Közelebb kerülhet a magyar euró: óriásit nyerhetünk a forint leváltásával, de elképesztően súlyos ára is lenne a csatlakozásnak
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a VilággazdaságIsmét közelebb kerülhetett Magyarországhoz az euró bevezetése, miután Kiriakosz Pierrakakisz, az Eurogroup elnöke június végén Budapesten egyeztetett Kármán András pénzügyminiszterrel. Konkrét céldátum továbbra sincs, az Eurogroup ugyanakkor szakmai segítséget és tapasztalatmegosztást ajánlott fel a magyar felkészüléshez – derül ki az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzéséből.
Az euró mellett szóló egyik legerősebb érv, hogy megszűnne a forint árfolyamának kiszámíthatatlansága az euróövezettel folytatott kereskedelemben. A magyar export mintegy 70–75 százaléka az Európai Unió országaiba irányul, a vállalatok jelentős része pedig már most is euróban számol el. A közös valuta bevezetésével eltűnnének az árfolyamfedezés költségei, kiszámíthatóbbá válna a cégek pénzügyi tervezése, és csökkenne az exportőrök kitettsége.
A lakosság is közvetlenül érzékelné a változást. Megszűnnének a devizaváltási díjak és az árfolyamveszteségek, egyszerűbbé válna a külföldi utazás, az internetes vásárlás és az euróban történő megtakarítás. Kedvező esetben az állam, a vállalatok és a háztartások finanszírozási költsége is csökkenhetne, vagyis olcsóbbá válhatnának a hitelek.
Ez azonban nem járna automatikusan a közös valutával. A kamatok alakulását az euró bevezetése után is meghatározná a magyar államháztartás helyzete, a gazdaság növekedési képessége és a pénzügyi rendszer stabilitása.
Komoly árat kellene fizetni a forint feladásáért
Az euró bevezetésével Magyarország lemondana az önálló monetáris politikáról. Az alapkamatról, a pénzkínálatról és az árfolyamot befolyásoló lépésekről többé nem a Magyar Nemzeti Bank döntene, hanem az Európai Központi Bank, amelynek az egész euróövezet gazdasági helyzetét kellene figyelembe vennie.
Ez különösen akkor válhatna problémává, ha Magyarország gazdasági ciklusa eltérne az eurózónáétól. Amennyiben a magyar gazdaság recesszióba kerülne, miközben a közös valuta többi tagállama gyorsan növekedne, az EKB kamatpolitikája nem feltétlenül felelne meg a hazai igényeknek.
Eltűnne az árfolyam alkalmazkodóképessége is. A forint gyengülése bizonyos helyzetekben javíthatja az exportőrök árversenyképességét, illetve tompíthatja a külső gazdasági sokkok egy részét. Az euró bevezetése után erre már nem lenne lehetőség: a gazdaságnak a bérek, a termelékenység, a munkaerő mobilitása vagy a költségvetés oldalán kellene alkalmazkodnia. Ez lassabb és társadalmilag fájdalmasabb folyamat lehet.
Az átállásnak egyszeri technikai költségei is lennének. Át kellene alakítani a banki és informatikai rendszereket, az ATM-eket, a pénztárgépeket, a könyvelést és a szerződéseket. Maga a technikai átállás rendszerint hat–tizenkét hónapot vesz igénybe, a bankszámlákon lévő pénzt, a megtakarításokat és a hiteleket pedig a hivatalosan rögzített árfolyamon váltanák át.
Négy kapun kellene átjutnia Magyarországnak az euróhoz
Az euró bevezetéséhez nem elég a politikai döntés. Magyarországnak teljesítenie kellene a maastrichti kritériumokat, amelyek
- az inflációra,
- a költségvetésre,
- az árfolyamra
- és a hosszú távú kamatokra
is szigorú feltételeket szabnak. Az infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatná meg a három legalacsonyabb inflációjú uniós tagállam átlagát. A költségvetési hiánynak a GDP 3 százaléka alatt kellene maradnia, az államadósságnak pedig nem szabadna meghaladnia a GDP 60 százalékát – vagy legalább egyértelműen csökkenő pályán kellene állnia.
