Érik a Fiat Chrysler és a Renault fúziója

Kitörő lelkesedéssel fogadta a tőzsde a Fiat Chrysler Automobile (FCA) és a Renault tervezett egyesüléséről folyó tárgyalások tegnap hivatalosan is megerősített hírét. Az olasz–amerikai cég részvényárfolyama 19, a francia autóipari konszerné pedig 17 százalékkal erősödött, miután a Fiat Chrysler „felajánlotta magát” a Renault-nak. Ez egyébként a társkeresésben járatos olaszok részéről nem meglepő, az utóbbi években a kínai Great Wall-lal, az amerikai General Motorsszal és a francia Peugeot-val is keresték a szoros együttműködés, a tulajdonosi összefonódás lehetőségét. A legmesszebbre most jutottak el, s az sem véletlen, hogy a Carlos Ghosn Renault-vezér bukása és letartóztatása után japán partnereivel, a Nissannal és a Mitsubishivel feszült viszonyba kerülő Renault lett a célpontjuk. Utóbbira ugyanis ráfér egy friss kapcsolat, mi­után a japán vonzalom egyelőre kihűlt, és – főleg a Nissannal – most próbálják újra meghatározni a harmonikus együttműködés kereteit. Szakértők szerint az ügy vesztese a Peugeot lehet, amelynek árfolyama 2,5 százalékot esett a bejelentésre, hogy végképp lecsúszott az FCA-ról. Igaz, a Peugeot-nak még bőven van tennivalója a General Motors európai üzletágát képező, két éve megvásárolt Opel-Vauxhall integrálásával.

A Renault és az FCA házasságával a Volkswagen csoport és a Toyota mögött a világ harmadik legnagyobb autógyártója jöhet létre 8,7 millió darabos gyártókapacitással. A duó a meghatározó piacokon erősíteni tudná a pozícióit, a közös fejlesztésekkel és a párhuzamosságok felszámolásával pedig évi 5 milliárd eurós megtakarítást tudna elérni.

A két cég egy hollandiai bejegyzésű, 50-50 százalékos tulajdonosi megoszlású holdingtársaságban egyesülne azután, hogy az FCA 2,5 milliárd eurónyi rendkívüli osztalékot kifizet a részvényeseinek. A Renault piaci értéke egyébként 15,5 milliárd euró, míg az FCA-é 19,7 milliárd. A közös cég elnöke az FCA-ban 29 százalékos tulajdonos Agnelli családot képviselő John Elkann lenne, a vezérigazgatói feladatokat pedig Jean-Dominique Senard jelenlegi Renault-elnökre bíznák a Reuters szerint. Elemzők szerint a két cég összeboronálása eddig is logikus lépés lett volna, ám erre Carlos Ghosn és a Fiat csoportot tavaly júliusi haláláig vezető Sergio Marchionne erős személyisége miatt nem kerülhetett sor.

Az ügyletet azonban a politika még kisiklathatja, az ilyenkor szokásos elbocsátások és gyárbezárások ellenállást válthatnak ki főleg Olaszországban, ahol a Fiat egységei 50 százalék alatti kihasználtsággal működnek. A Fiat közleményében azt írta, hogy nem lesznek gyárbezárások, de ez aligha vehető készpénznek. Emlékezetes, hogy a Peugeot is fűt-fát ígért az Opel német dolgozóinak, majd miután révbe ért, rögtön megkezdte az elbocsátásokat. Az Evercore elemzője, Arndt Ellinghorst szerint csínján kell bánni a számokkal és az ígéretekkel, különösen akkor, ha a felek mindegyike hatalmas egóval rendelkezik. A Renault legnagyobb részvényese 15 százalékkal a francia állam, amely alapvetően támogatja a fúziót, ám hivatalos álláspontját a részletek megismerése után alakítja ki. Az olasz állam nem részvényes a Fiat Chryslerban, de az akar lenni, hogy a két ország érdekérvényesítő képességében is egyensúly lehessen.

Matteo Salvini miniszterelnök-helyettes hétfői sajtótájékoztatóján támogatta az egyesülést, amely szerinte elősegíti az FCA fejlődését, és reményei szerint nem jár munkahelyek elveszítésével. Arról nem ejtett szót, hogy honnan lesz Rómának több milliárd eurója ahhoz, hogy bevásárolja magát az FCA-ba. Ha minden téren zöld utat kap a fúzió, a lebonyolítása minimum egy évet vesz igénybe – derül ki Mike Manley FCA-vezérigazgató dolgozóknak írt leveléből.