A Kisterem nagy lépése - mit kell tudni a kortárs magyar művészeti piacról? - interjú
Onnan kezdeném, hogy miért most döntött a növekedésről, ebben a bizonytalan helyzetben?
Néha be kell vállalni egy nagy döntést, az én működésemben ez az idő most érkezett el. Régóta kinőttük a Kisterem Képíró utcai helyiségét, és szükségem van egy megfelelő térre, amely kifejezetten alkalmas műtárgyak professzionális bemutatására, főleg ha nagy intézményekből jönnek külföldi kurátorok vagy neves gyűjtők. Egy méltó galériás tér sokat hozzátesz nemcsak az én megítélésemhez, hanem mutatja a hazai kortárs művészet megerősödését is.
A beszélgetésünk előtti napon Anna Mark temetésén vett részt Párizsban. A 97 éves korában elhunyt festőművész a Párizsban befutott magyar művészek közé tartozott, és itthon ön képviselte. Ilyenkor ez a képviselet megmarad?
Nagyon szerettem Anna Mark személyét és a munkát is. Megtiszteltetés, hogy ott lehettem ezen az intim, családias búcsún, a legfontosabb barátai és szakmai tisztelői társaságában. Három éve a szentendrei Ferenczy Múzeum rendezett egy nagy retrospektív kiállítást a munkáiból, és párhuzamosan nálunk, a Kisterem galériában is, mi gyakorlatilag évente szerveztünk egyet. Fantasztikus személy volt, az életemnek nagy adománya, hogy ismerhettem. Jóban vagyok a családdal, Anna 98. évében ment el, meg tudtuk beszélni az ügyeinket, úgyhogy szerintem nem lesz változás a képviseletében.
Húszéves a Kisterem galéria. Ebben a húsz évben sokat változott a műkereskedelmi környezet. Hogyan lehetne összefoglalni a legfontosabb pontjait ennek a folyamatnak?
Nagyon hosszú ideig, gyakorlatilag a nyolcvanas évektől a Covid-karanténig ugyanazon rendszer szerint működött a nemzetközi kortárs műkereskedelem. Persze közben történtek változások, például a galériás értékesítés mellett szaporodtak és nagyra nőttek a nemzetközi művészeti vásárok. Egyre nagyobb szerepet kaptak a műtárgykereskedésben, sok szempontból átvették az aukciósházak szerepét, miközben egymással is elkezdtek versenyezni. Izgalmas kihívás volt nekünk, magyar galeristáknak, hogyan tudunk bekapcsolódni ebbe a vérkeringésbe, és mire nagyjából elértünk oda, hogy megerősítettük vásári pozícióinkat, léphettünk volna tovább, akkor jött a Covid. Két évig utazási nehézségekkel és online Viewing Roomokkal ment tovább a vásározás. Elindult egy átrendeződés a műkereskedelmi struktúrában, az online piac élénkülése mellett. Miközben a személyes jelenlét a műtárgypiacon véleményem szerint kiiktathatatlan.
Jól látszik a vásárok elbizonytalanodása, világszerte több be is zárt. Mit gondol erről a folyamatról?
Nekem sokáig az volt a működésem fókuszában, hogy a legjobbnak tartott vásárokra bejussak. Sikernek könyveltem el, hogy részt vehettem olyan fontos vásárokon, mint a Liste Basel, a FIAC, Frieze vagy az Artissima. A jelenlétnek nagyon fontos hozadékai lettek, amiknek egy része talán nem is látszott itthonról, de a galéria jó megítélését a nemzetközi porondon nagyban elősegítették. Most, ebben az átalakuló helyzetben, nagyon sok nagy nemzetközi galéria korlátozza a működését, csökkentik a méreteiket, bezárnak fiókintézményeket, kivárnak, figyelnek. Aki követi a piacot az látja, mi történik.
Éppen ezért is kérdeztem, miért most bővít?
Újrapozicionálás zajlik, és az én esetemben ez, hogy nyissak egy nagyobb teret, a következő logikus lépés. Húszéves galériaként kinőttük a feltörekvő kelet-európai galéria szerepkört, ha meg akarom őrizni az eredményeimet, beérkezett galériának kell lennem, annak megfelelő külsőségekkel. Nekem ez lépéskényszer bizonyos szempontból. Ezzel párhuzamosan a vásári jelenlétet sem adom fel, márciusban részt veszek az Art Rotterdamon, ami egy jó színvonalú fiatal vásár, és ahol már mélyen be vagyunk ágyazódva.
Milyen kiállítással nyit az új galéria?
Progresszív művészettel foglalkozom, mindig érdekelt a kísérletező oldala a művészetnek, és konzekvensen tartom magam az első kiállításokkal kijelölt irányhoz. A Kisterem galéria első kiállítása Zuzu-Vető volt, a második Horváth Tibor installációit mutatta be, utána Kádi Kata következett, akivel a mai napig együtt dolgozom. A kiállítási program mindig jellemző a galéria szemléletére. Éppen ezért az új galériateret az általam képviselt egyik legfiatalabb művész, Molnár Zsolt installációival és kollázsaival nyitjuk a Ráday utcában. Zsolt a mai korszellemet képviseli. Ezzel jelzem, hogy a galéria vállalja a kísérletező karakterét, miközben a portfóliónkban továbbra is jelen vannak a nagy mesterek, mint az említett Anna Mark, Keserü Ilona vagy Jovánovics György.
