Kevés lesz és megkésett a fiskális stimulus

A beérkező adatok alapján valós az euróövezeti recessziós veszély?

Mély válságot nem várok, inkább egy elnyújtott, gyenge periódust alacsony növekedéssel. Természetes folyamat a lassulás, az euróövezet a gazdasági ciklus végére ért, és külső és belső politikai kockázatok is terhelik. Ehhez járul hozzá, hogy az uniónak amúgy is komoly változáson kell keresztülmennie: digitalizálódnia kell, és alkalmazkodnia a klímaváltozáshoz.

Működhet az Európai Központi Bank új lazítócsomagja?

Egyelőre a részvénypiacok oldaláról látható pozitív hatás, de nem tudni, hogy a reálgazdaságban ez működni fog-e. Ugyanakkor a csomagnak önmagában nem is kell működnie, Draghi is hangsúlyozta, hogy szükség van a tagállamok hozzájárulására.

Nem áttörése a fiskális és monetáris politika közti határnak, hogy az EKB-elnök költekezésre szólítja fel a tagállamokat?

Nem, inkább azt a felvetést látom a határ megsértésének, hogy a jegybankároknak legyen konkrét beleszólásuk a fiskális stimulusba. Jobban aggaszt, hogy a költekezés túl kevés lesz, és túl későn érkezik majd: egy infrastrukturális program hosszú idő, és csak akkor hatásos, ha valós igényt elégít ki. Sokat számít a piaci pszichológia is: a piac a leendő fiskális stimulusról gondolhatja, hogy kevés.

Ennyit számít a pszichológia?

Muszáj hinnie a piacnak a sikerben, hogy működjön a csomag?

Igen. Európában és az Egyesült Államokban is probléma, hogy nagy a különbség aközött, amit a jegybank mond és amit a piac hisz. Ez önmagában is képes kockázatot és bizonytalanságot szülni.

Rá lehet venni Németországot, hogy feláldozza az egyensúlyi költségvetést? A németek hagyományosan inkább megtakarítók.

Leegyszerűsítésnek érzem ezt a magyarázatot. Elsősorban az üzleti szektor takarékoskodik: nem látják a befektetési lehetőségeket, a bizonytalanság miatt nem mernek költeni. A jelenségben van tradicionális elem, de a mostani helyzetet sokkal inkább a jelen körülményei szülik. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a német szociális rendszerbe épített stabilizátorok miatt nőni fog az állami költekezés: a kormány ezt az automatikus költekezést támogatja, mintsem az új infrastrukturális programokat.

Sok vitát szült a többszintű betétikamat-rendszer bevezetése: a jegybanknak nem feladata

a banki profitok védelme.

De a bankrendszer stabilizálása és a hitelezés segítése igen. Várható volt, hogy a jegybank kezd valamit az olvadó profitok problémájával, de azt hiszem, csak marginális hatása lesz az új rendszernek. A Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) friss tanulmánya szerint a negatív kamatok csak részben felelnek az alacsony profitabilitásért. A valós kérdés, hogy mit kezdünk a negatív kamatok mellékhatásaival, és hogyan lehet visszatérni a pozitív tartományba.

Akkor hasonló a kérdés a kötvényvásárlási program kapcsán is.

Igen. A program hosszú távon fenntarthatatlan, és egyelőre nem látszik, mi a kiút belőle. Az EKB elszalasztotta a lehetőséget, hogy kamatot emeljen és elkezdje leépíteni a mérlegét, mint a Fed. Ez ugyan csak kisebb részben a jegybank hibája, de akkor sem látszik semmilyen hosszú távú stratégia, amelyhez az intézmény tarthatná magát.

Elképzelhető, hogy az EKB nem építi le a mérlegét, hanem ezentúl a felduzzasztott mérleg lesz

a normális?

Szükséges a mérleg szűkítése, a jegybank is ezt tervezi, de egyelőre nem tudja megtenni. Elképzelhetőnek tartom, hogy a mérleg normalizálása végül elmarad, de ez mindenképpen a piaci állapotok következménye lesz, nem pedig a jegybank célja.

A kelet-közép-európai régióban egyelőre alig érzékelni a német ipar lassulását, hallani olyan véleményt, hogy a régió aranykora nem ér véget.

Kedvelem az ilyen kijelentéseket, mert a gazdaság egyben pszichológia is: sokat rontunk a helyzeten, ha a lassulásra koncentrálunk. Azonban nehéz megérteni, hogy a régiós országok hogyan akarnák leválasztani magukat az euróövezetről. Nem látok külön magyar vagy lengyel modellt, van a régióban az unióstól eltérő szakpolitikai és monetáris irányvonal, de külön modellnek nem hívnám. Én arra koncentrálnék, hogy az uniós modellben hogyan tudnának a régiós államok továbblépni.