Paradox a munkaerőhiány
T. G. | Különös paradoxon ütötte fel a fejét a német gazdaságban: vergődik a német ipar, és csökken a kapacitáskihasználtság, mégis egyre kínzóbb a munkaerőhiány. A gazdaság 0,1 százalékkal zsugorodott a második fél évben, az ipari adatok szerint nem fogja elkerülni a technikai recessziót. Ugyan a második fél évben 19 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, de a 43 millió munkavállaló mellett ez marginális arány. Egyre több cég számol be azonban arról, hogy képtelen szakképzett munkavállalókkal feltölteni az álláshelyeket.
A jelenség hátterében több tényező áll. Egyrészt az, hogy a nyugdíjszabályok meglehetősen lazák a megváltozott demográfiai helyzethez képest. A német munkavállaló 63 évesen nyugdíjba mehet, miközben nem áll rendelkezésre megfelelő utánpótlás. Egy másik fontos ok, hogy a pénzügyi válság idején, 2009-ben bevezették a Kurzarbeitet, a kormányzat által támogatott, részmunkaidős foglalkoztatási programot. Akkor a német munkaadók nagyon örültek, hogy nem kell teljes állásban foglalkoztatniuk a munkavállalókat, és még ma is több mint 1,5 millió ember dolgozik ebben a rendszerben. Ez a teljes munkaidős állások oldaláról nézve 1,5 millió fős hiányt okoz.
Piaci szereplők azt is megemlítik, hogy a telekommunikációs és IT-cégek a magas fizetésekkel elszívják a szakképzett munkaerőt a hagyományos piaci szektoroktól. Az elmúlt évek technológiai fejlődése megváltoztatta a fiatalok pályaválasztási szokásait is: míg mérnökből és informatikusból túlképzés, addig tanárból és ápolóból hiány van. Szerepet játszhat a jelenségben az is, hogy a német béreket mesterségesen alacsonyan tartják: furcsán hangzik, de a legképzettebb német munkavállalók sokszor kevesebbet keresnek, mint hasonló pozícióban dolgozó francia és brit kollégáik. Ez több magasan képzett embert sarkall külföldi munkavállalásra.
Az összképet tekintve nincs probléma, mivel a német munkanélküliségi ráta alig fele az euróövezetinek. Azonban több szektorban, különösen az építőiparban a munkáltatók kénytelenek feketén dolgoztatni a bevándorlókat, hogy ne maradjanak el az ütemtervtől. A Financial Times több, németországi építkezésen dolgozó külföldit is megszólaltatott, akik havi 500-600 eurót keresnek, jóval kevesebbet a német minimálbérnél.
Több elemző megjegyezte: a közelgő technikai recesszió enyhíthet valamennyit a túlfűtött szektorokon, a megrendelésszám csökkenésével az élőmunkaigény is csökkenni fog. A másik megoldás a gazdasági bevándorlás fokozása lenne, de az olcsóbb keleti piacokról nem lehet már tömegesen bevonzani a munkaerőt, mert ott is súlyos munkaerőhiány van. A magas munkanélküliségi rátával rendelkező déli államok munkavállalói pedig sokszor túlzó bérigényekkel lépnek fel. Ahogy egy munkáltató a Financial Timesban fogalmazott: „A déli munkások túl sokat kérnek ahhoz képest, hogy milyen színvonalon dolgoznak.”
