér László, Nádler István, Maurer Dóra, Nyári István, Nemes Márton munkáira lehet licitálni.
