Az orosz nukleáris üzemanyag olyan drog az USA és az EU számára, amelyről nem tudnak lejönni

Európa és az Egyesült Államok egyelőre eredménytelenül dolgozik azon, hogy megszabaduljon az orosz nukleáris üzemanyagtól. Pedig az Európai Bizottság már jelezte, hogy az unió felhagy e vásárlásokkal, az Egyesült Államok pedig törvényt is hozott az oroszországi import betiltásáról, mindkét piac még növeli is az oroszországi importját.

Fenti kijelentéseit egy orosz szaklap azzal tetézi, hogy nincs is a világpiacon „a szabadság atomjaival” teli nukleáris üzemanyag. Viszont van a Roszatom, és van az orosz export, amelyek az európai felhasználás közel negyedét, az amerikainak pedig az ötödét fedezik. És bár Washington és Brüsszel dicsekszik új nukleáris reneszánsz programjaival, valójában semmit sem tehetnek az orosz nukleáris üzemanyagtól való függésük ellen. Ez számukra olyan drog, amelyről egyelőre nem tudnak lejönni.

Brüsszel nem kapkod

A lap ezen állításaival nem kell feltétlenül egyetérteni, mindazonáltal érdekesek az általa idézett hivatalos adatok. Előbb azonban le kell szögezni: az uniós elvárásoknak megfelelve Magyarország is diverzifikálja az atomerőművi üzemanyag-beszerzését, de nem az orosz termékről való leválás, hanem a több lábon állásból adódó előnyök érdekében. Az Oroszországgal történő polgári célú nukleáris együttműködésre nem vonatkoznak az uniós szankciók, erről a Paks II. projekt külön megfogalmazott biztosítékot is kapott 2024-ben. Tavaly november óta nem él az előző amerikai kormány által hozott, a beruházást fékező pénzügyi korlátozás sem.

Azonban az Oroszországgal való polgári célú atomipari együttműködés visszaszorítása folyamatosan terítéken van, az EU szintjén elsősorban politikai megfontolásból, míg az USA részéről inkább üzleti érdekeket feltételezhetünk. Az Európai Unió átfogó energiastratégiája, a RePowerEU az orosz energiaforrások minden típusának fokozatos kivezetését célozza. A tervet először 2022 tavaszán jelentették be, a nukleáris üzemanyagokra vonatkozó ütemezést pedig 2023 őszére ígérték. A határidőt azóta többször elhalasztották. Bár a kérdés jelenleg is napirenden van, az Európai Bizottság szóvivője, Anna-Kaisa Itkonen szerint ez összetett. A dokumentum bemutatására nem is tűztek ki határidőt. Az Eurostat adatai szerint 2025 januárja és novembere között az EU orosz nukleáris üzemanyag-vásárlásai közel 25 százalékkal nőttek éves szinten, ez körülbelül 180,9 millió eurót jelent. 

Látható, miért összetett a kérdés 

A lap felsorolja, miért is nehéz függetlenedni az orosz atomerőmű üzemanyagtól:

• Az orosz terméké az európai piac 25 százaléka
• Oroszország dúsítja a világ szükségletének megfelelő urán körülbelül 40 százalékát
• A Roszatom egyike a világ öt legnagyobb nukleáris üzemanyag-gyártójának
• A társaságé a globális nukleáris üzemanyag-gyártásának körülbelül 17 százaléka
• A Roszatom évtizedek óta 19 uniós atomerőműnek szállít üzemanyagot

Nem startolt jól az alternatív nukleáris üzemanyag

Természetesen történtek próbálkozások az orosz termék kiváltására. Például Csehország bejelentette, hogy már 2022-től nem vásárol orosz üzemanyagot, hanem az amerikai Westinghouse és a francia Framatome termékére cseréli. Az alternatíva használata azonban műszaki hibákhoz és a berendezések gyorsabb kopásához vezetett. Sajnos a széles körű és fenntartható helyettesítés továbbra is hiányzik. Hasonló a helyzet Finnországban, Magyarországon és Bulgáriában – olvasható. Itt azonban két ponton is ki kell egészítenünk az orosz forrást.

