Kiszámíthatóbb lehet a monetáris politika
Monetáris politikai pálfordulás és a külső körülményekhez való alkalmazkodás jellemezte az évet az Atlanti-óceán mindkét partján. Az évet az Európai Központi Bank (EKB) úgy kezdte, hogy már közeleghet a várt szigorítás, a Fed pedig kamatemelési ciklusban volt. Aztán az uniós jegybank a kereskedelmi háborúval, a külső környezet gyengülése miatt vergődő feldolgozóiparral, valamint a Brexit okozta bizonytalansággal kezdett küzdeni. A Fed figyelme is egyre inkább a külső környezet felé fordult, miután az idén lényegében teljesítette kettős mandátumát, a 2 százalék környéki inflációt és a teljes foglalkoztatottságot.
A világgazdasági konjunktúra lassulása és a kereskedelmi háború okozta bizonytalanságok az euróövezetet érzékenyebben érintették, különösen mivel az EKB-nak nem állt rendelkezésére megfelelő puffer a lassulás kezelésére – mondta lapunknak Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője. A Fed végre tudott hajtani egy ciklus közbeni kiigazítást, háromszor is kamatot vágott az idén. Az EKB-nál azonban amint szóba került a szigorítás, máris indítani kellett az újabb lazítócsomagot. A számos kockázat és a kedvezőtlenebb kilátások miatt az euró csökkenő trendcsatornába került a dollárral szemben, 2,5 százalékot gyengült január eleje óta. Amíg az európai gazdaság nem talál magára, nem lesz érdemi előrelépés az EKB politikájának normalizációjában, vagyis az euró-dollár keresztárfolyamot sokkal inkább az Egyesült Államokat érintő események mozgatják majd. Ugyanakkor az amerikai jegybank saját előrejelzése szerint ugyan nem kezd további lazításba, ám a piaci várakozások ezt részben cáfolják, ami megfordíthatja valamelyest az euró folyamatos gyengülését.
Virovácz szerint 2020 az EKB stratégiájában hozhat változást. Az új jegybankár, Christine Lagarde által meghirdetett stratégiai felülvizsgálat célja a jegybanki mandátum eléréséhez szükséges új eszközök, új szemlélet kidolgozása. Kamatvágásra nem kell számítani, az elemző szerint esetleg az eszközvásárlási program keretrendszerében lehet némi változás. Két tényező fontos még: egyrészt az idén az EKB Kormányzótanácsa szétszakadt, a lazítást ellenzők és támogatók tábora soha nem látott módon esett egymásnak. Lagarde egyik erénye azonban épp a politikai kompromisszumkeresés, e téren a szakértők haladást várnak az elnöktől. Másrészt pedig kérdés, hogy a jegybank képes-e olyan eszközt életbe léptetni, amellyel ösztönözheti a költségvetési politikákat szerte Európában. Ugyanis az EKB eszköztára elérte korlátait, fiskális segítség nélkül távol van még a talpra állás.
Az óceán túlpartján a Fed belátta, hogy szükségtelen volt a tavaly év végi szigorítás, és ciklus közbeni kiigazítást hajtott végre, 75 bázisponttal megvágva az irányadó kamatsávot. Jerome Powell Fed-elnök ígérete szerint a jegybank kivár, és adatfüggő üzemmódban marad. Ezt alátámasztja, hogy a bankközi repokamatok szeptember végi, váratlan megugrása a mérlegfőösszeg bővítését hozta magával – közölte lapunkkal Blahó Levente, a Raiffeisen Bank szenior elemzője. A szakértő hangsúlyozta, hogy ha minden a várakozások szerint alakul, akkor unalmas monetáris politikával számolhatunk az Államokban, kisebb változással a kommunikációban.
Érdemes figyelni jövőre, hogy a Fed miként reagál a kereskedelmi háború okozta belső bizonytalanságra, és repopiaci beavatkozásai kapcsán miként alakul a mérlege, valamint arra, hogy az infláció képes-e tartósan és jóval meghaladni a 2 százalékos célt.