Magyarországnak legalább két évet kellene eltöltenie az ERM II árfolyam-mechanizmusban is. Ebben az időszakban a forint csak egy meghatározott középárfolyam körül mozoghatna, és nem kerülhetne sor jelentős leértékelésre.
Emellett a hosszú lejáratú állampapírok kamata sem lehetne számottevően magasabb a legalacsonyabb inflációjú tagállamokénál.
Szlovákia megmutatta, mekkora lehet a nyereség
Szlovákia 2009-ben, közvetlenül a globális pénzügyi válság kezdetén vezette be az eurót. Az Európai Központi Bank értékelése szerint a közös valuta mintegy 12 százalékkal növelte a Szlovákia és az euróövezet közötti exportot. Ebben az árfolyamkockázat megszűnése és a tranzakciós költségek csökkenése játszotta a főszerepet.
Egy OECD-elemzés szerint 2011-re az euró bevezetése mintegy 10 százalékkal növelhette az egy főre jutó szlovák reál-GDP-t. Csökkentek a kockázati felárak, olcsóbbá vált a lakossági és a jelzálog-hitelezés, erősödött a befektetői bizalom.
Az átállás közvetlen áremelő hatása ehhez képest mérsékelt volt: a számítások szerint körülbelül 0,3 százalékos egyszeri fogyasztóiár-emelkedést okozhatott. A válság alatt ugyanakkor Szlovákia már nem csökkenthette önállóan a kamatokat, és nem értékelhette le saját fizetőeszközét. Az OECD szerint a 2009-es recesszióban átmenetileg kedvezőbb helyzetbe kerülhetett volna, ha egy évvel később csatlakozik, hosszabb távon azonban így is pozitív volt az euró mérlege.
Horvátország alig érezte meg a váltást
Horvátország 2023-ban vezette be az eurót, de gazdaságában már korábban is meghatározó volt a közös valuta. A megtakarítások és hitelek jelentős részét euróban tartották nyilván, a turizmusban széles körben használták, a kuna árfolyamát pedig szorosan az euróhoz igazították.
Az átállással megszűnt a devizaadósságok árfolyamkockázata, csökkentek a hitelköltségek, és egyszerűbbé vált a turisták fizetése. A közös valuta bevezetését követően ugyanakkor sok horvát érzékelte úgy, hogy megemelkedtek az árak, ezért kettős árfeltüntetéssel és árfigyeléssel próbálták visszaszorítani az indokolatlan drágítást.
A görög példa komoly figyelmeztetés
Görögország története azt mutatja, hogy az euró nem helyettesíti a fegyelmezett gazdaságpolitikát. Az ország a közös valuta bevezetése után kedvezőbb kamatok mellett juthatott forrásokhoz, ám ezt jelentős állami eladósodás követte, miközben a költségvetési és szerkezeti problémák megmaradtak.
A globális pénzügyi válság után Görögország elvesztette a piacok bizalmát.
Saját valuta hiányában nem tudott leértékeléssel alkalmazkodni, a nemzetközi segítségért cserébe pedig adóemeléseket, bér- és nyugdíjcsökkentést, valamint súlyos kiadáscsökkentést kellett végrehajtania.
A magyar euró sikerét ezért nem önmagában a pénzcsere döntené el. A csatlakozás akkor hozhatna tartós előnyöket, ha Magyarország stabil költségvetéssel, alacsony inflációval, versenyképes gazdasággal és felkészült intézményekkel lépne be az euróövezetbe. Ellenkező esetben a forinttal együtt éppen azt a gazdaságpolitikai mozgásteret veszíthetné el, amelyre egy következő válságban a legnagyobb szüksége lenne.