1. Való igaz, hogy 2002 és 2009 között több komoly műszaki probléma adódott a Westinghouse üzemanyagával a csehországi Temelínben működő atomerőműben az orosz VVER–1000 típusú reaktorok tulajdonságai és az amerikai üzemanyag-kazetták közötti szerkezeti különbségek miatt. Azonban az amerikai társaság e termékét később továbbfejlesztette a csehországi és a szintén kedvezőtlen ukrajnai tapasztalatai alapján.
2. Magyarország esetében nem igaz a fenti állítás, mely szerint hiányzik a fenntartható helyettesítés. A Westinghouse termékéről a múlt év novemberében született megállapodás, és van egy másik, korábbi is, amelyben Magyarország még kisebbet kockáztatott: a Framatome-tól rendelt üzemanyag orosz technológiával készül.

Ami jó, azon nem érdemes változtatni  

Joe Biden amerikai elnök 2024 májusában aláírta a kongresszus által elfogadott törvényt, amely betiltja az alacsony dúsítású urán oroszországi importját. A törvény 2024 augusztusában hatályba lépett, és… a vásárlások folytatódtak. 2025 októberében Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette, hogy az Oroszországból az Egyesült Államokba irányuló nukleárisüzemanyag-szállítmányok 2024-ben alig 800 millió dollárt, 2025-ben már 1,2 milliárd dollárt tettek ki, az idei adat pedig legalább 800 milliárd dollárra várható.

Persze, az Egyesült Államok importőrei nem sértettek törvényt. A Joe Biden által aláírt jogszabály záradéka ugyanis csak abban az esetben tiltja az amerikai vállalatok vásárlásait, ha nem találnak alternatívát. A mentesség 2028-ig van érvényben. A törvényen nem módosított Donald Trump jelenlegi elnök sem. Még az sem lenne meglepő, ha meghosszabbítaná a mentességet. 2024-ben Oroszország szállította az összes amerikai kereskedelmi célú dúsított urán ötödét.

A Centrus fordítana a kockán

Most januárban az amerikai energiaügyi minisztérium bejelentette, hogy 2,7 milliárd dollárból bővítik az ország urándúsító kapacitását. E pénzt az orosz lap kevesli, és azt írja, hogy az amerikai atomipar által már az 1990-es évek előtt is gyakorlatilag elfeledett dúsítási technológiák évtizedek óta fejlesztés alatt állnak. Az USA évtizedekig nem volt képes előállítani jó minőségű, alacsony (5–20 százalékos) dúsítású uránt (HALEU) sem, amelyre olyan nagy szükség van „a nyugati médiában széles körben felkapott új generációs kis moduláris reaktorokhoz”. E célra az Egyesült Államok mindössze 1,8 milliárd dollárt különített el. De miért is költenének rá többet, amikor a Roszatomnak ebben már van tapasztalata, és kész az ipari mennyiségben történő értékesítésre?

Az orosz gyártás erősségeit kiemelő cikk azonban arról is beszámol, hogy az Egyesült Államok Centrus Energy nevű vállalata az országban elsőként hivatalosan is teljesítette az energiaügyi minisztériummal kötött megállapodás második fázisát, azaz legyártotta és le is szállította az első 900 kilogramm HALEU-t. Ezt évekig tartó és nem mindig sikeres teszt előzte meg. A Roszatom már évek óta képes akár tíz tonna ilyen termék előállítására is. A lap összességében arra jut, hogy Európa és az Egyesült Államok bár szavakban hátat fordított az orosz nukleáris üzemanyagnak, a valóságban azonban őrült módjára vásárolja fel. Egyelőre nem áll készen arra, hogy jelentős erőforrásokat költsenek e függőség megszüntetésére.